MENTÁLHIGIÉNE

„Aki sérelmeket viszont-gyűlölettel akar megtorolni, valóban nyomorultan él.”

( Spinóza )

„A haragot az idő elmulasztja, a gyűlöletet nem: az csak fájdalmat akar okozni, ez ártani akar.”

( Arisztotelész )

Két rövid történet és egy gondolat szilánk, ami talán megfontolásra érdemes

Fiatal ügyeletes orvos voltam a belgyógyászaton, amikor kórházunk akkori sebész főorvosa saját autóján behozta szomszédját a nőgyógyászat osztályvezetőjét. Mátyus Lajos EKG nélkül is tudta, hogy kollegájának infarctusa van. ( Más volt akkoriban az infarctusos betegek ellátása ) A beteg őrzőszobába került, monitoroztuk, elláttuk, tudásom szerint a legjobban. Örültem, hogy szövődménymentesnek indult az eset, hisz örök hálával tartoztam Kárpáthy főorvos úrnak, aki első gyermekemet segítette a világra. 20 perc múlva kellett kamrafibrilláció miatt újraéleszteni. Hál Istennek sikerült! Nyáron meglátogattam őt Balatonfüreden, és még több hónapon keresztül együtt oktathattunk, én belgyógyászatot, ő szülészetet az egészségügyi szakközépiskolában. Sajnos ma már a szentgyőrgymezői temetőbe kell elvinnem, minden évben lányommal együtt, a megemlékezés virágait.

Néhány hete, szokás szerint késésbe voltam, mikor kopogtattak a szobám ajtaján. Egy számomra ismeretlen férfi nyitott be. Kicsit ingerülten kérdeztem miben segíthetek, mivel sietős dolgom volt. A látogatóm egy fényképet adott a kezembe, ami a családját ábrázolta, feleségét, gyermekét és unokáját. Elmondta, azért jött, mert ma ünnepli újra 25. születésnapját, bár már 50-en is túl van. Annakidején Budapestről jött Esztergomba, itt lett rosszul és itt élesztettük újra infarctusa után. Természetesen se az arcára, se a nevére, se a történetére nem emlékeztem, de jól esett a látogatása. Nem tudtam eleget tenni az ebédmeghívásának, de mi tagadás napokig optimistává tett a látogatása.

Ilyen és hasonló történeteket a gyakorló orvosok pályájuk során szerencsés esetben többet is el tudnak mesélni. A laikusok mondhatják erre jogosan: ez az orvosok dolga, ezért választották ezt a pályát, ezért kapják a fizetésüket…

Boldogabb országokban ezt a tevékenységet, mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsülik…..és nálunk?

Túl a gyógyító munkán közéleti feladatokat is elvállaltam, Esztergom képviselője vagyok, nem listán, hanem a polgárok szavazata alapján. Mint közszereplő számos támadás ért, különböző stílusban és tartalommal. Nincs ezzel semmi baj, ezt fel kell vállalni, hozzá kell szokni, ez a demokrácia része.

De mi itt Szent István városában odáig jutottunk, hogy jól szervezett erők biztatására szellemi törpék, gnómok is támadhatnak, alpári stílusban, és amikor ezt megpróbáltam szóvátenni, tompítani, az irányítók, a gyűlölködést szítók, azzal hárították el kérésemet, hogy aki az ominózus mocskot leírta, nem fog másként gondolkodni, ha kimoderálják.

Sok mindennek kell ebben az országban megváltoznia. Nincsenek illúzióim, szellemi toprongyok, alantas ösztönlények a jövőben is lesznek, de talán lesznek erkölcsi minimumok is, melyek nem engedik, hogy szószékhez jussanak.

Tisztába vagyok vele, hogy a világhálón elméletileg nincs cenzúra, van is benne elég mocsok.

Mint a városunk mellett elfolyó Dunában.

Sokáig minden kritika nélkül ömlesztettük bele a szennyet, de rájöttünk, ha nem ügyelünk a tisztaságára, a folyóból és környékéről eltűnik az élet.

Ma már egyre nagyobb befektetésekkel szűrjük ki a szennyet, az élhetőbb környezet okán.

Hiszek benne, hogy bizonyos szellemi szűrőkre a világhálón is szükség van. Kezdetben csak a morális minimumot kellene alkalmazni. Ezeknek a morális minimumoknak a szerkesztőkben, a moderátorokban kellene megszületniük. Nem fog ez egyik napról a másikra megvalósulni. A gyűlölködés beivódott sok ember lelkébe, és még IQ-val se tudják mindig féken tartani.

..”orvosként tudnia kell, hogy milyen belgyógyászati gondokhoz vezethet, ha az ember elfojtja az érzéseit. Vagy ha mások elfojtatják azokat”…

Egy szerkesztőtársam így hárította el a moderálásra javaslatot tevő észrevételemet. Neki is ajánlom a fenti gondolatokat megfontolásra, azzal a megjegyzéssel, hogy a testi és lelki betegségeket kezelni kell. Akik pedig megakadályozzák a kezelést, ne adj Isten próbálják őket felhasználni, azok bűnt követnek el.

Hiszem, hogy mind az országban, mind városunkban eljön, értelmes emberek között, az értelmes párbeszéd ideje, és bízom benne, hogy ezt nem csak a gyermekeink, vagy az unokáink fogják megérni.

Osvai László dr.

képviselő