A pavilonrendszerben épült kórházban, 8 épületben 104 helyiséget alakítottak ki. Az építés és a felszerelés költségei 280 000 koronát tettek ki.

A kórházat, mely a legfőbb adományozó iránti tiszteletből a Kolos kórház nevet kapta 1902. január 6-án avatták fel és már 9 hónapja folyt benne a gyógyítás, midőn az ünnepélyes zárókő letételre sor került.

Vaszary Kolos beszentelte a zárókövet. Ezután Vimmer Imre polgármester mondott beszédet:

Főmagasságú és Főtisztelendő Bíbornok Herceg Prímás, kegyelmes uram, mélyen tisztelt uraim!

Áldott ki az úr nevében jő!

Áldott Eminenciád e hajlékban közöttünk, mert az úr nevében jött a béke és szeretet művét megáldani, amelynek kezdete és vége Eminentiád, ki által az ige testté lőn, mert kimondá, hogy legyen és meg lett.

Igen – Eminentiádnak ma azon alkotás zárókövét méltóztatik letenni, amelynek biztos alapját fenkölt áldozatkészségével vetette meg.

Eminentiád kegyelmes adománya a közvetett hatásában és áldásává vált a kórház ügyének, mert annak fényes példája a szívekbe is bevilágított, hogy azokból visszasugározva, termékeny legyen.

Az adakozás csatornái addig el nem ért sikerre nyíltak meg, s az új kórház szent helyének oltára alatt az alapkőben részletesebben, mint a zárókővel ma leteendő okmányban meg van örökítve, mely kegyes adakozók, magánzók és testületek, gazdag és szegény állottak be vallás és társadalmi különbség nélkül Eminentiád szent ihletű irgalmassága osztályosainak.

Mi, az adakozók közt álló nemes város hivatalos törekvésének szerény végrehajtói csak kötelességet teljesíthettünk, de ezt teljesítettük híven és ügybuzgón, és ma van szerencsés alkalmunk Eminentiádnak, az áldott nevéről nevezett "Kolos" közkórház magas védnökének jóságos bírálata alá bocsátani, miképp sáfárkodtunk a reánk bízott talentumokkal.

Nem hiú hivalkodással állunk az ítélet elé, ellenkezőleg, azért mutatunk rá a kész műre, hogy alkalmat találjunk hálás elismeréssel adózni mindazon tényezőknek is, melyek intézkedő gyámolítása nélkül feladatunkat meg nem oldhattuk volna. E tényezők a felettünk álló hatóságok, a magas kormány és a tekintetes vármegye, melyeknek Eminentiád, mint az új közkórház kegyelmes védnöke előtt ez ünnepélyes alkalommal városom nevében hálás elismeréssel adózni igazságosnak és kedves kötelességemnek ismerem.

De nem hagyhatom érdemelt elismerés nélkül azon tiszteletre méltó polgári szellemet sem, mely ez alkotás, felszerelés és hitelműveletek minden nehézségei közt polgárságunkat, annak legfőbb önkormányzati szervét a képviselőtestületet, mint ez utóbbinak bizottságait egészükben, mint tagjainkban egyenként is áthatotta.

Mindezek ügybuzgó hatása olvadt össze azon sikerré, mely a felszerelt s rendeltetésének immár átadott – Kolos - kórház képében Eminentiád jóságos szemei előtt áll, hogy minden szónál ékesebben s maradandóbban hirdesse a fogékony szíveknek, a felebaráti szeretet erejét és dicsőségét.

Hogy mily hézagpótló szükségesség ezen új kórház, erről mindennél meggyőzőbben a beteg forgalom számadatai szólnak.

1896-tól 1901-ig csaknem megkétszereződött a betegek és az ápolási napok száma, s hogy a régi kórház mennyire nem felelhetett meg többé feladatának, bizonyítja azon tény, hogy az 1896. egész évi 497 beteg és 11 758 ápolási nap helyett, 1901. évben január 1.-től már augusztus 31.-ig 643 beteg volt 13 670 ápolási nappal, folyó 1902. év hasonló ideje alatt pedig, az új kórházban már 901 beteget 19 022 ápolási nappal kezeltek.

Tehát az új kórház hét hónapi betegforgalma már megközelítette az 1901. egész évit, mely pedig az 1896-inak csaknem kétszerese volt, az 1901 év hasonló idején át jegyzett forgalmát pedig 258 beteggel és 5 352 ápolási nappal felülhaladta, egymáshoz hasonló normális egészségügyi idő viszonyok között.

Ha még ezen számadatok mellett figyelemre méltatjuk, hogy a régi kórházban annak modern feladataival össze nem egyeztethető zsúfoltság volt, míg az új kórházban a növekedett beteg forgalom is ennek befogadó és szolgáltató képessége szerint csak normálisnak nevezhető, sőt hogy szükség esetén még ezen normális számon felül is könnyebben fogadhat be bizonyos határig emelkedő létszámot az új kórház, mint a régi kórház felnövekedett rendes forgalmának kielégítését meggyőzhette, cáfolhatatlan igazság gyanánt áll előttünk, hogy Esztergom szab. kir. városa igen megértette legnemesebb sürgős feladatát az új kórház létesítésében, melyet nehéz viszonyai közt is nem egy kulturális vagy anyagilag hasznos gazdasági szükségletének fölébe helyezett.

Zengjen fel tehát a hála a gyógyulást kereső sok szenvedő nevében mindazok iránt, kik városunkat ezen emberszerető alkotásában gyámolították és sikerhez segítették, zengjen fel azok élén a nemes lelkű példaadó és védnök Bíboros Hercegprímásunk iránt, kit a szeretet örökforrása és jutalmazója, a Mindenható Isten tartson meg hazánknak és székvárosunknak igen sokáig!

Éljen!

Vaszary Kolos ekkor kezébe vette azt a prímási címerrel ellátott kalapácsot, melyet Rudnay Sándor hercegprímás a Bazilika alapkőletételénél is használt és megérintette a márványlapot a következő szavak kíséretébe:

“Állanak e falak, a szenvedő emberiség áldására”

Ezután a meghívottak kalapácsütései következtek:

Dr. Chyser Kornél miniszteri tanácsos:
“ A belügyminisztérium nevében végzi kalapácsütését az esztergomi kórház zárókövére”

Andrássy János alispán:

“Kívánom, hogy e kórház hivatásának mindenkor magaslatán álljon.”

Boltizár József érseki helynök:

“Imaszerű sóhajom az, hogy mindazok, akik testi bajaikban ezen, a felebaráti szeretet adományaiból felépült hajlékban gyógyulást keresnek, azt Isten kegyelméből el is nyerhessék.”

Vimmer Imre polgármester:

“A betegápolás emberies, de egyúttal hazafias kötelesség.”

Ifj. Bobula János műépítész a kórház tervezője:

“Az egészség nemzeti vagyon.”

Pór Antal esztergomi kanonok:

“Mint Esztergom fia, egykoron plébánosa és országgyűlési képviselője, mindig szívemen hordom szülővárosom gyarapodását.”

Bogisich Mihály kanonok:

“Magyarországi Szent Erzsébet, a szegény betegek odaadó ápolója támogassa imájával az intézetet.”

Frey Ferenc országgyűlési képviselő:

“Gyógyulva hagyják el sokan e házat, hogy szolgálhassák még sokáig a hazát.”

Dr. Seyler Emil megyei tiszti főorvos:

“szolgáljon e díszes épület, mely Ő Eminentiája magas áldásával s a most elhangzó kalapácsütésekkel nyeri ünnepélyes betetőzését, a testi fájdalom s nyomor enyhítő helyéül, - a felebaráti szeretet s emberi rokonérzés állandó tanyájául – s a hazai orvosi tudomány mintatelepéül.”

Niedermann József rendőrkapitány:

“Légy hirdetője a jelennek és a jövő századoknak, hogy van és volt Magyarországnak egy Bíboros Hercegprímása, ki nemcsak legnagyobb és legnagyobb volt kartársai közt az egyház, a haza és a király iránti hűségben, hanem a ki ezen intézet létrehozásával fényes bizonyságát adta annak, hogy áldott jó szíve telve van a szenvedő emberiség iránti szeretettel”

Dr. Perényi Kálmán Esztergom járási szolgabíró:

“Találják meg itt sokan a legdrágább földi kincset, a jó egészséget.”

Dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos:
“Isten áldása kísérje e kórház működését.”

Dr. Áldory Mór tanács orvos:

“Legyen ezen zárókő, az emberi szenvedések záróköve.”

A kalapácsütések elhangzása után az alábbi dokumentumot helyezték el a márványtábla mögötti üregbe:

A Mindenható Istennek nevében!

Azon időben, midőn Magyarország királyi trónján I. Ferencz József Ő felsége ült, - midőn az ország herczegprimási méltóságát Vaszary Kolos esztergomi herczegprimás viselte, - midőm az ország kormányának élén Széll Kálmán miniszterelnök állott, ki az ország közegészségügyét is mint belügyminiszter vezette, azon időben és a mai napon áldotta meg és illesztette helyére Kolos-kórház zárókövét főmagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos herczegprimás, bíboros érsek a meghívott állami, egyházi, katonai, törvényhatósági és városi hatóságok, testületek, intézetek és egyesületek jelenlétében: lévén ez idő szerint Horváth Béla Esztergom vármegye főispánja, Andrássy János a vármegye alispánja, Vimmer Imre Esztergom szab. kir. város polgármestere és dr. Gönczy Béla a kórház igazgatója.

Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete 1894-évi november 30-án tartott közgyűlésében határozta el, hogy az egyre növekedő szükségletnek többél meg nem felelő régi kórházi épület helyett, a város tulajdonát képező s e czélra ingyen átengedett telken új kórházi épületet emel.

Az építési költség beszerzésére irányuló mozgalom egy hangversennyel vette kezdetét, mely 1893-évi november hó 28-án tartatott meg a 1421 frt. 43 kr. tiszta jövedelmet eredményezett. 1895. évi április hó 18-án délután 5 órakor egy héttagú városi küldöttség járult Vaszary Kolos bíboros érsek, herczegprimás úr Ő eminentiája elé a polgármester vezetésével, a ki hivatkozván Ő Eminentiájának jótékony és emberbaráti érzülettől áthatott nagy szívére és Esztergom iránt mindenkor tanúsított szeretetére, az ügy hathatós támogatását kérte. Ő Eminentiája – a küldöttség előtt mélyen megható szavakban – kijelentette, hogy az új kórház felépítéséhez örömmel és készséggel hozzájárul, és ezen czélra egyenlőre 50 000 koronát adományoz, mely összeg azonnal a város rendelkezésére álland, mihelyt az építés megkezdődik. A város képviselő testülete április hó 25-iki közgyűlésében hálatelt szívvel vette tudomásul Ő Eminentiája fejedelmi adományát, mely az ügy sikeres tovább fejlesztésének alapját vetette meg.

Ugyanazon időtájban, még 1895 év tavaszán határozta el az esztergomi takarékpénztár közgyűlése, hogy az intézet ötven éves fennállása emlékére 30 000 koronás alapítványt tesz, melyből a város által létesítendő új kórház keretében egy beteg gyermekek felvételére szolgáló külön épület emeltessék és rendeztessék be. Ezt az alapítványt később 40 000 koronára emelte.

Ily kedvező előzmények a megvalósulás utjára vitték a kórházépítés ügyét. A városrészek egyesítésével bekövetkezett szervezeti átalakulás következtében az ügy előhaladása némi fennakadást szenvedett ugyan, a napirendről azonban többé le nem került, s az időközben elkészített általános és részletes tervleírás alapján a kórházépítő bizottság 1898 évi július hó 2-án ifj. Bobula János budapesti építészt bízta meg először tervvázlat, majd annak elfogadása után az 1899 évi márczius hó 3-án terv és költségvetés elkészítésével. Rövid idő alatt elkészültek a tervek, melyeket a kórház építő nagybizottság kebeléből kiküldött albizottság többszörös üléseiben minden részletre kiterjedő figyelemmel behatóan tárgyalt és az 1899. évi július hó 6-án tartott képviselőtestületi közgyűlés elé terjesztett, mely azokat teljesen magáévá tette s jóváhagyás végett Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságához és annak utján a királyi belügyminiszterhez terjesztette föl.

A belügyminisztérium részéről tett észrevételek Raisz Gedeon miniszteri osztálytanácsos közben jötte mellett tartatott közös értekezleten kielégítő elintézést nyervén 1900 évi május hó 23. napjára kitűzetett a 266 215 korona 56 fillérrel előirányzott építkezés vállalatba adása czéljából a versenytárgyalás, melynek eredményeképp a város képviselő testülete 1900 évi július hó 5. napján tartott közgyűlésében Pfalcz József esztergomi építési vállalkozót bízta meg az építés végrehajtásával. 215 368 korona 62 fillér átalány összeg mellett.

Ez az összeg utólag elrendelt építkezési többlet folytán 225 368 korona 68 fillérre emelkedett, a berendezés és felszerelés pedig 20 000 koronát vett igénybe.

Az építési költségek fedezésére szolgált az építés czéljaira felajánlott 185 290 korona 10 fillérnyi önkéntes adomány. Ékesen mutatja a gyűjtés ezen eredménye, hogy Esztergom szab.kir. város egész közönsége, élén a herczegprimás Ő Eminentiájával, az esztergomi takarékpénztár, a méltóságos főkáptalan, mint testület és egyes tagjai, Esztergom vármegye törvényhatósága, egyes nagylelkű és bőkezű adakozók kiknek sorában előkelő helyet foglalnak el az Erzsébet jótékony egylet buzgó hölgyei, fáradtságos és eredményes gyűjtésükkel, sőt a társadalomnak kevésbé vagyonos és városon kívül élő emberbarátok is mily lelkes áldozatkész szeretettel karolták fel ezen nemes ügyet s mint siettek vetélkedve a szükséges összeget előteremteni.

Az építési költség teljes fedezetére még szükségelt összeget az ápolási díjak terhére kormányi jóváhagyással felvett 88 000 korona törlesztési kölcsön kamatjához is évi 2 000 koronával járul a bíboros herczegprimás nagylelkűsége.

Az építés 1900 évi július hó 12-ik napján vette kezdetét, az alapkövet 1900 szeptember hó 2-dik napján Boltizár József mylassai felszentelt püspök és általános érseki helynök szentelte meg az országos orvosi szövetségnek éppen akkor városunkban tartott kongresszusa és számos résztvevők jelenlétében, ugyanő áldotta meg és avatta az 1901 évi deczember hó 28-dik napjára teljesen elkészült a legnagyobb jótevője hálás tiszteletben tartott nevéről Kolos-kórháznak nevezett kórházat és kápolnáját 1902 évi január hó 6. napján, melytől fogva rendeltetésének átadatván, mai napig 900 beteget részesített ápolásban.

Isten áldása legyen e művön és mindazokon, kik létesítéséhez hozzájárultak, vezetésében részt vettek és egészségük helyreállítását keresik benne!

A zárókő elhelyezésének ünnepségénél jelen voltak és ezen okiratot saját kezűleg aláírták, amint következnek:

Így történtek mindezek Esztergomban Urunk születése ezerkilenczszázkettedik esztendejében, szeptember hó első napján.

Vaszary Kolos hercegprímás

A főkáptalan nevében: Boltizár József püspök, érseki helynök,

A minisztérium képviseletében: Chyzer Kornél miniszteri tanácsos

A vármegye nevében: Andrássy János alispán és Seyler Emil megyei főorvos

Az esztergomi takarékpénztár nevében: Reusz József

Az alapítók és adakozók nevében: Bogisich Mihály, mint az Erzsébet jótékony nőegylet elnöke

A katonaság nevében: Stanic György alezredes.

A város képviselőtestülete nevében: Vimmer Imre polgármester, mint az építő bizottság elnöke: Walter Gyula dr., Kollár Károly, mint a kórházbizottság elnöke. Dr. Földváry István városi főügyész, dr. Fehér György plébános. Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Niedermann József rendőrkapitány, Rothnagel Ferenc főjegyző, Thiefenthal Gyula városi mérnök és Áldory Mór dr. tanács orvos.

A kórház képviseletében dr. Gönczy Béla igazgató főorvos és dr. Vándor Ödön kórházi alorvos.

A hitfelekezetek nevében Csupics Emil görög kat. lelkész, Pály Sándor ev.ref.lelkész, dr. Weisz Izsák rabbi,

Továbbá: ifj. Bobula János műépítész és Pfalcz József vállalkozó.

A vörösmárvány kövön a felirat:

Zárókő

Letette Vaszary Kolos bíboros hercegprímás Ő Eminentiája, a kórház védnöke

1902. szeptember 1.

Az ünnepség végén a polgármester úr megköszönte Vaszary Kolosnak a megjelenést, aki viszont a várost éltette a kórházépítésért és kijelentette, hogy adakozásával ő csak a kötelességét teljesítette. Szent Pálra utalva azt mondta: “Ha szeretetem nincs, semmi vagyok”

Tervbe volt véve, hogy a hercegprímás végigsétál a kórházon, de gyengélkedésére hivatkozva csak egy kórtermet tekintett meg és utána elköszönt az ünneplő közönségtől.

Ő Eminentiája 1 órakor a prímási palotában a kórház alapkőletétele alkalmából ebédet adott.

/Sem az ünnepségen, sem az ebéden nem tudott megjelenni betegsége miatt Horváth Béla főispán, de levélben mentette ki magát /

A menü a következő volt:

“Leves Vaddisznó Vesepecsenye Fogoly Pudding Mogyoróstorta Pulyka salátával Fagylalt

Gyümölcs Kávé Céthényi fehér és vörös Modori fehér Pezsgő”

Formálisan is átadatott tehát Esztergom új közkórháza a gyógyítás céljaira. Ifj. Bobula János a tervező levélben is búcsúzott és köszönetet mondott.

Nagyságos Vimmer Imre polgármester úrnak, mint a kórházépítő bizottság Elnökének!

Nagyságos Elnök úr!

3 évvel ezelőtt szerencsés voltam azon kitüntető bizalomban részesülni, hogy Esztergom város közönsége megbízott új közkórházának tervezésével és művezetésével.

A mű elkészült, átadatott emberbaráti rendeltetéseinek.

Az én megbízatásom pedig lejárt.Mielőtt azonban búcsút vennék, csak belsősugallatomnak engedek, a midőn az Építő bizottság, Nagyságos Elnökének és az ő útján Méltóságos Walter Gyula másodelnök úrnak, valamint a nagy és kis bizottságok t.tagjainak hálás köszönetet mondok azért a buzgó és odaadó munkásságért melylyel engem felelősségteljes munkámban támogatni és segíteni kegyesek voltak, továbbá azért a liberális és bőkezű felfogásért, amelylyel lehetővé tették a tervezőnek azt, hogy egy minden ízében modern és példaszerű hygienikus művet létesítsen.

Magamat Nagyságodnak kegyeibe ajánlom, maradok hazafias tisztelettel igaz híve:

Ifj. Bobula János

100 év telt el az alapkő letétele óta. Ezalatt soktízezer beteg nyerte vissza egészségét a Kolos Kórházban.

Az esztergomiak azokban az években is Kolos Kórháznak nevezték, amikor a nagy adományozóra nem illett emlékezni.

A rendszerváltás hajnalán az Esztergom Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 53/1989/VI.15./ sz. határozata alapján: “ az Esztergom-Dorog Egyesített Kórházak intézményének nevét Esztergomi Vaszary Kolos Kórház és Intézménye, a Dobozi M. úti központ nevét pedig Simor Intézet névre “ változtatta.

Az eltelt 100 év történetéről dr. Szállási Árpád egyetemi tanár, neves orvostörténész “A szegényháztól a kórházig” című művéből tájékozódhat az érdeklődő.

Napjainkban nehéz helyzetben, kritikus éveket él át az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház.

Mégis bízom benne, hogy újabb 100 év múlva lesz, aki megírja kórházunk addigi történetét.

Esztergom 1999-10-16

Osvai László dr.