FEJEZETEK A VASZARY KOLOS KÓRHÁZ ÁPOLÁSTÖRTÉNETÉBŐL 3.

k, 2011-03-15 11:06

 

Folytatjuk a Vaszary Kolos Kórház ápolástörténetének ismertetését. Az 1902-ben átadott intézmény ápolástörténete az I. világháborúhoz ért. Hihetetlen nagy és áldozatkész munkát végeztek ekkor, főleg a nővérek, de a civil lakosság nő és férfi tagjai is. Név szerint csak néhányukat ismerjük, de tisztelettel adózunk emlékük előtt!
 
„A háború kitörésekor a tartalékkórházak közül, amelyek addig más célok szolgálatában álltak, úgyszólván minden az elhelyezés és az ápolás céljára szolgáló feltételt nélkülöztek. Ezen a bajon a megye községeinek és a város lakosságának áldozatkészsége segített. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ennek a készségnek a felkeltésében és állandósításában néhai Perényi Kálmán alispán és nemes lelkű felesége: néhai Gerendai Rózsa, ók szólították fel a megye és város társadalmát ágyneműek, fehérneműek és élelmiszerek felajánlására. A tartalékkórházakban Perényiné állíttatott fel konyhákat, amelyekben a felajánlott élelmiszerek elkészültek. Ez az igazán nagy asszony egyedül volt a raktárnok, a felügyelő és a gondos gazdaasszony a betegápolás sikere érdekében.”
 
Az 1916-os évet szomorúan zárták a Kolos kórházban, nem érte meg az újévet Seffer M. Renáta a kórház műtősnője. A vérmérgezésben elhunyt műtősnő halála nehezen pótolható veszteséget jelentett az intézménynek.
 
Minden elismerést megérdemel az a munka, amit a háborús időszakban a Szatmári Irgalmas Nővérek és az önkéntes ápolók végeztek Esztergomban
 
„Amikor a kommün helybeli faktorai a volt egészségügyi megbízottra /Seyler Emil/ bízták a kórház forradalmasítását, és hajsza indult meg az ő kibuktatására, / Gönczy Bélára értendő a szerk. /erélyes fellépéssel kivédte az elrendelt vizsgálatot és hajszát, s ezzel a kórházról is elhárította a fenyegető veszedelmet. A kommunizmus kitörése után azonnal parancsot kapott arra, hogy a kórház apácáit szakszervezeti ápolónőkkel cserélje ki. Ha e parancsot teljesíti, az egész kórház szétzüllik. A kórház apácáit sikerült megtartani a betegek érdekében és a keresztény szellem védelmében.”
 
Trianon az irgalmas nővérek életét is átalakította. A szatmárnémeti központból már nem tudtak gondoskodni a nővérek utánpótlásáról.
Csernoch János 1922. január 30-án megkapta a Szentszék engedélyét és így Esztergomban külön vicariatust és noviciátust hoztak létre.
 
A Kolos kórházban a 20-as évek elejére elengedhetetlenné vált a fejlesztés. A beteglétszám egyre növekedett, mellyel a 20 éves kórház struktúrája már nem tudott lépést tartani. Ezért Csernoch János engedélyével átmenetileg egyesült az érseki és a városi kórház. A Simor kórházban Lénárt Flórianna, a Kolosban pedig Haller Leonida lett a főnővér.
 
A korabeli újságok előkelő helyen emlékeztek meg Bodnár Tirza irgalmas nővér haláláról, aki l6 évig állt a sebészeti osztály szolgálatában.
 
A 20-as évek elején a kórház gazdasági helyzete tragikusnak volt mondható. Mégis a II. pavilonban anya és csecsemővédelmi részleget hoztak létre.
1922. július 2-án tartotta első ülését az Országos Stefánia Szövetség
helyi részlege.
 
A Szövetség 1915. június 13-án a fővárosban alakult meg Madzsar József szervezésében és gróf Apponyi Albert elnökletével, azzal a céllal, hogy felvegye a küzdelmet az országos nagyarányú csecsemőhalandóság ellen. 1917-től Budapesten kívül is intézményrendszert építettek ki.
1920-tól az amerikai Vöröskereszt 56 anya és csecsemővédő intézet felállításához nyújtott támogatást.
A névadó Stefánia belga hercegnő, Lipót belga királynak és Mária Henrietta királynénak a lánya, Rudolf trónörökös özvegye volt, aki gyakran megfordult Magyarországon. Népszerű volt hazánkban, számos egyesület és közhasznú intézmény alapítása és támogatása fűződött a nevéhez.
Esztergomi szervezet fővédőnője Zséger Gyuláné / Margit néni /lett, aki gyermekével a Kolos Kórházban lakott.
1924-től a Kolos Kórházban Schönberg M. Tharázia a Simorban változatlanul Lenart M. Florianna
 
1925. december 6-án lejárt a Simor Kórházzal kötött szerződés. A hercegprímás, mint tulajdonos az Irgalmas Nővéreknek kívánta átadni működtetésre a kórházat: Gönczy Béla szükségesnek tartotta, hogy a Kolos Kórház újra szerződést kössön az érseki kórházzal. A belgyógyászati, a szemészeti és a nem veszélyes elmebetegeket itt helyezték el. Az ápolást az irgalmas nővérek biztosították.
 
1926-ban a Kolosban 120, a Simor Kórházban 80 ágy várta a betegeket, 54 480 ápolási napot teljesítettek.
 
1927-ben Johan Béla, az Országos Közegészségügyi Intézet vezetője létrehozta a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatot, mely tevékenysége nem csak a csecsemőkre, hanem az egész családra, illetve annak rászorultjaira is kiterjedt. A zöldkeresztes mozgalom Esztergomban is elindult.
 
Egyre több volt az elvégzendő feladat és a nővéreken kívül világi ápolók is bekapcsolódtak a betegek gondozásába. A kórház fejlesztése elengedhetetlennek látszott
 
1928. január 6-án ünnepélyesen megnyitották a Tüdőgondozót. Dr. Horeczky Géza mellett Lux Tea dolgozott.
 
A Simor Kórházban új főnöknő irányította az ápolási feladatokat Genova M. Norberta személyében. 1930. március 15-én, bensőséges ünnepségen köszöntötték őt, mivel 25 éve tette le fogadalmát és 24 éve dolgozott a kórházban.
 
1930-ban a Képviselő-testület jegyzőkönyve szerint Török M. Milburgis, Uzsák M. Zita és Galla M. Aristida irgalmas nővérek községi kötelékbe vétettek. Török M. Milburgis lett a Kolos Kórház főnöknője.
 
1931 áprilisában a Kolos Kórház kápolnájával foglalkozott a Kórházbizottság. Az ülésen megjelent Török M. Milburgis főnöknő is, aki elmondta, hogy saját költségén elkezdte rendbe tenni a kápolnát. Felállványoztatta és egy vasgerenda betételével kis kórust alakíttatott ki. Szükségessé vált már a renoválás, hisz a falakon 30 éves kosz rakódott le és egyes helyeken olyan repedések keletkeztek, hogy „ezen át már madarak is járnak be” a kápolnába. A főnöknő célja az volt, hogy az addigi sötét tónusú belső teret világossá, barátságossá változtassa. Spórolt ennek kivitelezésére. A nemes célt nem is vitatta senki, de azt már igen, hogy a tatarozás során eltüntették azt a 2 freskót, amit még néhai Walter Gyula felkérésére Storno festett meg. A bizottság végül rosszallását fejezte ki, amiért a munkálatokat előre nem jelentették be és nem engedélyeztették.