DR. LŐRINCZY REZSŐRE EMLÉKEZVE

Lőrinczy Rezsőt, mint annyi más, Esztergom múltjából felsejlő eredeti és érdemdús személyiséget nem ismerjük! Tevékenységének minél jobb megismerését szolgálja, hogy a Szállási tanár úr által róla kialakított képet, ezúttal egy késő leszármazottja igyekszik árnyaltabbá, realisztikusabbá tenni. Őrömmel közöljük 2 folytatásban dr. Szendrei Róbert tanulmányát!
 

Dr. Szendrei Róbert:
160 éve kapott országos közintézeti státuszt, az Esztergomi Kórház

Az alapító, Dr. Lőrinczy  Rezső  kórházigazgató, kir. honvéd és  városi főorvos,  és fivére  Dr. Lőrinczy József  Esztergom Vármegyei Esztergom Járási  tisztifőorvos,  méltó emlékezetére
Előszó  
160 éve, 1857. május 1-én kapott, országos egészségügyi intézményi státuszt, és ezzel állami finanszírozást az Esztergomi Városi Kórház. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy megemlékezzünk azokról az orvosokról, esztergomi polgárokról, -megismerve családi hátterüket -, akik megalapították a máig fennálló és az elmúlt 6 emberöltőben,  számtalan beteg gyógyítást végző intézményt.
Esztergom városa, Dr. Lőrinczy Rezsőnek ( 1821-1873) kórház alapító, kórházigazgató, városi főorvosnak, és fivérének Dr. Lőrinczy József ( 1823-1858) Esztergom vármegyei járási tisztifőorvosnak,  köszönheti, hogy modern értelemben vett, 1857-től közfinanszírozott, majd 1865-től közkórháza lett, ahol  megfelelő körülmények között,  gyógyító munka folyt. 
Esztergom Városának közvéleménye, a mai napig nem emlékezik meg méltó módon, a  Lőrinczy doktorok áldozatos munkájáról. Emléküket nem őrzi emléktábla, intézmény, utca, pedig  munkásságuk megérdemelné. 1848. szeptember 5-én. még az öngyilkosságot megkísérlő, gróf Széchenyi István miniszter életét is, Dr. Lőrinczy Rezső, akkori nemzetőr, főorvos, hadnagy mentette meg. Tevékenységükről jelentek meg tudományos igényű publikációk, Szabó Mária könyvtáros, levéltáros, Dr. Pifkó Péter helytörténész, Pátrovics Mikolt történész, Dr. Osvai László főorvos, munkájaként, Sajnos számtalan tévedés, téves adatközlés, a forrásokat figyelmen kívül hagyó állítás is megfogalmazódott. Dr. Szállási Árpád, által jegyzett írásokban, amit alapvető forrás kritika nélkül, mások is átvettek,  sőt jószándékkal  ismételtek.
Dr. Lőrinczy József (1823- 1858) szépapám, nagyapám Lőrinczy József (1929- 2013) tanár, dédapja volt. Leszármazóként, közel 300 éve, Esztergomban élő család tagjaként, kötelességemnek tartom, hogy a félreértéseket tisztázzam és a történettudomány által megkövetelt, sine ira et studio szellemiségében, egykori hiteles forrásokat használva, méltó és helyes, emléket állítsak, kiváló felmenőimnek.  A  Lőrinczy doktorokat központba emelő életrajzot készítettem, mely egyúttal az adott kor, egyes jelenségeinek, intézményeinek, esztergomi viszonyainak, rövid magyarázata, megfelelő történelmi háttérrel.  Munkámban saját levéltári forrásaim mellett, nagymértékben támaszkodtam nagyapám szisztematikusan rendezett, összegyűjtött forrásaira, aki magyar- történelem szakos tanárként, kitartó és alapos munkával kutatta családja történetét, plébániákon, levéltárakban. Valamint munkámban, a fent említett kiváló szerzők, írásaiból idézek.  Esztergom története szempontjából, külön érdekesség, hogy írásomban egyúttal egy 300 éves esztergomi polgárcsalád történetét mutathatom be, amelynek tagjai a jelenben is, Esztergom város lakosai. 
   
Lőrinczy Rezső 1821. április 17 én, (1) Lőrinczy József 1823. március 11-én (2) született Esztergomban, édesapjuk Lőrinczy Pál, édesanyjuk Niderman Erzsébet volt.
Az édesapa, Lőrinczy Pál (3) (1790 -1844) gombkötő mester, Esztergom szabad királyi Város magisztrátusának tagja. A korszakban gombkötő cég tagjának lenni és a gombkötő mesterséget folytatni, rendkívül jövedelmező foglalkozásnak, kiváltságnak, számított.  A gombkötők hosszú időn keresztül, kötelező külföldi tanuló évek után lehettek mesterek, remekmű elkészítése és jelentős összeg befizetése után léphettek be, Esztergom Szabad Királyi Város Gombkötő Céhébe. A gombkötők készítették, a nemes, elegáns ruhákon, huszármentéken, dolmányokon, a sújtásokat, díszítéseket, aranyat, ezüstöt, igazgyöngyöt, sőt jó néhány esetben drágaköveket, gyémántot használtak fel a munkájukhoz.  A huszármenték készítése különleges szaktudást igényelt, hiszen a híres magyar huszárok öltözete, nemcsak díszes volt, hanem védelmi, biztonsági funkciót is ellátott.  A csatákban, éles helyzetben a huszár mentének kellett felfogni, tompítania, az erős kardcsapásokat, dragonyok szúrását, ezzel védelmezve viselője életét, épségét.    
Lőrinczy Pál, jól megfizetett, nemzetközileg keresett híres, mesterember volt.   Végrendelete (4) tanúsága szerint, Rezső fia taníttatására 10.000. aranyforintot fordított, kicsit kevesebbet Józsefére, akinek képzése 9.500. aranyforintba került, és ezért a többi jelentős ingatlan és ingó vagyontárgyain felül, 10.000. aranyforintot különített el az akkor még kiskorú, első felesége halála miatt, a második feleségétől, Molnár Annától származó gyermeke, Pál taníttatására. Az 1840 -es években 30.000. aranyforint a mai árakon becsülve körülbelül 60 millió forintot ért. Összehasonlításul a Széchenyi tér sarkán álló, Lőrincz utca 2. szám alatti bérpalota, 1890-ben 40. 000. aranyforintért került eladásra.  Lőrinczy Pál tehát nem még egy bérpalotát vett, nem erőltette gyermekeire a jól jövedelmező mesterségét, hanem abban támogatta őket, hogy tanuljanak, értelmiségi pályára lépjenek, az orvosi hivatást válasszák, és legjobb tudásuk szerint. Esztergom Város közönségét gyógyítsák.  Gyermekei az egyetem elvégzése után, Pál kivételével,- aki a végzést követően betegségben meghalt-, Esztergomban gyógyítottak.
 A Lőrinczy család 1741. december 2 –án települt le Esztergomban.  Lőrinczy János (1700 -1757) székely lófői kiváltsággal rendelkező nemes ember, foglalkozására nézve mészáros, ekkor, fizette meg polgárdíját és tette le, polgári esküjét, a Feichtinger József vezette városi magisztrátus előtt. (5) Lőrinczy Jánost a következő években fertálymesterként, illetve tanácstagként a városi vezetőtestület soraiban találjuk, valamint a városi mészáros céh tagjaként tevékenykedik.  Lőrinczy János a Székelyföldről, az 1738-1742 között, különösen az ország keleti felén, Erdélyben, dúló pestisjárvány elől költözött Esztergomba. (6) A Lőrinczy család, nagy tekintélyű, székely lófő család, máig jelentős számban élnek Lőrinczyek, Lőrinczy János származási helyén SzentÁbrahámban, A család  tagjai a   református vagy unitárius hitet követték, nagy számban kerültek ki a család tagjai közül egyházi vezetők, püspökök, prédikátorok, elöljárók, így feltehetőleg az Esztergomba költözés vallás váltással is együtt járt, hiszen a városba 1848 –ig nem költözhettek protestánsok.  A székelyek, mint határvédők, megőrizték szabadságukat, minden székely, nemesi kiváltsággal rendelkezett, hiszen adót fizetnie nem kellett, de adómentességéért cserébe az ország határait kellett védenie.  A székelység, melynek eredetét, egyes kutatók a Honfoglaláskor 8. törzsként betelepedő, kabarokban találták meg, önkormányzattal rendelkezett és 3 rétegre tagozódott.  A legfelső réteg a primorok, a következő vezetői szint a lófők, és alattuk voltak a szabad közszékelyek. Mátyás király /1458-1490/ az egységes magyar nemesség megteremtése érdekében, 1476-ban, a primoroknak bárói, a lófőknek köznemesi kiváltságot jelölt meg, korábbi jogállásuk megerősítésére. Lőrinczy János, Dr. Lőrinczy Rezső, Dr. Lőrinczy József, és Dr. Lőrinczy Pál orvosok dédapja, 1741-ben székely lófőből, köznemesből, Esztergom Szabad Királyi Városi polgár lett.(7,8.9,10) 

Dr.  Lőrinczy Rezső és Dr. Lőrinczy József édesanyja, Niderman Erzsébet (1790-1838), a jómódú, és Esztergom városának sőt, Dr. Niderman Gyula császári és királyi belső titkos tanácsost, a Lipót mező főigazgatóját tekintve országnak, a társadalmi élet legkülönbözőbb területén kiváló személyiségeket adó, Niderman családnak tagja.  Niderman Erzsébet,  Niderman Jánosnak ( 1734-1801)  a Santk Flóriánból Esztergomba települő, 1777–ben polgárjogot kapó, osztrák kőfaragó mesternek, a Belvárosi templom kapuzata megépítőjének és Arganuer ( Orkaner Annának ) gyermeke.

A  Niderman családról igen tartalmas és értékes tanulmányt tett közzé Dr. Osvai László főorvos úr, az egyik leszármazó Niderman ( Nógrádi) Jenő, az Esztergom és Vidéke főszerkesztőjének, 1901-ben írt  tárcája alapján .  Nidermann János az Esztergomban letelepedett osztrák kőfaragó, kőműves dinasztia tagja tehát nemcsak jómódú elismert, építőmester, polgár lett, hanem gyermekei, unokái leszármazói  a társadalmi élet minden területén kiemelkedően teljesítettek, az Esztergomi vezető elit tagjai lettek. Niderman János háza az 1777 –es Eperjessy István térképe szerint,  a  ferences templomhoz közel,  a város 3. fertályában állt, a mai Deák Ferenc utcában, nem messze Lőrinczy József (1752-1790) mészáros, Lőrinczy Pál édesapjának és Orkaner József, Orkaner Anna testvérének házától. 

Folytatjuk!