AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 24.

Ennyi kitérő után térjünk vissza a kórházépítés történetéhez, annál is inkább mert az 1901-es év a megvalósítás éve! Évek óta sok-sok ember által dédelgetett álom valósult meg ebben az évben. Persze nem volt nehézségek nélküli a munka.

Februárban mutatta be Bobula János azokat a gipszmintákat, melyek alapján elkészült 2 nagyméretű “fej dísz”, ma is a régi sebészet bejáratát ékesíti.

Az épülő kápolna keresztjének ünnepélyes felállítására és felszentelésére dr. Fehér Gyulát kérték fel.

Komoly vita alakult ki a sebészeti pavilon feliratán is. A Takarékpénztár meglehetősen hosszú, terjedelmes szöveg kiírását javasolta.

Ma már senki sem emlékszik arra, hogy a bizottság egy lerövidített változatot fogadott el.

1901. április 1-én kezdték el a belgyógyászat födémépítését, és 14-én sikeresen megtartották a vasbeton födémszerkezet próba terhelését.

Ugyanakkor ebben az időszakban is folyamatosan érkeztek a felajánlások az építkezés folytatásához.

Boltizár József püspök például 2 000 koronát ajánlott fel.

Boltizár József 1821. február 2-án a Pozsony megyei Szent –Jánoson született. Először Nagyszombaton, majd 1839-től Bécsben a Pázmaneumban sajátította el a teológiai ismereteket. 1844-ben szentelték pappá és Ujlakra került. 1847-ben már esztergomi helynöki iktató, majd hercegprímási szertartó. 1851-től levéltáros, 1 év múlva pedig titkár. Egyházi pályájának további állomásai 1854. Pápai káplán, 2 év múlva selmeczbányai plébános. 1874 október 3-tól lett esztergomi kanonok, ugyanakkor Selmecbánya országgyűlési képviselője is. 1882-től pápai praelatus.

Áprilisban szomorú hírről számolt be a helyi sajtó. Budapesten elhunyt Lipthay János Esztergom vármegye volt főorvosa.

1899. júniusában ment nyugdíjba és költözött el a fővárosba. 3 évvel korábban tartotta 40 éves orvosi jubileumát, mely akkor jelentős esemény volt a város egészségügyének életében. 1896. február 5-én az Esztergomi Orvos-Gyógyszerész Egyesület ezen alkalomból díszközgyűlést tartott a Fürdő Szállóban. A környékről is minden orvos itt gyülekezett, hogy köszönthessék Lipthay Jánost.

Az ünnepelt 1830. szeptember 6-án született Bécsben, és itt szerzett 1856. február 5-én orvosi diplomát. 2 évig maradt még a császárvárosban, majd 21 évig volt Muzslán doktor. / 1 évig Dorogon bányafőorvosi funkciót is betöltött / Az ő tanácsára nevezte ki az alispán több esztergomi pályázó ellenére dr. Gönczy Bélát kórházigazgatónak.

A kórházépítés persze folytatódott. A Kórházépítő Bizottság tavasszal dönt, hogy a cserépkályhák többsége zöld színű legyen, ugyanakkor kiírja a kórház berendezésével kapcsolatos pályázatot. A bizottság természetesen nem csak olyan apró kérdésekben nyilvánít véleményt, hogy milyen színűek legyenek a kályhák, hanem ennél sokkal komolyabb problémákat is vizsgál. Ezek között az egyik legjelentősebb volt az épülő kórház vízellátása.

Kezdetben elégségesnek tűnt, ha a prímási vízvezetékből kapná az intézmény a vizet, de később kiderült, hogy igen jelentős beruházást követelne ez az elképzelés, és nem jelenthetne távlatos megoldást. Az augusztus 29.-i ülésen a polgármester tájékoztatta a testületet: mindent elkövettek, hogy az új kórház a prímási vízvezetékből kapja a vizet, de célszerűbbnek látszik mégis, ha a közeli Czigánykút forrását vezetik be a kórházba.

A munkálatokra 25 750 koronával elfogadták a Knauth cég ajánlatát. A cég vállalta, hogy 2 hónapon belül befejezi az építést és a vízvezetékre a kórházon belül 1, kívül 2 évre jótállást ad.

/1902.december 29-én történt felülvizsgálat szerint a szerződést maradéktalanul teljesítették és az utolsó 1 232 koronát, ezen vizsgálat alapján ki is fizették. /

1901. június 11-én az eddigi munkálatokért Pfalcz József 147 525 korona 3 fillért, Waldrger István 18 956 korona, és Magyar László 2 900 koronát vett már fel.

Sőt a felülvizsgálatokig visszatartott részletek / 7 779kr. 92f. 1 076kr. 8f., 154kr.78f. / is kifizetésre kerültek.

Június 20.-án délután 4 órakor a belső berendezésekre kiírt pályázatokat bontották fel. Összesen 31 pályázat érkezett. Ugyanezen az ülésen Pfalcz János kérelmére az építés befejezésére kiírt határidőt augusztus 30.-ra módosították.

A következő hónapban ismét foglalkozni kellett a határidővel, mivel a városi mérnök szerint ezt a határidőt sem lehet tartani. Az egybegyűlt bizottsági tagok elismerték, hogy ennek nem a fővállalkozó az oka, hanem a vízvezetékkel kapcsolatos még meg nem oldott problémák. Ezen az ülésen bízták meg a Freudiger és Stimceider fővárosi cégeket a vasbútorok / 4 223 korona 69 fillér /, a fal és kárpit munkák / 3 448 korona 80 fillér / beszállítására. A ruhaneműk beszerzését Scheiber Rezső és társa / Esztergom / a telefonbeszerelési munkákat pedig Schenhengel Antal cége nyerte el.

Augusztusban arról is döntenek, hogy a nagyobb összeget adományozók nevét valamilyen formában meg kell örökíteni.

Hogy a Bizottság milyen részletességgel ügyelt a kórház tökéletes megvalósítására, arra példa az, hogy Scheiber Rezső ruhanemű mintáinak bemutatása után így nyilatkoztak: “a vánkos czikcaknál a bevarrás keskeny s a kötőszalagok nem elég mélyen vannak bevarrva”.

A közelgő átadás lázában égve a korabeli városlakók sem érezték át annak a szomorú hírnek a súlyát, mely szeptember 19-én csütörtökön terjedt el Esztergomban. Meghalt dr. Mátray Ferenc megyei főorvos, a Vörös Kereszt Kórház igazgatója.

Rövidesen kiderültek a haláleset körülményei is.

Egy Ziegler nevű süttői mészáros kocsijáról leugorva lábát törte. Otthon kezelték és csak akkor hozták Esztergomba mikor a sérült végtag már üszkösödni kezdett. A Vörös Kereszt Kórházba került, ahol szeptember 9-én Mátray és Gönczy operálta. A műtét során egy csontszilánk felsértette Mátray bal kezét. Bár kimosta a sebét, de másnapra a környéke égni kezdett és megduzzadt. Az igazgató kezét kollegája dr. Gedeon Károly felmetszette, és a sebet fertőtlenítette. Ennek ellenére a duzzanat tovább terjedt. Természetesen konzultáltak Gönczyvel is, aki már a kézfejre terjedő duzzanatot ismét felnyitotta.

A beteg állapota azonban tovább romlott.

Abban a reményben, hogy Budapesten többet tehetnek érte, a fővárosba szállították. Ekkor azonban az állapota már válságos volt. A Réczhey Klinikán egész bal karját fel kellett vágni. Budapesten a haldoklót meglátogatta a sógora, dr. Pauer Imre egyetemi tanár, Andrássy János alispán felesége és természetesen Gönczy Béla is.

Szeptember 18-án délután hunyt el.

Dr. Mátray / Rothkrepf / Ferenc Fóton született 1843-ban. Édesapja a Károlyi család orvosa volt. Nagyműveltségű édesanyja irányította a nevelését. Az egyetem elvégzése után Soroksárra került körorvosnak. Ide feleségével, Pauer János váci városi tanácsos Erzsébet nevű lányával költözött. Nem sokáig volt azonban Soroksárott, hisz 1873-ban már Esztergomban telepedtek le. 6 év múlva járási orvossá nevezték ki. Érdeklődésének középpontjában a köz és népegészségügy állt. 1894-ben dr. Feichtinger nyugdíjba vonulása után ő lett az esztergomi közkórház megbízott igazgatója. 2 éven keresztül irányította a kórházat. Mindent megtett azért, hogy mielőbb egy új közkórház épüljön. Hangversenyt szervezett, és számos beadványt szerkesztett e cél érdekében. 1896-ban lemondott a kórház vezetéséről.

Az Országos Orvosszövetség szervezésének egyik úttörője is ő volt. A helyi szervezet vezetőjeként nem kis része volt abban, hogy 1901 szeptemberében országos kongresszusukat Esztergomban tartották.

1899-től Lipthai János után a megyei főorvosi címet is elnyerte. Szigorú szabályzatot adott ki a körorvosok számára, ami nem váltott ki osztatlan lelkesedést. Munkásságát ugyanakkor mindenki elismerte. Dr. Rapcsák Imre Vácra történt távozása után ő lett a Vörös Kereszt Kórház igazgatója. Nem sokáig töltötte be e tisztségeit, hisz az említett munkahelyi baleset következtében 1901. szeptember 18-án délután 4 órakor elhunyt. 29 évet élt együtt feleségével Pauer Erzsébettel. Egyetlen gyermekük Ferenc, tragikus körülmények között halt meg.

1901. szeptember 18-án a Vörös Kereszt Kórházban ravatalozták fel. Esztergom városa itt búcsúzhatott el tőle. A ravatalnál a város és a megye minden jelentősebb tisztségviselője lerótta kegyeletét.

A valódi temetésre másnap került sor Vácott a “Hét kápolnában”

Az új kórház építésének egyik elindítója nem érhette meg az álmai megvalósulását.

Az építkezések gőzerővel folytak tovább.