Babits Mihály és Esztergom

Az egész város felháborodását váltotta ki, hogy 2007. elején ismeretlen tettesek, akik azóta már ismertté váltak, ellopták, a Borbás Tibor által készített Babits szobrot.

Öröm volt tapasztalni, hogy lelkes lokálpatrióták összefogása következtében, rég nem látott egységbe tömörülve, az esztergomiak jótékonysági árverés keretei között gyűjtést indítottak az ellopott és beolvasztott szobor újraöntésére.

Megható volt látni azt az összefogást és egységes akaratot, mely - a még további szükséges anyagi támogatások után - biztossá teszi, hogy a szobor újraöntve dísze legyen városunknak.

Babits Mihály sok szál köti Esztergomhoz. Török Sophie-val 1924-ben vásárolták meg az előhegyi házat és nyaranta rendszeresen hosszabb időt töltöttek itt. Számtalan vers született ezen a helyen. Az irodalomtörténet Babits halálát a fővároshoz köti. Néhány órán múlott azonban, hogy a krónikák nem Esztergomot jelölik erre a szomorú eseményre.

Hosszú és gyógyíthatatlan betegségét az esztergomi Kolos Kórházban is számos egykori orvos próbálta enyhíteni. Sokan ismerik a költőről készített utolsó fényképet, melyet Martsa Alajos készített. A nagy költő utolsó heteinek eseményeit részletesen publikálta Szállási Árpád professzor úr / OH 2003.32.sz. /. Babits „Beszélgető füzeteiben” számos egykori esztergomi kollegánkról emlékszik meg: Berényi Zsigmondról, Kiss Ernőről, Rajner főorvosról, ugyanúgy, mint Misiről / Tingyela Mihály/ a betegszállító fiúról és az őt ápoló apáca nővérekről: Erna, Centula, Fidelis Walfrida.
1941. augusztus elején a beteg állapota fokozatosan romlott. Sokan sürgették a fővárosba való szállítását, bár Babits így nyilatkozott:
„Én szívesebben itt maradnék Esztergomban!”
1941. augusztus 3-án eszméletét vesztette. Mentővel a budai Siesta Szanatóriumba szállították, ahol másnap befejezte gyötrő fájdalommal kísért életét.

2008-ban ünnepeljük Babits Mihály születésének 125. évfordulóját. Valószínűsíthető, hogy a szokottnál is több látogató fogja felkeresni az előhegyi házat, ahonnan sok-sok éven keresztül szemlélte a „szent és gyámoltalan” várost.

Azért érdemes ma ellátogatni a házba, hogy - reményeim szerint – le tudjuk mérni azt a pozitív változást, amit 1 év alatt a város tesz Babits emlékének ápolásáért.

Valljuk be a mai helyzet elkeserítő, de remélem rövidesen, alapvetően fog megváltozni.

Rögzítsük a mai helyzetet:
Az emlékmúzeumot csak gyalog lehet megközelíteni, a Babits Mihály út és a most épülő Kaán utcán keresztül.

Rossz deszkákból ácsolt irányjelző mutatja a rendezetlen szűk ösvényen az utat. Az egyéni látogatókat gyakran riassza vissza az egyik szomszéd szabadon engedett félelmetes kinézetű és megjelenésű kutyája. Elvadult, rendezetlen, gyomokkal teli „kert”-re nyílik a kapu. Járjuk körül a házat.

Egy kiszáradt faóriás szomorú hangulatot ad, a nem kevésbé elszomorító látványhoz. A falak málladoznak, rajtuk, csakúgy mint a betonon repedések, betört ablakok, és a tető egy részének kátránypapírral történő befedése látszik.

Megilletődve állhatunk meg az autogram fal előtt. Sok híres látogató neve olvasható itt: Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc…, de már vannak alig olvasható nevek, melyek, mind a többiek is eltűnnek, ha sürgősen nem tesszünk ellene.

Ha a múzeumba látogatónak természetes szükségét kell kielégítenie igen nehéz helyzetbe kerül. A viszonyokra kevés a „felháborító”, és a „szégyen” jelző.

A környezett elkeserítő élménye után lépjünk be a házba, kedvünk itt sem lesz derűsebb.
Repedezett falak, beázó mennyezet, a becsurgó eső által megrongálódott fotel, igénytelenül kiállított tárgyi emlékek, fotók.

Babits így írt a „Búcsú a nyárilaktól” című versében:

„Isten veled, kicsi nyári ház!

Engem a város karáma vár.
Te itt maradsz, őszi tarka táj,
Eldobott rajz, míg majd a vihar
Letöröl nedves spongyáival.”

Az előhegyi Babits ház mostani állapota jelképezheti számunkra a mai magyar kultúra, az egészségügy, az egész ország helyzetét.

A jövőt nem láthatjuk, de meggyőződésem, hogy Esztergomban az előhegyi Babits ház a költő születésének 125. évfordulójára újjászületik, méltó emléket állítva neki.

Hiszem, hogy ilyen irányba változik rövidesen a magyar egészségügy, a kultúra és az egész ország helyzete.

Ha nem: hagyjuk összedőlni az előhegyi házat, és ne vegyünk kezünkbe többé verseskötetet!

Osvai László dr.

Tekintsék meg galériánkat!