DR. SÖRÖS JENŐ 80 ÉVES!

Szentgyörgymezőn mindenki ismeri, de Esztergom városában is kevesen vannak, akik ne találkoztak volna vele. Hosszú ideig volt az esztergomi alapellátás meghatározó személyisége. Kedve Jenő! 5 éve írt írásomat ismétlem meg és valamennyi kollegád nevében: „Isten éltessen!”
 

Söröss Jenő, bár nem Esztergomban született, - Ipolyságon látta meg a napvilágot - de élete Szent István városához kötődik. Pedagógus szülei 3 gyermeket taníttattak. Nem lett pedagógus, hanem felvételt nyert a pécsi Orvostudományi Egyetemre. Olyan professzorok oktatták, mint Szentágothai János, vagy Kerpel-Fronius Ödön. Sok évvel később a Bős-Nagymarosi vízlépcső kapcsán felvette a kapcsolatot egykori oktatójával, az akkori Akadémiai elnökkel – Szentágóthai Jánossal – aki emlékezett rá , és az elnök úr levelét ma becses emlékként őrzi is őrzi.
Az egyetem elvégzése után visszajött Esztergomban és a kórházban helyezkedett el. Az urológiai osztályra került, itt is szerzett szakorvosi képesítést.
 
Jó kapcsolatot épített ki a kórház akkori fiatal orvosaival, akikre - Mohos Zoltán, Mohos Iván, Seres Zsuzsa vagy Patonay János – mindig is szívesen emlékszik vissza. A kórházi hierarchiát azonban nehezen tolerálta. Egyéniségének, nem a kórházi munka felelt meg igazán, és amikor Olajos János Svédországba távozott a körzeti orvosi munka mellett döntött.
 
Elhagyta ugyan a kórházat, de mindig szeretettel gondolt vissza az itteni kollegáira, például a szelíd, jó szándékú Teleki Kálmánra, vagy akit igazi háziorvosnak és gentlemannek tartott, Takács János doktorra.
A családorvosi munkáját Esztergomnak egy különleges részén, Szentgyörgymezőn kezdte el. Rövidesen oda is költözött.
Egy beszélgetésben a családorvosi munka lényegét képletesen így fogalmazta meg.
 
„Van az emberben egy átkozott tulajdonság, hogy ha a magam lovát én lovagolom, csutakolom. Abrakolom, akkor arra mégiscsak jobban vigyázok, mint a TSZ lovaira”.
Alkalma volt nagyobb utazásokat is tennie. Amerikából visszatérve, úgy nyilatkozott, hogy bár egy magyar kolónián állást ajánlottak neki – egy idős kollega rá hagyta volna a praxisát – őt minden Magyarországhoz köti, és nem tudja máshol elképzelni az életét.
 
Volt idő, amikor szakmai berkekben nem jelentett karriert a körzeti orvosi munka - hangsúlyozta –„de nekem a karrier azt jelenti, hogy az ember megtalálja a ruhát, ami jól áll rajta és kényelmesen tudja viselni”.
Elismert gyógyító lett Szentgyörgymezőn.
 
Szabadidejében kezdetben lovagolt, majd a repüléssel is kacérkodott. Később elkötelezte magát a képzőművészet mellett. Ugyanakkor szívesen motorozott is. Fiával bejárta az ország jelentős részét. Ahogy teltek az évek a képzőművészet szeretete töltötte ki kevés szabadidejét. Autodidaktaként foglalkozott a képek világával. Otthonában ma s képek veszik körül. Megismerkedett Barcsay Jenővel, akit egyszerű, nemes embernek és nagy művésznek tartott.
 
A rendszerváltás idején rövid ideig a politikába is belekóstolt. A Bős-Nagymarosi tüntetések aktív részvevője volt, azonban a későbbiekben úgy érezte az akkor MDF-nek nincs szüksége rá és felhagyott a politizálással.
De véleményét markánsan mindig is kifejtette. Gondoskodott praxisa folytatójáról is, hisz azt fia Tamás vette át, akinek ma is besegít, és 1-1 alkalommal helyettesíti is!
 
Irigylésre méltó, vagy inkább példamutató életpályájának 75. évében, születésnapja alkalmából, kollegái és betegei nevében kívánunk neki jó egészséget és boldogságot.