Botlik Lívia: Isten ha most figyelsz

Isten, ha most figyelsz,
lásd, én itt vagyok.
Maradnom nem lehet,
hát menni akarok.

Eléd megtisztulva lépek,
bűneimért vezekeltem,
ne verj, ne átkozz,
fogadd be a lelkem.

A láng fellobbant,
majd újra sötét vett körül,
a parázs csak izzott,
forrón, reménytelenül.

A szív dobbant párszor,
s elhallgat végleg,
a rossz oldalára
dől most a mérleg.

Lelkemben világok
dőlnek most össze,
s az idő sem épít újat,
halott mindörökre.

A fény, mi éltetett,
elment, itt hagyott,
a sötétség ellen
védtelen vagyok.

Elnyel a homály,
a mélység hív újra,
s én lépek egyet felé,
szemem már lehunyva,

hagyom, hadd zuhanjak,
karomat kitárom,
a szakadék alján majd
a feltámadást várom.

Isten, lásd, én eléd
bűnbánóan lépek.
Szeresd, kit itt hagyok,
hidd el, hogy még félek.

Add mellém a Csillagot,
vagy adj egy angyalt nekem,
lásd, már készen állok,
Isten, óvj meg engem!
2004.