A KÖZKÓRHÁZ ÜGYE

/120 évvel ezelött az Esztergom és Vidéke napilap (laptulajdonos: Dr. Prokopp Gyula, felelős szerkesztő: Munkácsy Kálmán) vezércikke az évek óta egyhelyben topogó kórházépítés ügyével foglalkozott. Az egyik akkoriban felvetődött gondolatot is - Esztergom 2 kórházának egyesítése-körbejárta.

A közkórház ügye.

A belügyminisztériumban vihar készülődött s a külső behatások iránt különben nem túlságosan érzékeny polgármester úr megérezte a szelét. Huszonöt hónapig tartó teljes tétlenség s minden e célra vonatkozó kérés, követelés és sürgetés szuverén semmibe nem vétele után szombaton végre összehívta az új kórház építése ügyében a még boldogabb időkben összeállított bizottságot
E bizottság természetesen nagyon keveset végezhetett. A szükséges akták — rendes szokás szerint — nem voltak sehol, a kórházépítés egykori leglelkesebb apostolainak egy része teljesen rezignálva — nem ment el az ülésre, az elnök úr pedig semmire sem tudott felvilágosítást adni. A felelősség alól való kibúvás legkönnyebb formájához fordult, s amikor a sok vétkes mulasztást, amit ez ügyben elkövetett, szemére vetették, a konzekvenciák levonásával fenyegetődzött, amit valószínűleg úgy értett, hogy ő is csinál afféle részleges lemondást, t. i. a kórházbizottsági elnökségről.

Hát mi és azt hisszük, mindazok,  még érdeklődnek a kórház ügye iránt, ezt a lemondást is örömmel fogadnánk, bizonyosak lévén abban, hogy e létesítendő nemes intézvény ügye rosszabb intéző kézben nem lehet, mint jelenleg van, de immár attól sem ijedünk meg, ha a polgármester úr szörnyű fenyegetését meg nem valósítja. A belügyminiszter rendeletének a megyei törvényhatóság most már fog tudni érvényt szerezni s fog tudni minden taktikát lehetetlenné tenni. De meg a teendők összeállításával a kórház igazgató főorvosa bízatott meg, akinek szakavatottságát, tudományát, buzgóságát ismerve, abban is nyugodtak vagyunk, hogy az általa megalakítandó program a célnak teljesen megfelelő lesz.

S mivel így a nagy kerékkötő dacára is újra bízni kezdünk a két évre tetszhalott ügyfeltámadásában, alkalomszerűnek tartjuk ez ügyben kezdettől fogva elfoglalt álláspontunkat röviden újból sommázni.

A szombati ülésen dr. Rosszival István kanonok mindjárt előállott a bizonyos körökben egy idő óta erősen dédelgetett eszmével, hogy t. i. a közkórház a Vörös Kereszt Kórházzal egyesittessék. Nem tudjuk, hogyan, kinek fejéből pattant elő ez az eszme, de annyit tudunk, hogy elfogadható érvet még nem hallottunk mellette.

Mindenekelőtt azt sem tudjuk, hogy ez az egyesülés egyáltalán lehetséges volna e? Vagyis, hogy a Vörös Kereszt Kórház a közkórházba olvadjon, Mert az egyesülés csak e formában történhetnék meg, egy magán- és egy közintézmény egybeolvadásáról lévén szó. Mert az érseki kórház fundáción alapul s az alapítványttevő intencióitól senki, még a herczegprimás sem térhet el. Az alapító levelet pedig nem ismerjük, a mint a városházi urak sem ismerik.
De ha megtörténhetnék is, figyelembe kell venni, hogy egy közkórház semmiesetre sem vállalhat el oly terheket, amelyek következtében feladatának többé meg nem felelhetne. Már pedig az egyesítés után, például háború idején ez az eset állana be. Mert hetven-nyolcvan ágyra lévén tervezve az új közkórház, hogyan képzelhető, hogy majd az igazgatóság az előirt ötven ágyat egyszerre kiüríttesse a sebesültek számára ?
Az egyesítés legfeljebb akkor kerülhetne szóba, ha semmi körülmények között nem építhetnénk önálló kórházat, vagy ha veszedelem forogna fenn abban a tekintetben, hogy az új kórház nem fogja magát fenntarthatni.  Ámde ez az eset nem forog fenn. A kórházak anyagát ugyanis nagyobbára oly betegek képezik, akik a betegápolási költséget nem tudják megfizetni s érettük illetőségi községeik fizetnek a betegápolási alapból. Ezekre mindig számíthatunk, mert a Vörös Kereszt Kórház, mint magánkórház, szervezeténél fogva az ily betegeket fel nem veheti. Az pedig el nem képzelhető, hogy a kormány egy magánkórháznak is megadja a nyilvánossági jelleget s így régibb intézményének konkurrenciát csinálva, saját közkórházát tegye tönkre.

Ezenkívül biztosra vehető, hogy az új kórházba betegség esetén nagyon sokan fogják felvétetni magukat, akik eddig a jelenlegi rozoga kórháztól irtóztak. De különben is tény, hogy az utóbbi hónapokban a régi kórház beteglétszáma is tetemesen szaporodott, még pedig éppen a Vörös Kereszt Kórház rovására.
Es egyáltalán nem értjük, miért kellene a közkórházra éppen Esztergom városának ráfizetni, amikor
például Léva és Érsekújvár új kórházai nem megvetendő jövedelmet hoznak. És eklatáns példa Nyitra városa, amely közkórházát nemrégen állami kölcsönből építette fel s jövedelmeiből a kölcsöntőkét és a kamatokat is nagyon szépen törleszti. S mint Nyitra városa kapott, kapna Esztergom is e célra állami kölcsönt, hanem persze ennek kissé utánajárni kellene, mert az átkos kormány folytonos emlegetése nem elegendő e célra. Ötvenezer forintunk különben már (illetőleg »még«) van együtt a kórházépítés céljára s kissé számíthatunk a közönség további áldozatkészségére is.

Így igen könnyen felépíthetnénk egy hatvan — hetven ágyas kórházat, amely — biztos tudomásunk szerint — legjobban megfelelne a minisztérium kívánságának.
A kórháznak igen jó helye lenne a parlagon heverő Bisutti-telken, ahol próbafúrásokkal már az ivóvíz alkalmasságát is megállapították.
A kórházat egyelőre szerényen lehetne építeni. Közepén egy emeletes részt a felvételi iroda, orvosi és gondnoki lakás részére s ezzel összefüggésben két földszintes szárnyat. A pavillonrendszer célszerűbb ugyan, de drága s a kisebb betegápoló személyzet nem képes hivatásának megfelelni ott, ahol a betegosztályok elszórtan vannak elhelyezve. Egy pavillon volna csak feltétlenül szükséges: a fertőző betegeké.
Ezekben körülbelül elmondottuk azokat, amelyeket az új kórház ügyében egyelőre elmondandóknak tartottunk s most még csak azzal a kéréssel fordulunk a törvényhatósághoz, hogy tanúsítson ez ügyben minél kíméletlenebb erélyességet a városi ügyek intézőivel szemben. A kórházi bizottság tagjait pedig arra kérjük, hogy részesítsék őszinte, meleg támogatásban a főorvost s ne engedjék magukat semmiféle melléktekintetek és preszsziók által befolyásoltatni.

Ez esetben minden funerátorok és kerékkötők dacára mégis reményelhetjük, hogy meg lesz az eredménye azok nemes buzgalmának és fáradozásainak, akik annak idején az új kórház eszméjét felszínre vetették és érdekében mindent elkövettek, amíg a sok rosszakarat, indolencia kedvüket a további akciótól el nem vette.

Veridicus.
Esztergom, május 22