"Az eszközök tökélye, és a végcélok zavarossága jellemzi korunkat."
Einstein
A diagnózis eléggé ismert:
A régi, ún. patriarchális nagycsalád, mely több generációt ölelve magába, gazdasági és termelői egységet jelentett, s amelynek közvetlen tapasztalat átadó szerepe volt – az iparosodás folytán felbomlott.
A helyébe lépő, legfeljebb két generációt magába foglaló kiscsalád, már nem termelői, hanem a társadalomra támaszkodó fogyasztási egység.
Ahol a más-más munkahelyen kereső szülők egyenrangúak. Élményeiket is többnyire családon kívül keresik. Már nem a gyermekek fölé, hanem mellé rendeltek. Azok pedig – kívülről irányított – szabadidejük nagyobb részét a családon kívül töltik el. Így a kiscsaládok zöme a családtagok laza együttesévé vált: lakás- és fedélközösség. E laza együttesben a házasfelek jelentős része házassági- vagy párosmagányban él. Csak megbeszélnek, de a beszélgetésről egyre inkább leszoktatja őket a különböző személyes érdek és érdeklődés: tv, a rádió és magnók bömbölése hangkulisszák közötti némaságra kényszeríti kőket.
Valaki így fogalmazta meg: Mi egy irányba nézünk: a tv képernyőjére és nem egymásra. Ám jobb ez így, mert ha egymásra nézünk, veszekszünk. Így közösen szidhatjuk vagy dicsérhetjük a műsort.
életkeret, tükör.
A szívnek foglalat,
tolvaj előtt lakat.
Egyszerű és csodás
DIAGNÓZIStitok és vallomás.
Tavasz és szerelem,
múlt és történelem.
Meg nem szűnő varázs,
nagy, nagy megáldatás.