KÓRHÁZIGAZGATÓK ESZTERGOMBAN: FEICHTINGER SÁNDOR 2. [1]

Egy korábbi cikksorozatunkat ismételjük meg kiegészítve új adatokkal, ismeretekkel, a múltból eljutva napjainkig. Igazgatóink között különböző egyéniségek voltak, a munkásságukat a kórházért áldozó orvostól a pillekönnyű morális alapon állóig. Feichtinger Sándor fajsúlyos, nagy egyénisége volt az esztergomi kórháznak!

 

1873-tól Lőrinczy Rezső után az esztergomi kórház igazgatója (is) volt. Szentgyőrgymezői emléktábláján a bank és iskolaigazgatói funkciója is szerepel. A tudománytörténet kora egyik legnagyobb botanikusaként ismerte. Születésnapjára emlékezünk minden év november 17-én.
Ahhoz, hogy Feichtinger Sándort, mint orvost bemutassam – döntően a nemrégiben megjelent önéletírása alapján – az szükséges, hogy engedjük el fantáziánkat. Vissza kell térnünk, ugyanis egy olyan korba, ahol nincs a XX. és XXI . századra jellemző diagnosztika. Nincs UH, CT, MRI, nincs korszerű labor, nincsenek az egyes szakterületekre specializálódott kitűnő kollegák, csak az orvos van, aki valamilyen szinten elsajátította az egyetemen az orvoslás alapjait és képezi magát, felhasználja tapasztalatait, korának tudományos vívmányait a betegek érdekében.
Feichtinger Sándor, ez az esztergomi születési fiatalember 1840. május 19-én szerzett orvosi diplomát. Diplomamunkája az első magyar orvosi zoológiai disszertáció.
Szinte kötelező volt abban a korban a külföldi továbbtanulás Feichtinger Sándor is ezt az utat választotta és Bécsbe ment. A pesti egyetemen „az öreg urak azt mondták, hogy azon orvos, ki tüdőlobot auscultáció nélkül diagnosztizálni nem tud, az ennek segítéségével sem fogja azt tehetni”.
Bécsbe Skoda fellépése alapján már oktatatták az auscultációt és a percussiot. Rokitansky mellett tökéletesítette a patoanatomiai tudását, de három területen igazán fontos új ismeretekre is szert tett: ez a szülészet, a szemészet és a sebészet. 1840-bern alkalma volt Bécsben a híres berlini sebésztől Dieffenbachtól ellesni az ínmetszés technikáját.
Megvásárolta a szükséges eszközöket és Esztergomban már alkalmazta is az új ismereteit. A vidéki orvosok tekintetében első volt, aki kancsal szemeket operált.
Későbbiekben staphylomákat, pannost, szürke hályogot operált. Esztergomban szemészeti tevékenységének olyan folytatói voltak, mint Vándor Ödön, Kazatsay Antal, Bárdy Kálmán, Halmai Ottó, Román József és mai utódja Őri Zsolt. A szülészeten is átlagon felüli gyakorlatra tett szert. Már a bemutatkozása is sikeres volt szülővárosában. Leírja, hogy Frank József izraelita Üvegesné első gyerekét téraránytalanság miatt fogóval segítette világra és a család 40 évig csak hozzá fordult ezután.
Számos sikeres szülészeti esemény mellett, kudarcok is érték. Megrendülten írja le azt az esetet, amikor egy szülőasszonyhoz hívták, aki régóta vajúdott. Megvizsgálta és „magában így sóhajték, a méh meg van repedve nincs segítség”, az asszony l órán belül meghalt.
Kora legmodernebb eszközeit szerezte be. Mikroszkopizált már akkor, amikor ez még a bécsiek között is ritkaság volt. Dr. Tognio – akit barátjának és tanárának vallott – Párizsból hozott számára mikroszkópot, mely 400 szoros nagyítást produkált. A modern sebészetet ő honosította meg Esztergomban. Magyarországon 1847 januárjában, a fővárosban Balassa János professzor végzett először éternarkózist. Feichtinger Sándor 2 hónap múlva Esztergomban Palkovics Károly házában nagyszámú közönség mellett, egy Valfisch nevű urat operált meg a fején lévő daganat miatt, éternarkózisban. A beteg semmi fájdalmat nem érzett, de a műtét után a jelentős mennyiségű szíverősítőt a publikum előtt kihányta.
Később előszeretettel alkalmazta a kloroformot is. Virtuóz és elkötelezett sebész volt. 1842-ben Balatonfüreden fürdött a tóban, amikor egy úszó férfi hátán zacskós daganatot látott meg. 2 óra múlva a daganat eltűnt a paciens hátáról.
Vagy egy mások eset, amit önéletírásában említ: egy bálban egy kisasszony véletlenül egy tűt szúrt a mellébe, néhány perc alatt kismetszésből eltávolította a tűt. Nemcsak ilyen kis beavatkozásokat végzett azonban. 1882-augusztus 26-án éjjel egy elmebeteg nő konyhakéssel a hasán sebet ejtett. „ A vékonybelek sebzés után kitoldultak.” Kont megyéből hozták be az esztergomi kórházba. A belek csaknem 24 óráig voltak szabadon. Feichtinger Sándor karbolsav plusz karbololaj mosás után visszahelyezte őket és visszavarrta a hasat. Szeptember 12-én a beteg gyógyult sebbel távozott a kórházból.
Hogy mennyire feltalálta magát a legkülönbözőbb helyzetekben azt bizonyítja az alábbi eset: A polonkai plébános hívta magához, akinek 24 órája már nem volt vizelete. A beteg embertelenül szenvedett, de katétert csak több óra múlva hozathatott volna Feichtinger doktor. Ezért fűzfagallyból készített ideiglenes katétert, azt leolajozta és lebocsátotta vizeletet.
Persze érték kudarcokat is, de mindig kereste ezekben is a tanulságot, gyűjtötte a tapasztalatokat. Palkovics dr-ral közösen próbáltak egy ileuszos beteg frátert meggyógyítani, de az minden igyekezetük ellenére meghalt. Feichtinger Sándor felboncolta és azt tapasztalta, hogy „a vékonybelek csomóra voltak kötve”. Néhány korabeli gyógymódhoz való viszonyát szeretném még érinteni.
Az érvágásra, mint gyógymódra a XIX. században főleg a falusi borbély sebészek nagyon rászoktak. 1877-ben, Esztergomban az érvágást vagy köpölyözést csak 4 borbély végezhette, a főorvos külön engedélyével. Feichtinger Sándor bölcsességét mutatja az alábbi idézet önéletírásában: „egyik extramentum volt, a másikba megy az emberiség, alig múlt el a vérbocsátási mánia, jött utána Bécsből a Dr. Skoda vezetésével lett nichilizmus az orvosi gyakorlatba. Mi jobb, egyik sem!”
Nemcsak a szike volt gyógyításának eszköze. A láz legyőzésére kinint, vagy szalicilt használt, fájdalomcsillapítására ópium készítményeket.
Mint belgyógyász ma sem vitatható kezelési alapelve „én a természet gyógyerejében sokat bíztam mindig és ezért az expektativ metódusoknak barátja voltam. Igen szerettem az életmód-változtatásával és az ásványvizek használata által hatni. Feichtinger Sándor Esztergomban született, egész életében itt tevékenykedett, így talán nem érdektelen, hogy milyen volt a kapcsolata a prímásokkal, természetesen orvosi kapcsolatokra gondolok.
3 évvel a diploma megszerzése után már Kopácsi József uradalmi és személyi orvosa lett. Epés panaszai miatt számtalanszor kezelte, sőt 1847. szeptember 18-án bekövetkezett halála után dr. Reissinger és dr. Stáhly professzorok előtt ő boncolta fel a prímást.
Simor Jánosnak sérve volt, mely egy alkalommal kizáródott, és Feichtinger nem tudta reponálni. Egyértelműen átlátta a bajt, de egyedül nem merte megoperálni az egyházfőt. Azonnal táviratozott Bécsbe, ahonnan dr. Bodraczky professzor hamarosan megérkezett. Ő szintén konzervatív módon kezdett az ápoláshoz, de Feichtinger a műtétre ösztönözte, és 1872. március 22-én az ő asszisztálása mellett sikeresen el is végezték.
Röviden szeretném áttekinteni e hosszú élet - a távlatokból töretlennek imponáló, de a könyvéből kiderül, rögös, de hivatalos karrierjét.
1841. március 29-én lett Esztergom Megye tisztifőorvosa, ezt a címet viselte a megyei autonómia megszűntéig, 1850-ig.
3 évvel a diploma megszerzése után már uradalmi orvosa volt Kopácsy Józsefnek. Bazilika építésekor a Várban 1847-ben a prímás egy kis kórházat rendezett be melynek orvosa volt.
Feichtinger 1848-ban a haladás mellett állt. Májusban dr. Stáhlyval és Kossuth Lajossal is tárgyalt. Elévülhetetlen érdemei voltak 1849-ben az esztergomi katonai kórház sebesültjeinek ellátásában.
Ez a történet egy külön előadást érdemelne. 1860-ban Feichtinger újra káptalani uradalmi orvos lett.
1873-ban Esztergom város közgyűlése elsöprő többséggel tette városi főorvossá és kórházigazgatóvá.
1880-ban 40 éves orvosi tevékenységének évfordulóján az uralkodó királyi tanácsossá nevezte ki. Kórházban az 1890-es évekre egyre nehezebbé váltak a munkakörülmények. Egyre több híve akadt annak a törekvésnek, - melyet Feichtinger is osztott -, hogy új kórházat kell építeni. Rigler Gusztáv hosszú memorandumban írt a kórház siralmas helyzetéről, ugyanakkor Feichtinger Sándorról így nyilatkozott:
„De nagyon fogsz csodálkozni, a betegek főkönyvét végiglapozod, gyönyörű gyógyulási arányt kell konstatálnod. Itt aztán meg kell hajolnod azon óriási tudás és tapasztalat előtt, mely a beteg-gyógyítást ily körülmények közt is, ily magas fokra emelte. Csodálni fogod a tudós főorvost, de ha elgondolod, hogy mit tehetne ily tehetség, szorgalom, önfeláldozás és tudomány egy hozzá méltó kórházban, elszorul a szíved”.
A hozzá méltó kórház már nem neki épült. 1895-ben felsőbb utasításra szétválasztották a városi főorvosi és a kórházigazgatói állást. Feichtinger, mint kórházigazgató ekkor nyugdíjba vonult. 78 éves volt. Nyugdíjasként még magángyakorlatot folytatott, de látásromlása egyre nagyobb akadályt jelentett.
Az új kórház alapkőletételi ünnepségén sem tudott már részt venni. 1900. szeptember 27-én Budapestre utazott, ahol Sulek Vilmos megoperálta szemét. A műtét sikerült, és otthonában még fogadott betegeket. 1907. január 5-én csendesen hunyt el otthonában.
Mi, mai esztergomi orvosok büszkék lehetünk arra, hogy olyan előd munkáját folytatjuk Szent István városában, amilyen Feichtinger Sándor volt.
 
Osvai László dr.
Forrás:
Feichtinger Sándor doktor önéletírása
/Az előadás elhangzott 2005. november 18-án a Feichtinger Sándor emlékére rendezett tudományos előadáson./