AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 22.

A kongresszust 240 terítékű bankett követte a Fürdő Szálló kerthelyiségében.

Megmaradt a menü leírása:

Szárnyas ragout, viza, hollandi mártással, nyársonsült és pácolt marhanyelv körítve, stirai kappan és fogoly, saláta, almás és crem béles, sajt, mocea, borok / neszmélyi és szekszárdi vörös /

Sokan mondtak toasztot:
Boltizár püspök a királyt, Kétly a hercegprímást éltette. Schwarcer Ottó “nagy történelmi múltú városunkról és vármegyénkről szónoki emelkedettséggel emlékezett meg.

A korabeli sajtó szerint a legnagyobb sikert dr. Földváry István városi ügyész aratta, aki többek között a következőket mondta:

„Amidőn a magyar orvosi kar saját jogos érdekeinek megvédésére szervezkedik, nem pusztán önös érdekek szolgálatában áll, de a közérdek hasznára, a nemzeti erő gyarapítására működik közre, mert megteremteni segít a modern közigazgatás egyik legelső és fő intézményét, amely kiforrásban van, de még nem erősödött, s amelyet helyes formában megteremteni, úgy látszik, emberfeletti feladat. A nagy közönség is úgy van a jó közegészségüggyel, mint az egyes rendszerint az orvossal, hogy csak a veszély órájában kapaszkodik görcsösen hozzá, máskor pedig apró kellemetlenkedésnek, vegzációnak, fölösleges aggályoskodásnak tekinti intézkedéseit. Az önök céltudatos előrelátásában, színvonalon álló tudásában és főleg egy jó szervezeten át működő energiájában kell lenni annak az egész állami életre is kiható erőnek, mely a nagyközönségnek, - ennek a nagy gyermeknek, idegenkedését, felületességét legyőzi, annak épségét, egészségét védelmezésben a nemzet erejét öntudatosan megőrzi”…

Mátray Ferenc pedig e szavakkal szólt a társasághoz:

…” Esztergom vármegye és város művelt közönsége, amely az imént előttünk lefolyt ünnepélyes alapkőletételnél is dokumentálta közegészségügyi intézményeink fejlesztésének szükségessége iránti érzékét, velünk megosztott örömmel és tisztelettel fogadta és ünnepli a dicső múltnak alig lezajlott jubiális színhelyén, hazánk jövőjén aggódva, komoly tanácskozásra egybegyűlt tudósokat….

Ezt követően éltette a Szövetség nagyérdemű elnökét.

A sikeresen megrendezett Kongresszus is hozzájárult ahhoz, hogy november 7-én Vaszary Kolos a Vörös Kereszt Kórház igazgatójává nevezte ki dr. Mátray Ferencet.

Érdekes, hogy a kongresszus résztvevői között dr. Feichtinger Sándorral nem találkozhattunk. Az agg tudós egészségi állapota már nem tette lehetővé a közszereplést. Látása is sokat romlott. Szeptember végén, Budapesten hályogműtétet hajtottak végre rajta, sikeresen.

A kórházépítők számára az ünnepség után a hétköznapok következtek.

A Bizottság már szeptember végén úgy határozott, hogy mivel a derítőtelepre nézve nincs kellő tapasztalat, Gönczy, Bobula és Tiefenthal utazzék Miskolcra és tekintsék meg az ott működőt.

Ekkor már az egyes épületek kijelölésre kerültek és az alapkőletételi ünnepség után már vázlatosan lerajzolható volt a Kolos Kórház későbbi felépítése.

………………………………..

Ugyanakkor a Bizottság és az építő között már ekkor elkezdődött bizonyos alkudozás. Pfalcz József arra hivatkozva, hogy az épületek kitűzése késett, határidő módosítást kért, amit azonban elutasítottak.

Bártfay Géza, mint korábbi kórházgondnok, és mint laptulajdonos kritikus szemmel figyelte az elkezdődött építkezéseket és az ezzel kapcsolatos történéseket.

Tény, hogy a korabeli visszaemlékezések csak mellékesen említik, ha említik Bártfay szerepét a kórházépítés történetében. Kétségtelen viszont, hogy ő az elsők között volt, aki 1893-ban felvetette az új közkórház építésének szükségességét.

Bíráló észrevételeinek is hangot adott újságában. Nem értett egyet azzal, hogy az új kórházban gondnoki lakást nem terveztek és túlméretezetnek ítélte az igazgatói épületet.

Néhány ehhez hasonló észrevétel után Gönczy Béla lemondta a Szabadság előfizetését. Bártfay így kommentálta az esetet:…” az emberek mindent eltűrnek, a dicséretnek örülnek, de az igazságot nem szívesen hallgatják!”…

Nem csak a sajtóban folytatódott a kórházépítők és Bártfay polémiája.

Szeptember 13-án a város Közgyűlése úgy határozott, hogy a közkórház építéséhez még szükséges 88 000 koronás hitelt az esztergomi takarékpénztártól veszi fel. Mint arra utaltam a szavazatok során csak Bártfay tiltakozott a hitelfelvétel normái ellen és neki lett igaza, mert a felsőbb hatóság nem fogadta el a szerződés kitételeit.

A kórház közben épült és végül is olcsóbb kölcsönt nem sikerült találni, úgyhogy részben módosított feltételekkel, de az Esztergomi Takarékpénztár hitelezte a hiányzó összeget.

Október végén a Bizottság a bádogos munkákat kifogásoló feljelentést vizsgált ki, de “a teljesített bádogos munkákat igen megfelelőnek tartja”…

November elején Pfalcz József a Németh utca / mai Petőfi Sándor utca / felőli kerítés alapozásába kezd. Ugyanakkor a Bizottság elfogadja Gönczy Béla javaslatát, hogy a teakonyha rovására a ragályosok pavilonjában a betegszobák nagyobbak legyenek.

A hónap végén Tiefenthal Gyula jelentése szerint nehezen képzelhető el, hogy az építkezés november 30.-ig tető alá kerül. Ezért a Bizottság kötbér megállapítását helyezte kilátásba.

A tervező ifj. Bobula János felveti, hogy ideje lenne a belső berendezésről is tárgyalni. Gönczy Bélát bízzák meg ennek előkészítésével.

December 1.-én az építési naplóba rögzítik, hogy kátránypapírral be van már fedve az orvosi lak, a kápolna és az apácák lakrésze, a konyha a sebészet és a belgyógyászat valamint a ragályosok pavilona. Egyedül a hullaház áll még fedetlenül.

Igen kemény tempót diktált Pfalcz József. Vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy sokszor menetközben is változtatnia kellett a felmerülő igények miatt.

Az építés minden fázisát figyelemmel kísérte a kórház igazgatója és észrevételeit, kívánságait csaknem minden alakalommal teljesítették. Például az építkezés során Gönczy Béla úgy látta, hogy a műtőszobára 3 ablak kevés és még egy ablakot kért. Ennek a kérésnek is természetesen helyt adtak.

Nem csak az építő, de a Bizottság is éjt nappallá téve dolgozott. Jellemző, hogy december 31.-én sem szünetelt a munka és döntéseket hoztak. Figyelmeztették az alvállakozó Neumann Károlyt, hogy a sebészeti pavilonban mihamarabb kezdje el az asztalos-lakatos és mázoló munkákat. Döntöttek arról is, hogy a lakóhelyiségekben, irodákban cserép, a többi helyen vaskályha lesz rendszeresítve.