IN MEMÓRIAM AUENBRUGGER /1722-1809/

IN MEMÓRIAM AUENBRUGGER /1722-1809/

November 19-ém emlékezünk meg a 290 éve született Leopold von Auenbrugger-ről. Neki köszönheti az orvostudomány a kopogtatás „felfedezését”. Szállási tanár úr egy régebbi írásának részletével adózunk a nagy osztrák tudós emlékének
 

Mária Terézia szobrának talapzatán Haydn és Mozart mellett méltán látható Gerhard van Swieten parókás frizurája, aki a birodalmon belül hazánk is sokat köszönhet. Közben Bécs, orvostörténeti szempontból nem utoljára ( l. Semmelweis esetét) fura história színhelye lett.

Egy Burg melletti vendéglős orvosfiának érdekes ötlete támadt. Gyermekkorából emlékezett rá, hogy apja pincéjében a csaplárosok a boroshordók folyadékszintjét kopogtatással állapították meg, s mivel boncolással többször talált a mellkasban savós gyülemet, megpróbálta annak mennyiségét és elhelyezkedését előbb kadaveren, majd betegen a hordóvizsgálat analógiájára kikopogtatni.

Azt tapasztalta, hogy más hangot ad a normális, illetve gyulladt tüdő, a szív és természetesen a mellkas szervei közt lévő folyadék. Megfigyelését az "Inventum novum ex percussione thoracis humani signo abstrusos interni pectoris morbos detergenti" c. latin nyelvű munkájában foglalta össze. Talán ha anyanyelvén teszi közzé, mint a követői, jobban ráfigyeltek volna.
Véle még az anyák megmentőjénél is méltatlanabbul bántak: korszakos munkáját egyszerűen észre sem vették. Legalábbis hosszú ideig, a saját hazájában. Ezért igaztalan Semmelweis kezdeti mellőzését magyarságával magyarázni, mert lám Leopold Auenbrugger (így hívták a mű szerzőjét) igazi osztrák alattvalóként sem járt jobban. Sőt.

Halála előtt egy esztendővel mégis megtörtént a csoda. A 19. század elején a napóleoni Franciaország nem csak katonai (és divat) területen ért el fényes sikereket. Előbb egy Bonaparte-i lángelméjű orvos, az alig 31 évet élt Bichat mutatott rá, hogy a betegség nem elvont fogalom, hanem szervekhez kötődő szövettani elváltozás, funkcionális zavarokkal. Igaz a szervi lokalizációra már Morgagni rámutatott, de a szövet fogalmát Bichat vezette be, és munkássága a klinikumra igen termékenyítőleg hatott. Elsősorban Napóleon udvari orvosának N. J. Corvisart belgyógyásznak az életére.

Ő az egyetemes orvostörténet egyik legbecsületesebb alakja. Mikor felismerte elfelejtett bécsi kollégájának művében a fantáziát, már az 1808-as kiadású könyvének címében igazságot szolgáltatott neki. Cirkalmas címe: "Nouvelle metrine par la percussion de cette cavite par Auenbrugger". Pedig hazája Ausztriának nemcsak katonai téren volt riválisa.

….