90 ÉVE SZÜLETETT DR. MOHOS IVÁN

1927. március 1-én született Tokodon. 1951-ben neve már ott szerepel az esztergomi orvosgyakornokok könyvében. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. Orvosi diplomáját 1952. június 28-án keltezték. 1957. február 28-ig katonaorvosként tevékenykedett. 1956-ban a sötétkapui sortűz sebesültjeinek ellátásában ő és katonaorvos társai is részt vettek.
 

1957. március 1-től lett az esztergomi kórház dolgozója, és 1996. december 31-ig tartott munkaviszonya, bár ebből a 39 évből már, mint nyugdíjas dolgozott le 6 évet.
 
1959. április 28-án szerezte meg szakképesítését tüdőgyógyászatból.
1964-től vette át a Tüdőgondozó irányítását.
 
1965-ben már ő számolt be a VB előtt a Gondozó eredményeiről.
Visszatekintett az 1928-ban alapított intézet múltjára. Felelevenítette, hogy 1939-ben még csak 1 100 főt vizsgáltak, 1940-ben "amikor már részben kötelezővé tették" a szűréseket, már 7 300 pacienst 1947-től tervszerű felkutatást végeztek és 1954-ben már 31 287 főt vizsgáltak.
 
A tbc th-ja az 50-es években alapvetően megváltozott. Waksmann felfedezte a Streptomycint. Ő adta át Johan Bélának a streptomycin törzseket és Magyarországon is lehetővé vált a gyártás. A svéd Lehmann a PAS-t fedezte fel és Domagk, amerikai kutatókkal egyidőben, az Isonicid előállításával új hatásos fegyvert adott a tüdőgyógyászok kezébe.
 
Ezek a gyógyszerek az Esztergomi Gondozóban is bevezetést nyertek és látványos eredményeket hoztak.
1968-ban Esztergomban megszűnt a Tüdő Osztály és így a tüdőbeteg ellátás a Gondozóra maradt. Ekkor már rétegfelvételeket is tudtak készíteni.
1977-ben adták át a Gondozóhoz épített Szűrő Állomást és így korszerűnek mondható feltételei alakultak ki a tüdőbetegellátásnak.
 
Mohos Iván tevékenysége során átélte azt a sikerélményt, melyet a tbc háttérbe szorítása jelentett a magyar egészségügyben.
Most, mikor az emlékezés ideje jött el, a CT-k, MRI-k lenyűgöző diagnosztikus lehetősége mellett, jusson eszünkbe a múlt századi tüdőgyógyász munkája.
 
Mohos Iván munkanapjait úgy kezdte, hogy beült a röntgenbe, 20 perc alkalmazkodás után - piros szemüvegben - fogadta az átvilágításra váró pacienseket. Különös atmoszférája volt annak a röntgennek. A zöld képernyő mellett beszélgetni lehetett vele, annak, aki hajlandó volt ülni vele a sötétben. Ő többnyire egyedül volt betegeivel.
 
Nekem néhányszor alkalmam volt megosztani vele a zöldesen világító képernyő uralta sötét szobát. Élményt jelentettek azok a beszélgetések is, amelyek az akkori rend szerint, adott időszakonként az Esztergomi Tüdőgondozóban megjelenő megyei szakfelügyelő főorvos – Bártfay Zsuzsa – és Mohos Iván között zajlottak le.
 
Vajon hány tízezer röntgenfilmet elemzett élete során, hány beteget szűrt ki, és hányat gyógyított meg eredményesen.
Idős hölgyek és urak, ha bekerülnek a mai tüdőszakrendelésre, még emlegetik: „Engem még a Mohos doktor gyógyított meg annak idején, biztos annak a nyomai látszanak a mostani felvételen is”
 
Nem volt extrovertált egyéniség. Magányosan, kicsit elszigetelten dolgozott a tüdőgondozóban. Munkáját mégis az egész kórház elismerte. Hivatásának élt, nem szívesen vállalt nyilvános szerepléseket, nem írt dolgozatokat. De hihetetlen szaktudással, tapasztalattal gyógyította Esztergom és környékének betegeit.
 
Miután átadta helyét utódjának még Dorogon vállalt munkát nyugdíjasként. Aztán már csak kutyasétáltatás kapcsán találkozott egykori betegeivel. Az évek múltak és ez is fokozatosan elmaradt.
 
Végül 84 éves korában elment. Itt halt meg kórházunkban, ahol életét ledolgozta.
Rá emlékezünk születésének 90. Évfordulóján!
Nyugodjék békében!