Fazekas Mihály: Végbúcsú

Elunván már várakozni
     A világ jobbúlásán,
S haszontalan gondolkozni
     A szív titkos forgásán,
Szegény testem bár nem ohajt
     Jó lelkétől elesni,
De ez őrá keveset hajt,
     S jobb hazát megy keresni.
Barátim! kik türhetétek,
     Elnézvén sok hibámat,
És édessé tehetétek
     Sok keserű órámat,
Én a kétség nagy kárpitját
     Ímé már elérhettem,
Mellynek eddig titkos nyitját
     Ésszel fel nem érhettme,
Már ajtaja felén vagyok,
     Már küszöbén lépek bé,
S íme mindent idehagyok,
     Csak titeket veszlek bé.