"Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül."
Shaw
Szentgyörgymezőn mindenki ismeri, de Esztergom városában is kevesen vannak, akik ne találkoztak volna vele. Hosszú ideig volt az esztergomi alapellátás meghatározó személyisége. Kedve Jenő! 5 éve írt írásomat ismétlem meg és valamennyi kollegád nevében: „Isten éltessen!”
Söröss Jenő, bár nem Esztergomban született, - Ipolyságon látta meg a napvilágot - de élete Szent István városához kötődik. Pedagógus szülei 3 gyermeket taníttattak. Nem lett pedagógus, hanem felvételt nyert a pécsi Orvostudományi Egyetemre. Olyan professzorok oktatták, mint Szentágothai János, vagy Kerpel-Fronius Ödön. Sok évvel később a Bős-Nagymarosi vízlépcső kapcsán felvette a kapcsolatot egykori oktatójával, az akkori Akadémiai elnökkel – Szentágóthai Jánossal – aki emlékezett rá , és az elnök úr levelét ma becses emlékként őrzi is őrzi.
Az egyetem elvégzése után visszajött Esztergomban és a kórházban helyezkedett el. Az urológiai osztályra került, itt is szerzett szakorvosi képesítést.
Jó kapcsolatot épített ki a kórház akkori fiatal orvosaival, akikre - Mohos Zoltán, Mohos Iván, Seres Zsuzsa vagy Patonay János – mindig is szívesen emlékszik vissza. A kórházi hierarchiát azonban nehezen tolerálta. Egyéniségének, nem a kórházi munka felelt meg igazán, és amikor Olajos János Svédországba távozott a körzeti orvosi munka mellett döntött.
Elhagyta ugyan a kórházat, de mindig szeretettel gondolt vissza az itteni kollegáira, például a szelíd, jó szándékú Teleki Kálmánra, vagy akit igazi háziorvosnak és gentlemannek tartott, Takács János doktorra.
A családorvosi munkáját Esztergomnak egy különleges részén, Szentgyörgymezőn kezdte el. Rövidesen oda is költözött.
Egy beszélgetésben a családorvosi munka lényegét képletesen így fogalmazta meg.
„Van az emberben egy átkozott tulajdonság, hogy ha a magam lovát én lovagolom, csutakolom. Abrakolom, akkor arra mégiscsak jobban vigyázok, mint a TSZ lovaira”.
Alkalma volt nagyobb utazásokat is tennie. Amerikából visszatérve, úgy nyilatkozott, hogy bár egy magyar kolónián állást ajánlottak neki – egy idős kollega rá hagyta volna a praxisát – őt minden Magyarországhoz köti, és nem tudja máshol elképzelni az életét.
Volt idő, amikor szakmai berkekben nem jelentett karriert a körzeti orvosi munka - hangsúlyozta –„de nekem a karrier azt jelenti, hogy az ember megtalálja a ruhát, ami jól áll rajta és kényelmesen tudja viselni”.
Elismert gyógyító lett Szentgyörgymezőn.
Szabadidejében kezdetben lovagolt, majd a repüléssel is kacérkodott. Később elkötelezte magát a képzőművészet mellett. Ugyanakkor szívesen motorozott is. Fiával bejárta az ország jelentős részét. Ahogy teltek az évek a képzőművészet szeretete töltötte ki kevés szabadidejét. Autodidaktaként foglalkozott a képek világával. Otthonában ma s képek veszik körül. Megismerkedett Barcsay Jenővel, akit egyszerű, nemes embernek és nagy művésznek tartott.
A rendszerváltás idején rövid ideig a politikába is belekóstolt. A Bős-Nagymarosi tüntetések aktív részvevője volt, azonban a későbbiekben úgy érezte az akkor MDF-nek nincs szüksége rá és felhagyott a politizálással.
De véleményét markánsan mindig is kifejtette. Gondoskodott praxisa folytatójáról is, hisz azt fia Tamás vette át, akinek ma is besegít, és 1-1 alkalommal helyettesíti is!
Irigylésre méltó, vagy inkább példamutató életpályájának 75. évében, születésnapja alkalmából, kollegái és betegei nevében kívánunk neki jó egészséget és boldogságot.