ORBÁN VIKTORHOZ FORDULT A MAGYAR ORVOSI KAMARA

A TESZT határozata nyomán Éger István a miniszterelnökhöz fordult, sürgős és hatékony beavatkozást kérve.

Orbán Viktor Úrnak
miniszterelnök
Miniszterelnökség

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
2014. május 15-én személyes találkozásunk alkalmával Ön azt kérte tőlem, hogy a Magyar Orvosi Kamara legyen a Kormány szakmai tanácsadó partnere, észrevételeivel, szakszerű javaslataival, szükség esetén kritikájával a Kormánynak jelezze, ha az egészségügy területén teendőt, sürgős beavatkoznivalót lát. Ennek jegyében kötelességem tájékoztatni Önt az alábbiakról, melyeket egyúttal az Emberi Erőforrások Miniszterének is külön levélben megírtam.
Köztestületünk Területi Szervezeteinek Tanácsa folyó év február 22-én áttekintette kollégáink helyzetét, azokat a rendszerben fellelhető anomáliákat, amelyek jelentősen rontják a korábbi bérmegállapodás eredményei keltette közhangulatot, és amelyek sürgős megoldása nélkül az egészségügy emberi erőforrás válsága, különösen orvoshiánya nem hogy nem oldható meg, de előreláthatóan ismételten rossz irányba fordulna. Ezért a TESZT egyhangú határozatában döntött arról, hogy haladéktalanul Önhöz fordul sürgős és hatékony beavatkozást kérve.
Magyarországon 2017-ben jelentős mértékű minimálbér emelést és garantált bérminimumot vezettek be. Ez az egyébként örvendetes lépés máris devalválja a fél évvel ezelőtt megkötött bérmegállapodás eredményeit, ezért nélkülözhetetlennek látjuk, hogy – a helyes bérarányok, az egészségügyi béremelés értékének megvédése érdekében – a garantált bérminimum növekménye a teljes bértáblában átvezetésre kerüljön, és az ekképpen korrigált bérekre épüljön rá a kialkudott béremelés következő lépcsője. Ennek a korrekciónak a KJT. bértáblája valamennyi fizetési osztályán át kell mennie, elfogadhatatlan az az államtitkári érvelés, amellyel tárgyalásunk során a minap találkoztunk, és amely teendőt csak az A-E közötti osztályok területén lát. Ugyancsak alaptalan volna jelen igényünket a 2016. szeptember 20-án aláírt megállapodás felmondásaként értékelni, hisz annak garanciái között (2. pont) a következőket rögzítettük: „A felek szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal – a nemzetgazdaság eredményei alapján – áttekintik a megállapodásban foglaltak végrehajtását, és megvizsgálják a megállapodástól való munkavállalók javára történő eltérés lehetőségét.”
Számos panasz érkezett a Magyar Orvosi Kamarához azoktól az orvosképző helyeken oktatói státuszban lévő kollégáinktól, akik státuszbesorolásuktól függetlenül, értelemszerűen nemcsak tanítanak, de szakorvosként gyógyítanak is. Ők méltatlan módon nem kapták és nem kapják a valamennyi járó-fekvőbeteg ellátásban dolgozók számára kialkudott, és októbertől fizetett 107.000,- Ft-os béremelést. Ez a diszkrimináció megengedhetetlen, és egyes helyeken már azzal fenyegetnek, hogy az oktatói besorolású szakorvosok felhagynak gyógyító tevékenységükkel mindaddig, amíg a nekik is járó béremelést meg nem kapják.
Ugyancsak egyre nagyobb a felzúdulás az alapellátásban dolgozók körében. A jelenlegi praxisfinanszírozásból nem kevesek számára már az is nehézséget jelent, hogy az említett garantált szakmai bérminimumot és annak megnövekedett közterhét kifizessék szakdolgozó alkalmazottaik részére. Teljesen jogos elvárásuk, hogy szakorvosként és szakdolgozóként ugyanannyi havi legális bérjellegű jövedelemhez juthassanak, mint a velük egyívású, szakellátásban dolgozó kollégáik. Erre jelenleg semmilyen esély nincs, és nem is lesz mindaddig, amíg legalább még 5x évi 10 Mrd Ft praxispénz emelkedéshez nem jutnak. (Természetesen ezt lehetne és célszerű volna minél rövidebb idő alatt megtenni.) Feltéve persze, ha időközben a szakorvosi bérek tovább nem emelkednek, mert abban az esetben még ez sem volna elegendő. Mit láthatunk ugyanakkor az idei költségvetésben? Azt, hogy már a soron következő 10 Mrd sincs betervezve, nemhogy a folytatás. Így valóban ellátás nélkül maradhat rövidesen az ország jó része, mert ha a praxisok eltartó képességét nem rendezik, nem lesz, aki veszteségre ítélt vállalkozást vásárolva az idős generáció helyébe lépjen.
A fentebb felsorolt, konkrétan a költségvetést érintő kérdéseken túl, ám azokkal egyenrangú módom kínzó probléma a kollégáink számára a kiszámíthatóság hiánya! Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy legalább 5 évre előre garantált, kiszámítható és elégséges egzisztencianövelés tudná itthon és pályán, a közellátásban tartani az egészségügyi szakembereket. Ennek hiánya, a bizonytalanság kifejezetten taszító tényező.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A felsorolt problémák orvoslása túlmutat az egészségügyért felelős államtitkársággal, sőt a nemzetgazdasági tárca illetékeseivel folytatandó tárgyalások, alkudozások adta kereteken. Magas szintű, sürgős és az ügy stratégiai jelentőségéhez méltó politikai döntést szorgalmazunk. Kérjük Miniszterelnök Urat, hogy világítson rá a Kormányban és az Országgyűlésben az egészségügy munkavállalói helyzetének súlyos problémáira, és minden erejével szorgalmazzon érdemi, kiszámítható jövőt garantáló lépéseket. E lépések késlekedése, elmaradása végső soron a betegjogokat, a betegbiztonságot folyamatosan és egyre inkább sértő, társadalmi elégedetlenséget fokozó folyamatként politikai tényezővé válik.
A Területi Szervezetek Tanácsa megbízásából mielőbbi intézkedését és válaszát remélve tisztelettel köszönti:
 
Dr. Éger István
Budapest, 2017. március 1.

MOK 2017.03.12.