100 ÉVE SZÜLETETT VARJAS BÉLA (1911-1985)

 

Az esztergomi születésű neves irodalomtörténészre, az irodalmi tudományok doktorára, a Széchenyi Könyvtár egykori igazgatójára, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának alapító tagjára Szállási Árpád tanár úr írásával emlékezünk születésének 100. évfordulóján.
 
Az első magyar nyelvű orvosi könyv első ismertetője: Varjas Béla / 1911-1985/
A címben szereplő személy „helyi értéke” aligha vitatható, de azért igen sajátságos. Egyrészt fontos forrásként használt bölcsészeti kötetek / 1. 2./ a korszakos orvostörténeti felismerését meg sem említik , / kivéve Klaniczay Tibor írását / másrészt a medicinális história szakavatott művelői alig tudnak, ha egyáltalán tudnak róla valamit. Tipikus „se kint, se bent küszöb-helyzet” , pedig az épületnek ezt a keskeny részét aligha lehet kikerülni.
A Varjas Béla által ismertetett és 1943-ban kiadott” XVI. századi magyar orvosi könyv”/3. 1.ábra./ utóéletével és értékelésével többen foglalkoztak. Elég csak a filológus Alföldi Rezső /4./ a pulmonológus Kováts Ferenc professzor / 5/ az orvostörténész Fazekas Árpád /6. / és a marosvásárhelyi Spielmann József munkásságára / 7./ utalnunk. A jelzett „ Ars medica” első ismertetőjéről az utóbbiak csak annyit tudnak, hogy létezett, de személye annyira rejtélyes, mintha kétszáz esztendővel korábban élt volna.
Pedig Varjas Rudolf szeszipari vegyésznek a Béla nevű fia száz évvel ezelőtt született Esztergomban, ahol szinte minden az egyháztól függött. Az oktatás mindenkép. A kisdiák a híres Bencés Gimnáziumba menet naponta haladt el a viszonylag épségben maradt vár mellett. A Lepold Antal vezette ásatások akkor még nem kezdődtek el és nem állott még Balassi Bálintnak a szobra, de létezett a róla elnevezett Irodalmi és Művészeti Társaság /8/. Fantáziáját a hazai reneszánsz költészet legnagyobb alakja hamar megbűvölte. Ez az élmény az egész életét végigkísérte és meghatározta.
A nagy gazdasági világválság évében érettségizett, mivel nem örökölve apjától a kémiai képletek iránti vonzódást, a Műszaki Egyetem helyett a bölcsészetre jelentkezett. Az elit helyre, a híres Eötvös Kollégiumba, ahová azonnal felvételt nyert. Olyan tanárai voltak ott, mint Gombocz Zoltán, Horváth János, Szekfű Gyula vagy Eckhardt Sándor, azóta mind fogalmakká váltak. Majd 1934-ben szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet, már akkor látszott, hogy „nem középiskolás fokon” fog tanítani.
Még abban az esztendőben megjelent az „Erdély és nemzeti irodalmunk egysége” /9/, 1935-től pedig az Országos Széchényi Könyvtár sokat ígérő gyakornoka. Klaniczay Tibor szerint abban az időben nem volt Magyarországon textológia, így a már megkezdett Régi Magyar Költők Tára sorozatának folytatását őrá bízták / 10/ Erdélyi érdeklődésének köszönhette, hogy 1937-ben tanulmányutat kapott a Királyhágón túlra, különösen a kutatónak kincses bányaként kínálkozó marosvásárhelyi Teleki-könyvtárba.
A híres Téka őre akkor Gulyás Károly volt, aki korábban középiskolai rajztanárként a kiváló festőművész Barcsay Jenőt is felfedezte/11. / Ő hívta fel a fiatal Varjas Béla figyelmét egy ívrét alakú , közel ezer lapra terjedő kéziratos kódexre, amely kétszáz évvel azelőtt került Teleki Sándor gróf birtokába, tőle a könyvtárba.
A rejtélyes kéziratról Gulyás tanár úr a Magyar Nyelv 1913. évfolyamában közölt néhány soros ismertetőt, de az talán a közelgő első világháború miatt teljesen visszhangtalan maradt. A tanár jó szemére vall, hogy azonnal felismerte a megfelelő embert az anyaországból jött kutató személyében. Aki a Széchenyi Könyvtár közbenjárását kérve , a jónak éppen nem mondható magyar-román politikai kapcsolatok mellett is kölcsön kérette a viharverte papír-köteget / 470 levél és 73 levélcsík/ . Restauráltatni és teljes egészében az akkor legkorszerűbb Leica-filmfelvételt készíteni róla , amelyet azóta a Széchényi Könyvtár kézirattára őriz.
Korabeli mottója: „ Ars Medica az az olly könyv, melyben mindenféle nyavalyák elllen, melyek szoktanak történni az emberi testben, sok hasznos és gyakorta megpróbált Orvosságok találtatnak. Melyet /először/ öszve szedegedett Tudos emberek Observatiojokból Lentsés György, Wáradon 1610 esztendő: 26 Maii
Az említett tudós emberek a következők voltak: Aetius, Antonius Musa, Archigenes, Aristoteles, Avicenna, Dioscorides, Galenus, Hippocrates, Mesue, Platon, Rhases és Trallianus, azaz Trallesi Alexander . A XVI. századiak közül mindenek előtt Paracelsus, Matthiolus és a francia Jean Fernel, ahogy azt Kováts Ferenc professzor bebizonyította. A kortársai közül a bolognai Leonello Faventino: De medendis morbis című műve. Az orvostörténelem klasszikusai az Ókortól az Újkorig, akiket egy laikus, de még egy borbélysebész is aligha olvashatott eredetiben.
Megnyerte hozzá báró Kornfeld Móric anyagi támogatását /5 /. Ha többet nem tett volna, már ezzel is kiérdemli az utókor tiszteletét. De ő a lehetősége szerinti teljes munkára törekedett. Az első része a Magyar Nyelv c. lap 1940.évfolyamában jelent meg / 12/. A történelem fura fintora, hogy pont az erdélyi bevonulásunk esztendejében.
Mit köszönhetnek az orvostörténészek ennek a derék filosznak ? Azt hogy hamar felismerte e kézirat jelentőségét, amely eddig még a nagy erdélyi orvostörténész Pataki Jenő figyelmét is elkerülte./ 13./ Valamint „vegyészi pontossággal” elemezte, értelmezte ezt a nehezen olvasható manuscriptumot. A teljes szöveget 660 oldalon az eredeti másolatával együtt 1943-ban jelentette meg az Erdélyi Tudományos Intézet, amelyet aztán hamarabb értek méltatlan támadások, mint méltó elismerések. Érthetetlen ma is az Orvosi Hetilapot szerkesztő Vámossy Zoltán, a kitűnő farmakológusnak az elmarasztaló cikke. Pedig az általa szerkesztett szakfórumban rendszeresen jelentek meg addig is orvostörténeti írások. Ítéletének summázata:
Sajnáljuk és feleslegesnek tartjuk ezt az áldozatot különösen napjainkban, amikor nagyértékű tudományos munkák, nélkülözhetetlen tankönyvek csak miniszteri engedéllyel és kiutalt papíron jelenhetnek meg, nem is szólva a felére korlátozott és kéziratokban fuldokló időszaki szaksajtóról. Őszintén szólva az orvostudomány szempontjából nem volt reá semmi szükség: mindnyájan tudtuk azt, hogy egy kicsit szégyenkeznünk kell a XVI. és szomszéd századok gyógyítástudománya miatt, ami nem igen különbözött a népies kuruzslástól.” / 14/.
Alföldi Rezső némi félreértéssel és nem kevés önérzettel az elsőbbség kérdését veti fel /4/, bár ő az Ars Medica erdőszentgyörgyi 1757.évi másolatát találta meg, tehát itt prioritásról nem beszélhetünk. Varjas Béla azt állapította meg, hogy a 470 levél és 73 levélcsík „terjedelme már önmagában is figyelmet keltő. Igazi érdekessége és jelentősége azonban a mű tárgyában rejlik. Az egyetlen eddig ismert olyan magyarnyelvű munka, amely az orvosgyógyászat egész témakörét felöleli s minden tekintetben a korabeli tudományosság színvonalán áll. Nem Melius vagy Beythe-féle herbárium ez, és kevésbé a Frankovich Gergely-féle kuruzslókönyv. Az egykorú hazai latin nyelvű irodalomban is hiába keressük párját Régi magyar orvosi irodalmunknak tulajdonképpen tártalan alkotása. Legközelebbi rokonának talán még Pápai Páriz Ferenc Pax corporisa, azaz az emberi testnek belső nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről és azoknak orvoslásának módjáról való Tracta / Kolozsvár, 1690/ tekinthető , de az anyagának bőségét tekintve messze elmarad a XVI. századi elődje mögött.
Ugyanez a véleménye Kováts Ferenc professzornak. A Vámossy által felvetett papírszükség lehet kérdés, de a színvonal nem, itt az idős és tekintélyes orvostanár téved a kezdő filológussal szemben. Ezt jó tíz évvel később az erdélyi eredetű Kováts Ferenc professzor szintén megerősíti. Ahogy írja: „ Lentsés György szorgalmas, jó kritikájú, értelmesen orvoskodó ember volt „ / 5./ A jeles professzor viszont Lentsés György orvosi végzettségét kérdőjelezi meg, holott a későbbi kutatók: Spielmann József és Fazekas Árpád ezt bizonyítottnak tarják
A szerző Lentsés György személyét is először Varjas Béla vetette fel. A korszakot nagyon ismerő Veress Endrének a „Báthory István király” című munkájára / 15/ támaszkodva. / A lengyel király nevét mindkét változatban írják/. Amely szerint Báthori Kristóf leányának, Grizeldisznek , Zamojszki János lengyel kancellár menyasszonyának főszakácsmestereként kísérte úrnőjét Krakkóba. Nem említi személyét viszont a másik kiváló polonista Csorba Tibor /16/ Abban az időben az orvosok gyakran töltöttek be más feladatokat, elég a diplomata Gyulai Pál személyére utalnunk. Kemény Zsigmond varázsolta pályafutását kétkötetes regénnyé / 17/
Ugyanez mondható el a költő Hunyadi Ferencről, Báthori István lengyel király sikeres hadjártainak megéneklőjéről. Korábban az unitárius Blandrata György töltött be fontos szerepet. Egy évszázaddal később Vizaknai Bereck György is kolozsvári diplomataként járt II. Rákóczi Ferenc udvarában / 18/. Bár az Ars Medica első másolata 1610-es keletű, Varjas az idézett kortársak nevéből kikövetkezteti, hogy a mű a 16. század közepének a felén készülhetett. Ahogy később tisztázódott: 1577-ben .
Létezik váradi, erdőszentgyörygyi és erdőszádai másolat, ahogy azt a nagy tekintélyű Farczádi Elek- Szabó T. Attila szerzőpáros megállapította, de nem kizárhatók még további lappangó példányok. Az Ars Medica utóéletét Fazekas Árpád dolgozta fel a legalaposabban, ismételni ezt nem állhat szándékunkban.
Visszatérve Varjas Béla személyére, nincs nyoma, hogy az orvostörténeti munkájával később foglakozott volna. E sorok írójának birtokában van a Kováts Ferenc professzornak dedikált példány / 2.ábra /, tele levelekkel és különlenyomatokkal. De Varjas Béla kezétől származó nincs köztük. Sem személyes megbeszélési hivatkozás. Amikor a Radnóti Miklósnak dedikált példányt /3.ábra / megmutattam neki, nem csillant fel a szeme. Sem szülővárosának neve hallatán, pedig koporsója végakarata szerint oda lett a családi parcellába helyezve.
Közismert volt a zárkózottsága. Megtalálta és megszerkesztette a Balassi kutatók bibliáját, a Balassa-kódexet / 19/ de előadást tudomásunk szerint soha nem tartott róla Esztergomban Könyveiben mindig a Balassa-változat olvasható. Pályafutásának főbb állomásai: 1941-1945 között a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. Volt az OSZK főigazgatója, ahonnan 1957-ben politikai okból leváltották. Aztán a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének az osztályvezetője. Szerkesztette a Magyar Könyvszemlét, szervezte a Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatot és elkezdte Petőfi Sándor műveinek a kritikai feldolgozását. . Legfőbb segítője e téren a neje, Nyilassy Vilma volt. Nyugdíjba 1981-ben vonult, de tovább dolgozott. A Balassi-kérdés a sírig elkísérte. A bölcsészek ezt méltókép számon tartják.
A pályatárs Klaniczay szerint rengeteget köszönhet neki a hazai reneszánsz-kutatás /10/. A magyar orvostörténetírás is, tehetjük hozzá szerényen, születésének századik évfordulóján és attól függetlenül /20/.
Szállási Árpád dr.
/ Irodalomjegyzék a szerkesztőségben /