Régi Kór-Lapok kerültek a kezeimbe és belelapoztam: miről írtam 10 évvel ezelőtt? Felderengett egy kép: ülök egy kórteremben, és egy csonkolt testű kollegával beszélgetek. Életemben először és utoljára. Azóta meghalt, eltemettük és elfeledtük. Nem hagyott maga után nagy életművet, csak tette a dolgát, ahogy annyian tesszük! Miért felejtettük el olyan hihetetlen gyorsan? Miért került a neve az én tudatomban is nagyon mélyre? Talán egy mondata miatt: „ Nem járt itt senki”…
Beszélgetés dr. Lukácsi Lászlóval.