Nagy Gábor: Látogatás

Túrós palacsinta, azt szeretem, ülj föl,
Mama, tartom a hátad, csak hát. csak hát
Csak hát... ez a hát ne volna. Hasogat,
 két kezem két cirokseprű, meg a lábam,
nem érzem a lábam, kiszaladt belőle az élet,
vagy mi baja van, tudja a rossebb,
 ma van a születésnapod, Mama. Tudod?
T a születésnapom? volt már sokszor.
102 éves vagy, Mama, emlékszel,, két éve,
a századikon felköszöntött a Város,
dehogyis, lányom, szarok a városra, nem vagyok én
 vénasszony, harmincegy éves vagyok,
csak a lábaim nem bírnak el, kiesik minden
 a kezemből, a szavak is, valahogy nem  jutnak
eszembe, csak amikor elmentetek,
akkor meg már minek, kinek,
holnap nem jövök, Mama, jönnek hozzám
 az unokáim, ,nekem is vannak unokáim,  négy,
gyereked van négy, Mama, én vagyok
az egyik, megismersz? te vagy az Erzsi,
tudom a túrós palacsintáról, unokád meg
hét van, és dédunokád...
elég volt,
visszafeküdnél?, ülve minden fárasztóbb,
ez az öregszoba is, meg ez a régi világ,
alig is emlékszem rá, de a túrós palacsinta
jó volt, lányom, vigyázz az unokákra,
nem kell jönnöd hozzám holnap, holnapután,
azután se, még alszom egy kicsit, aztán meghalok.