Vészi Endre: Célfotó

Át kell vészelni még a novembert
a decembert és a januárt
még a jeges esők húrjain
csontujjakkal játszó szeleket
Át kell vészelni a februárt még
át a márciust s az áprilist
futólázak gyöngy-hideglelését
még a májust még a júniust
Át kell vészelni a nyári éjek
ezüstköldök holdvarázslatát
dobszólóját a zaklatott szívnek
még a júliust s a koraőszt
Önáltató mindig újrakezdést
vészelni a vészelnivalót
viszonylagos történelmi létünk
eszelős parancsnokok idejét
Fagycimbalom üvegmuzsikáját
pusztuló erdők vegyeskarát
összkarát a nélkülünk virágzó
fehér-virágözön tavaszoknak
S átvészelni azt az éjszakát
még a századvég iszonyatát
még az ezredvég iszonyatát
még annak a percnek a magányát
Gyönyöreink sárba fulladását
harcsaszájú rémületeinket
kristályragyogását még a múltnak
mely a füstködön is átvilágít
Át kell vészelni még azt ami
át kell vészelni még azt amit
novembert decembert januárt
még a pillanat kilobbanását