140 ÉVE SZÜLETETT DR. SCHLEIFER MÁTYÁS

Már csak a legidősebb esztergomiak emlékezhetnek a 140 éve született és 1957-ben elhunyt legendás orvosra. Belvárosi temetőben található síremlékén ott a rá jellemző mondat: „a szegények orvosa”. A város utcát nevezett el róla. Idézzünk fel születésnapja alkalmából alakját.
 

Édesapja - Schleifer Mátyás -is köztiszteletnek örvendett Szent István városában. Az egykori Fürdő szálló bérlője és vendéglőse volt. Amikor 1888 januárjában életének 60. évében meghalt, tömegek kísérték utolsó útjára. Az Esztergom és Vidéke így írt róla nekrológjában: …„ A megboldogult vendéglős typikus alakja volt városunknak. Ritka előzékenység, föláldozó munkásság, páratlan becsületesség jellemezte őt. …minden nap egész raj szegénynek kijárt a konyhájáról egy kis meleg étel.”
3 gyermek maradt utána: Lajos, Etel, és Mátyás.
Lajos 17 évvel volt idősebb öccsénél, ő taníttatta a kis Mátyást, aki szó-mi szó nem volt jó tanuló. A Bencés Gimnázium évkönyveinek tanúsága szerint2 osztályt is ismételnie kellett. Az egyetem elvégzését sem túl gyorsan teljesített. Hosszabb ideig volt szigorló orvos, ami azért ritkaság volt akkoriban. Anyagi nehézségei nem voltak, ezért élhette az „aranyifjak” életét. Gyakori vendége volt az esztergomi Kaszinónak is. Jellemző volt, hogy kuplékat írt, sőt a Tigrisvadászat című operett szövegkönyve is az ő munkája volt. Ezt nagy sikerrel mutatták be Esztergomban egy műkedvelő előadáson a Kaszinóban.
Orvosi diplomáját végül is 1914-ben kapta meg. Rövidesen mélyvízbe került több szempontból is, ahogy erről egy helyi újság beszámolt 1915. június 24-én:
„ Háborús házasság. Dr. Schleifer Mátyás, orvosi testületünk szeretetre méltó és ambiciózus tagja, ki az év kezdetétől az Elba melléki Milovce-Nimburg, csehországi hadifogolytábor katonaorvosa, a napokban lépett házasságra szép és szellemes menyasszonyával: Brunner Gizikével.”
A háborúból szerencsésen hazatért, házassága azonban nem volt „szerencsés”.
Egy nap arra ment haza, hogy üres a lakás, felesége egy bencés tanárral örökre eltávozott, magával vitte fiúkat is. Attól kezdve Schleifer Mátyás az agglegények életét élte, és a munkájába temetkezett. Ő volt az, aki éjjel-nappal, sárban-fagyban mindig hívható volt, a karácsonyi és húsvéti ügyeletek elvállalója. Kossuth utcai rendelőjét tömegek keresték fel minden nap.. Mindenkihez, mindig volt jó szava. Nem pénzért gyógyított! Betegei tisztelték és szerették. Nagyszőllösi Ottó így emlékezett rá:
..„Talán abban volt a legnagyobb, hogy a betegét végigkísérte bajában. …Soha vád nem érte, mert nem érhette, a családok bizalma, hite ezt meg nem engedte. Betegen itt feküdt a belgyógyászaton, a földszinten. A kórterem ajtajában búcsúzott tőlem, valahogy így: „Képzeld, gyerek össze-vissza mondják, hogy kifele megyek a bajból, gyógyulok. Csak félig van igazuk, kifele tőletek az örökkévalóságba”. Csak megjegyzem Horeczky Géza bácsi is ebben a kórteremben volt, Ő hamarabb távozott közülünk. …
Számos anekdota és legenda kísérte munkásságát. Álljon itt egy melyet Szabó Mária könyvtáros írt le a városi lapban 1987-ben és mely azt bizonyítja, hogybár szíve tele volt jósággal és segítőkészséggel, de azért nem engedte, hogy kihasználják:
„Egy vasárnap, késő este beteg gyermekhez hívták, az anya jött érte. Matyi bácsi követi őt a sűrű esőben, a sötét utcán. Jó messzire van a lakás, ahol kiderül, hogy a gyereknek semmi komoly baja, csak előző heti iskolai hiányzását szeretnél igazoltatni_Lelkem, nem gondoltam, hogy kell majd a pecsét – mondja Matyi bácsi – otthon maradt: jöjjön vissza hát velem az igazolásért. Matyi bácsi jól beletaposott kalucsnijával minden pocsolyába, alaposan összefröcskölve az asszonyt. Amikor az már nem bírja tovább tűrni, és méltatlankodik, a doktor szelíden nyugtatgatja: - Jaj, lelkem, nem látok én jól… S amikor házának kapujához érnek: - Tudja mit? Jöjjön inkább holnap reggel, akkor írom meg azt az igazolást – búcsúzik tőle Matyi bácsi.
Milyen ember volt Schleifer Mátyás?:…„Kissé talányos, komoly és bohém egyszerre.” – írja róla Szabó Mária.
Esztergom egészségügyének történetébe kitörölhetetlenül beírta nevét. „Ne hagyjuk, hogy alakja feledésbe menjen!”
Emlékezzünk a 140 éve született dr. Schleifer Mátyásra!

Osvai László dr.