AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 26.

Dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos meghatódottan mondott köszönetet a polgármester beszéde után és biztosította a jelenlevőket, hogy az új kórház be fogja tölteni hivatását.

Az ünnepség után a jelenlevők bejárhatták a kórház teljes területét és mindenki elismerőleg nyilatkozott a látottakról.

Megindult tehát a munka az új közkórházban.

Gönczy Béla igazgató főorvos rövid időn belül tapasztalta, hogy a megnövekedett feladatokhoz a személyi feltételek nem kielégítők és a személyzet növelésére van szükség. 5 ápolónővér volt ugyanis alkalmazva, és bár a főnöknő is segédkezett a napi munkában, de neki számos egyéb, gazdasági, ellenőrző feladata is volt, így a 2 orvos gyakorlatilag csak 4 nővérrel számolhatott. Elgondolkodtató, hogy mi történik, ha egy apáca megbetegszik. Ugyanakkor az altatással járó műtéteknél a “pulzus tartásához amúgy is kell mindig egy nővért valamelyik osztályról behívni. Mindezek okán, a központi rendelkezések ellenére, az igazgató önhatalmúlag felvett 1 apácát és 1 cselédet:

“Tudom jól, hogy ezért felelősség terhel engem, de midőn kétféle felelősség közt kellett volna választani – a melyek közül a második abból származott volna, hogy a kórház gépezete megakad – inkább az elsőt választottam”.

Alapprobléma volt, hogy a kórtermekből nem lehetett elvonni, a betegellátás károsodása nélkül az ápoló nővéreket, a műtétekhez és a mindennapi kötözésekhez.

Feltétlen szükséges volt a személyzet bővítésére. A felvett 4. cseléd ügyelt a bejáratokra, az utakat tartotta rendben, szállította a hulladékot, felügyelte a fa, szén és jég fuvarozást, ellenőrizte a kórházi víztárolót, a kerti munkákra alkalmazott napszámosokat irányította.

Gönczy Béla felvetette egy segédorvosi állás szükségességét.

Kellően meg is indokolta javaslatát.

Az orvosok nagy leterheltségéről írt.

Az orvosok annyira túl vannak terhelve, hogy írásbeli munkáikat kénytelenek a gondnokkal végeztetni. A gondnok pedig kisegítő írnokot alkalmazott, aki a gyógydíjbehajtás feladatát végzi, hisz a gondnoknak is számos feladata van. Ő állítja össze az étlapot, írja a napi jelentéseket, látleleteket, halottkémi jelentéseket, kiállítja a távozó betegek bizonyítványait, összegzi a havi jelentéseket.

Rámutat a továbbképzések fontosságára is. Ennek megvalósításhoz alapvető feltétel lenne a 3. orvosi status létrehozása. Nehezményezi, hogy a kórházban csak elvétve kerül sor boncolásokra, pedig “ki bánja meg más, mint a beteg, ha egy súlyosabb esetben, midőn jó volna előzőleg egy hulla műtétet végezni, vagy az esetet szakkönyvekben tanulmányozni, a mindennapi gépies munka, vagy közbejövő más beavatkozások szükségessége ebben nem engedik jutni a kórház 2 orvosát, mert minden teendő ő rájuk hárul, s nincs a kivel megosszák azt.

A mindennapi munka mellett a “kórszövettani és górcsői behatóbb vizsgálatokra képtelenség gondolni”.

Az orvosoknak számos ténykedésük mellett a 35000/1902 évi BM rendelet 13§-a szerint kórtörténetet / dekurzust / kell vezetniük, és ez órákat vesz el az idejükből.

Az orvos munkája bár szabályozott, de kiszámíthatatlan. Hivatalosan délelőtt 2-3 órát, délután 2 órát kell a kórházban tölteni, de gyakori a sürgősségi ellátás. Gondoljunk csak a croupos gyermekekre, akiknél “mindig fenyeget a légcsőmetszés bekövetkezésének szükségessége”. Tehát az orvos élete állandó készenlétet jelent.

“Vannak kétségtelen normatívák, miket be kell tartani, de a helyi viszonyok megfontolandók”

A város 5/1902 kgysz. határozata alapján el is fogadta az igazgató érvelését és az új segédorvos alkalmazására 700 korona fizetést /+400 korona élelmezést / állapított meg, kikötötte ugyanakkor, hogy privát praxist nem folytathat és a “kórházban bír természetben lakással” .

A feltételek nyilvánvalóan arra utaltak, hogy Esztergomban ekkor meglehetősen sok orvos praktizált. Ezek közül a hivatalos kerületi orvosoknak 800 korona bért és 200 korona lakbért biztosítottak. Az összehasonlíthatóság kedvéért jegyzem meg, hogy 1902-ben a polgármestert 4000 korona fizetés + 800 korona lakbér, a rendőrkapitányt 2400 korona +600 korona illette meg.

A város június 5-én / 81/1902 / fogadta el a régi közkórház utolsó számadását, melyszerint a bevétel 51 827 korona 32 fillér, a kiadás 50 592 korona 48 fillér volt, tehát nem volt veszteséges, hisz 12 344 korona maradványt tudott felmutatni.

Az utókor által méltatlanul elfeledett Mátray Ferenc utóda a megyei főorvosi székben, Seyler Emil cs. és kir. nyugalmazott I. osztályú ezredorvos lett

Az új tiszti főorvos Epölön született. Édesapja a főkáptalan gazdatisztje volt.

1902 februárjában tisztelgő látogatást tett a bíborosnál és márciusban beköltözött családjával a Jókai utcai Kaminszky féle házba, ahol korábban Gönczy Béla lakott.

Seyler Emil neve felmerült már a kórházigazgatói pályázat jelöltjei között is.

Első intézkedései nem támogatták a Kolos Kórház vezetőjét, hiszen Seyler Emil véleménye alapján a megye elutasította a 3. segédorvosi állás megszervezésének gondolatát.

Az indoklásban főleg pénzügyi szempontok szerepeltek. Érdekes, hogy a szakmai és a gazdaságossági elképzelések már akkor se voltak mindig szinkronban.

“ A harmadik orvosi állás szervezését…. nem tartja szükségesnek, mert statisztikai adatok szerint az ország összes közkórházainak betegágyaira, számszerint 12 320 ágyra 292 orvos jut.

A fentidézett hivatalos adatok szerint 42-43 betegágyra jut egy orvos, daczára annak, hogy a budapesti jobbparti közkórháznál 25 ágyra jut egy orvos - s így a 80 ágyas esztergomi közkórháznál, hol az igazgató a kórházban is lakik s a mely kórháznak gondnoka is van, egy harmadik orvosi állás szervezését a közérdek nem kívánja s az teljesen felesleges, mert két lelkiismeretesen s ügybuzgó orvos 80 beteget könnyen elláthat.

Az Andrássy János alispán által benyújtott határozati javaslat – melyet Seyler Emil fogalmazott meg –hivatkozik országos adatokra, melyszerint Érsekújvárott 70, Csikszerdán 72, Sepsiszentgyörgyön 80, Nagyszentmiklóson 100 ágyra jut egy orvos.

A minisztérium is a megye álláspontját fogadta el, és nem engedélyezte a 3. orvosi állást, bár a jövőben, ha a betegszám bizonyíthatóan emelkedik nem zárkózott el előle. Ugyanebben az állásfoglalásban a minisztérium az ápolási díjat 1902-re 1 korona 658 fillérben határozta meg.

Seyler Emil kezdeti nem éppen orvosbarát fellépése ellenére a helyi Orvos Szövetségben Mátray utódaként elnöknek választották meg.

Az új kórház végső, protokolláris átadását szeptemberre időzítették.

Ekkor a névadó Vaszary Kolos is jelen lehetett az Ő tiszteletére rendezett zárókő letételi ünnepségen.

Verőfényes napsütés köszöntötte a kórházat és az 1902. szeptember 01-én a zárókőletételi ünnepségre érkező vendégeket.

A sebészeti pavilon előtt várakozott Boltizár József érseki helynök, dr. Gernoch János és Maszlaghy Ferenc kanonok, Kittenberger István kanonok a prímási kereszttel.

Ott állt a lépcsőkön még dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, Eitner Elemér, dr, Bobura László és dr. Trikál József.

Háromnegyed 11-kor érkezett meg Vaszary Kolos a pavilon lépcsőjéhez de. Walter Gyula kanonok, irodaigazgató, dr. Klinda Theofil címzetes kanonok, Andor György titkár és Berger Márk levéltáros kíséretében.

A város részéről az épületben várakozott díszmagyarban Vimmer Imre polgármester, dr. Földváry István főügyész, Kollár Károly gazdasági tanácsos, Rothnagel Ferenc főjegyző, Osváth Andor jegyző, Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos, dr. Áldory Mór tanácsorvos, Niedermann József rendőrkapitány, Tiefenthal Gyula városi mérnök, és Nozdrovichy Miklós erdőmester.

A vallásfelekezetek részéről megjelent de. Weisz Izsák izraelita, Csupács Emil görög-keleti és Pály Sándor evangélikus lelkész.

Az orvosokat dr. Gönczy Béla kórházigazgató vezette. Ott volt dr. Vándor Ödön kórházi alorvos, dr. Berényi Gyula, és dr. Simonyi Adolf.

Az esztergomi takarékpénztárt az igazgató: Reusz József, a katonaságot Hartmann Gusztáv ezredes képviselte.

Több egyéb vendég mellett megjelent az ünnepségen ifj. Bobula János műépítész, aki tervezte és Pfalcz József építőmester, aki kivitelezte a kórházat.

Hosszú előkészítő munka után az építkezést 1900. július 12.-én kezdték és 1901. december 12.-én fejezték be.