MIRŐL ÍRT A KÓR-LAP 20 ÉVVEL EZELŐTT

Akkoriban valamennyi példány utolsó oldalán egy mottó alatt („Korunk hőse a vállalkozó!? Nem a verset olvasó ember?!) versek jelentek meg. 20 év után érdekes élmény újra elolvasni Serfőző Simon: Veszteségeink gyűlnek című költeményét.
 

Veszteségeink gyűlnek
Emlékeinket se
találjuk már otthon,
akárcsak öregeinket.
A lompos ereszek leheletében
ismeretleneket látunk,
idegeneket.
Kátyúkkal botlanak,
bukdosnak rögökkel.
Az érdeklődés tőlük se,
mástól sem tud mit kérdezni.
Egymástól elidegenedünk,
elhidegülünk,
mint e hazától is,
ahonnan a közösségek melegét,
amihez odakuporoghatnánk,
ajtón-ablakon át
huzattal süvíttette
semmibe az ország.
Kitakaríttatta múltját tudatunkból,
mint a szemetet.
Országrészek feledésbe tűntek:
a Balassit emlegető tájak,
a stószi magányt
fenyveseikkel őriző hegyek.
Jajos szülötteföldje
Mikesnek, Dózsának.
S a világszabadság
amerre Petőfivel elesett.
S mind, amit számba ki vesz?
Igazszóló szavaink kivesznek.
a maradék megdadogósodik.
Tettekkel nem találkozni,
amelyek másokért tennének.
Elszaporodó pangó vadvizekként
csak a veszteségeink gyűlnek.