"Legyél egyéni. Aki követ valakit, az mindig hátul van."
Névnap
Történetek
Időjárás
Néhány sor líra
Végkifejlet
Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Pilinszky János
Orvosportrék Esztergomból
Navigáció
Belépés
Mottó
"Post laborem dulce quies." - Munka után édes a pihenés.
Weboldal ajánló
Videó ajánló
Kattintson egy mosolyért!
A hónap képe
Kolos Füzetek
Üzenet
Útravaló
„Az orvos rendezett életet folytasson, hogy jó híre legyen. Tisztességesen, barátságosan, korrektül viselkedjék minden becsületes emberrel szemben.”
Hippokratész
Medicina és vers
Könyvajánló
A „Pannon tükör” – ez a nívós zalaegerszegi lap –a Babits év alkalmából ”Esztergomi összeállítást” közölt. Ebből idézzük most a Babits zarándoklat egyik állomásán elhangzott megemlékezést, melyet Bánhidy Vajk tanár úr mondott el a kórház falánál levő dombormű mellett!
Végefele járnak a Babits év esztergomi megemlékezései.A Babits Emlék Bizottság kiváló munkát végzett. Mi ezúttal Schöpflin Gyula: Emlékezés Babits Mihályról című írását közöljük:
Az internet közösségi oldalain a sok szemét között időnként érdekes és tanulságos írásokra is bukkanhatunk. Ezek közül most 2 írást ragadtam ki melyből az egyik a vezetőinkhez szól, a másik pedig a Józan ész halálára írt nekrológot.
Ferenc pápa 2015. december 17-én engedélyezte a szentté avatási dekrétum kihirdetését, 2016. március 15-én pedig bejelentette, hogy 2016. szeptember 4-én szentté avatják Teréz anyát. Szeptember 4-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében történt meg a szentté avatás.
Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”. 
A már haldokló költőt Esztergomból Budapestre szállították, ahol 2 nap múlva, 1941. augusztus 4-én meghalt. Közel 60 verset írt Szent István városában. Az emlékév alkalmából, ezúttal Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő című írásából közlök részletet:
Esterházy Péter 2014 decemberében írt pengeéles jellemzést a magyar közéletről a HVG-ben. Ezt az írását idézzük most fel. Mostanság rendre és nagy indulattal és kajánul említjük föl a hatalmi urizálás nevetséges és fölháborító példáit, a parlamenti viszonyoknak megfelelően, értelemszerűen főként jobboldali eseteket hozva, most ezek látszanak jobban. (És nem is szimmetrikusan működik jobb és bal – de a különbségek mellett más hasonlóságok is vannak.) 
Szinte biztos, hogy te is találkoztál már pszichopatával, csak nem tudsz róla. Ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, ám van néhány árulkodó jel, ami lebuktathatja őket. Könnyen lehet, hogy már te is többször találkoztál pszichopatával, csak nem tűnt fel. Első látásra ugyanis ezek az emberek teljesen ártalmatlanok: lehet, hogy épp a munkatársad vagy a párod az. Ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, külsejük nem árulja el őket, egyvalami azonban nagyon is jellemző rájuk: nincs lelkiismeretük.
„Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom (igen büszke vagyok rá) úgy apai, mint anyai részről; s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak (van-e magyarabb foglalkozás?); apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magyar úrnak és jogásznak. 
Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.