KAMENSZKY ISTVÁN (1797-1859) 5. [1]

Kamenszky István megyei főorvosunk írta az első magyar nyelvű környezetvédelemmel foglalkozó orvosi értekezést: „Orvosi Értekezés A Magyarországi Levegő egészséges létéről általányosan és felelt azon három kérdésre: Mellyek a Köznép közönségesebb nyavalyáji Magyarországon? Millyen okokból erednek azok? S micsoda diaetetikai életmóddal lehet megelőzni s elkerülni azokat?” E dolgozat ismertetését folytatjuk az alábbiakban:
 

A következőkben „A külső érzések” fejezetben az érzékszerveinkkel kapcsolatos  egészségügyi problémákat tárgyalja a szerző. Külön és részletesen foglalkozik a látás szervével, a szemmel. A születéstől kezdve ad tanácsokat: „ a szüléknek szoros kötelességök gyermekeik iránt a szüléssel kezdődik”,…ugyanis „a született gyermek szemeit napjában gyakran friss vízzel tisztogassák meg.”
A tapasztalata szerint „a rövidlátású emberek jobbára nagyobb városokban neveltettek”
A gyermeket a mécs nélküli alváshoz kell szoktatni – írja.
Ma már talán megmosolyogtató a következő állítása:
„ mingyárt asztal után mélyen ne gondolkodjék, nehéz számvetésekben, vagy feladásokban fejét ne törje, mert a ki ezeket cselekszi, nem csak a gyomor-emésztést hátráltatja, hanem a szemének is árt.”…
Az alábbiak azonban ma is megszívlelendő megállapítások:
„reggeli szürkületen, valamint estalkonyon ártalmas az írás, olvasás”…kocsizás közben olvasni nem tanácsos”..
„A szem ép állapotban tartására leghasznosabb eszköz a szabad levegőn való gyakor létel.”
„…nincs kártékonyabb a szemnek, mint a részegség, dobzódás és mértéktelenség.”
Praktikus tanács ma is: „Ha télben, hóban kell utazni, nem árt a szemet fekete fátyollal beborítani.
Hasznos dolgokat mond el a szemüveg viseléséről is, és véleményét így foglalja össze:
„ Szemüveget szüntelen hordani senkinek se tanácsolom, mert annyira meggyengíti általa szemét, hogy végre a közel tárgyakat zavarosan, a távollevőket pediglen épen homályosan fogja láthatni”..
Különösen érdekes a ma embere számára, vajon hogyan vélekedtek a XIX. század elején „A szeplőtelenség őrzéséről”
Hosszú oldalakon fejtegeti mennyire ártalmas, ha korán kezdenek el nemi életet élni a fiúk és a lányok. Ezzel számos kellemetlen következményt előzhetnek meg, s „ha az ifjak, és leányok testök kifejléséiglen szeplőtelenségüket őrzik, s  elvárják az időt, mellyben természeti érett ösztöneiket törvényes házasságban czélirányosan s rendeltetésökhez képest csillapíthatják.”
„őrizkedjék az ember minden szorgalommal a bujaság első lépésétől…Nincs hathatósabb eszköz ellene, mint a Hitvallás sz ő parancsolataival.”

S ha a „hitvallás” nem segítene, ad egy gyakorlatiasabb tanácsot:
„Leghathatósabb eszköz a szeplőtelenség fentartására a huzamos s folyvást munka s foglalatoskodás, mert a henyeség, régi közmondás szerint, a bújaság párnája.”
Végezetül még egy praktikus tanács:
„ Ne olvassunk olly könyveket, vagy Románokat, mellyek játszi ecsettel festik a testi gyönyörűséget, távozzunk a buja meztelenséget ábrázoló képektől a rajzoktól”…

Oldalakat szentel „A dohányzásbeli tisztaság, s mértékletesség” kérdésének
Először a dohányzás történetét tárja fel korrekt módon az Újvilág felfedezésétől kezdve. Részletezi az ellene és mellette hozott törvényeket egész Európában. Leírja például, hogy a „Felséges Ausztriai Ház” a dohányból évi 806000 tallért nyer.
189 évvel az értekezés megírása után sem tudnánk újabbat mondani végkövetkeztetésként, mint azt amit a szerző megállapít:
„Ki még dohányzáshoz nem szokott, ne is szoktassa magát reá, mert bizonyos, hogy általa semmit nem nyer, hanem inkább veszt.”…
Ki a dohányzást megszokta, azt legalább mértékletesen tegye.”

Folytatjuk