Repák Emil: Fulladás

Mint nyers húson a folpack,
Oxigén nem jut át tüdőmön,
Úgy feszül rám
Áttetsző, csillogó börtönöm!
Mohó szám,
Mint polip korongja,
Szívja, tépi - csak tépné...
A sikamlós burokra tapadva!
A lezárt fólia alól
Újra a friss szelet vágyom,
S amíg levegőm futja,
Addig rágom!
És majd azután is,
Belefulladva
És - törődve is,
Odakintre vágyom!