HÍRLEVÉL PILISCSABÁRÓL 3.

Pátkai főorvos úr ezúttal otthonából írta meg következő, „visszatekintő hírlevelét”, amely azonban ugyanolyan érdekes, értékes, izgalmas írás olvasmány, mint a világ bármely részéről érkezett levelei. A harmadik részt az alábbiakban olvashatják!

 

Iszlám szélsőségesek Nigériában a nyolcvanas évektől napjainkig
A vallási, kulturális tolerancia kihívásai

A terrorisztikus iszlám mozgalom és a nigériai kormányzati erők konfrontációjára már  a nyolcvanas évek elején sor került. Magyar kollégánk részt vett a felkelés leverése után az orvosszakértői munkában és drámai képet festett a 6,000 körüli, Maitatsine (Mohammed Marwa, muszlim szélsőséges prédikátort nevezték Maitatsine-nek - hausa elnevezés, “átkozódót, vádlót” jelent - átkozta, vádolta a hatalmon levő négéria kormányzatot) likvidálásáról. A fanatikus felkelők a végsőkig ellenálltak, úgy hitték, hogy nem fog rajtuk a golyó. A hiedelem a helyi rendőrségi erőknél futótűzként terjed. Ők is úgy vélték, hogy nem tudják leverni a lázadást, mert a lázadókon nem fog a golyó. A szövetségi Nigéria déli rendőreit, katonaságát hívták és ők mészárolták le a szélsőséges felkelőket.

A maidugurii és kanoi pusztító zendülések után Yolá - ban, Gombe -ban, majd Kaduna-ban voltak vallási és etnikai jellegű véres zavargások. A szélsőségesek vezetői a Nigériában mára elhíresült “boko haram” mozgalomhoz hasonló nézeteket vallottak. A vezetők magukat prófétának tartva csak a Koránt ismerik el igaz, hiteles olvasmánynak, a rádió, karóra, kerékpár, gépkocsi, és más technikai eszközök használatát elítélik. Fiatalok, munkanélküli bevándorlók, a mérsékelt vezetőkkel szembehelyezkedő elégedetlen vallási vezetők csatlakoznak hozzájuk. Így a mérsékelt iszlám csoportok, a rendőrök, az iskolák az állami intézmények is a szélsőségesek célpontjává válnak.

A lázadók nézetei iskolákban, egyetemeken is elterjedtek. 2001-ben, az amerikai támadás után kollégáimmal beszélgetve a terrortámadást elítélő megjegyzést tettem. Eszmecserénk után muszlim munkatársam félrehívott és négyszemközt mondta. “István tartózkodj az eseménnyel kapcsolatot ítélkezéstől, tartsd magadban a megbotránkozásodat, - itt nagyon sokan szívesen lennének a katasztrófát okozó öngyilkos pilóták között”. Kijózanító, óvatosságra intő véleményére ma is emlékszem. Bátor cselekedet volt részéről, hogy félrehívott, figyelmeztetett. Angol barátom vélekedését juttatta eszembe, aki Nigerben évtizedekig végzett humanitárius munkát a szegények, elesettek, fogyatékkal élők között és egy alkalommal megkérdeztem. Paul, mit gondolsz, hogy ha zendülés tör ki a vidékeden téged is megölnek, téged, aki évekig segítettél gondjaikban, bajaikban. Paul röviden válaszolt. “István, talán bennünket nem ölnek meg, de a nagy káoszban sohasem lehet tudni.”

2005 -ben a cunami sújtotta Dél-Kelet Ázsiába költözünk

Nigériában tovább eszkalálódik az iszlám szélsőségesek mozgalma

2005-ben, Miután befejeztük nigériai – kanói munkánkat és a német bázisú misszió - CBM megbízatásával Dél- Kelet Ázsiába, Manilába utaztunk. A zendülések, súlyos krízisek – Észak Nigériában folytatódtak, ha lehet ezt mondani súlyosbodtak a távozásunk után.

A média rendszeresen beszámol a súlyos és szaporodó „boko haram” muszlim szervezet által elkövetett merényletekről. Támadásaik következtében Észak-Nigériában szinte háborús helyzet alakult ki. A keresztényeket, templomokat, gyülekezeti helyeket támadják, öngyilkos merénylők istentiszteletek alatt végzik a robbantásokat, halálos áldozatok vannak és rengeteg a sérült. A közelmúltban Észak –Kelet Nigériában, Bamában a rendőrség volt a célpont, Potiskumban iskolában történt merényletek különösen felkavarták az indulatokat.

Afrikai barátaink írják:, „Újabb templomokat, gyülekezeti helyeket égettek fel! Háborús helyzet van. Nyugati testvéreink, nem látjátok, hogy el akarnak pusztítani bennünket és benneteket is? Célpontok vagyunk. Angol barátaink! Emlékezzetek a második világháborúra. Lassan döbbentetek rá, hogy a német invázió realitás. Nos, most a „boko haram”-ról se akarják elhinni, hogy milyen veszélyes. Hogyan legyünk toleránsak, meddig tartson türelmünk, amikor életünkre törnek? Évekkel ezelőtt nem vették szívesen az istentiszteletek biztonságát vigyázó rendőri alakulatokat. Most már megszokott és szívesen látott vendégek a fegyveres őrök és a közelben nincs parkolás, motorkerékpárok sem jöhetnek közel. A keresztények tudják, hogy a motorkerékpárok vezetői és autós taxisok gyakorta szélsőséges muszlimok és nyugodtabbak a gyülekezetekben, ha nem engedik őket közel. A mellettünk elhaladó járművek félelemmel töltenek el. Mikor dobnak ránk gránátot a „boko haram” merénylői? Az utcai ellenőrző pontok mindenütt, órákig tart, míg a város egyik részéről a másikra jutunk. A fegyveres rablások száma megszaporodott.”

A radikalizálódó iszlám már nem elégszik meg a társadalom békés átalakításával, többek között az oktatás iszlamizációjával, a minden tekintetben korruptnak tartott “nyugati rendszerek” teljes felszámolását tűzte ki célul. Vezetőjüket, a karizmatikus Mohammed Yusufot és mintegy 1,000 szélsőséges társát a nigériai fegyveres erők megölték, amikor 2009-ben próbálták felszámolni a mozgalmat. A kormányerők túlkapásai következtében még fanatikusabb, elkeseredettebb konfrontációkra kerül sor. Abubakar Shekau, a “boko haram” új vezetője alatt robbantások, - rendőrség, bankok, média és kommunikációs rendszerek, iskolák, egyetemek elleni támadások, emberrablások követték egymást. A “boko haram” erői 2014-ben Damboa és Bama észak nigériai városokat foglalták el. Az óvatos becslések szerint is legalább 22.000-en haltak meg és 15.000 lehet a külföldre menekültek száma, míg az országon belül több mint 3 millió nigériai hagyta el otthonát. A szélsőséges szervezet számos külföldi támogatóra talált és 2010-ben Shekau az  Al-Qaeda-val is kapcsolatba lépett. Bázisaik vannak Nigerben és a szomszédos Kamerunban. A kameruni és a csádi rendőrséggel is összetűzésekre került sor. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nigériai kormányzat képtelen kontrollálni a helyzetet és nemzetközi katonai együttműködésre, segítségre szorul, tárgyalásos, békés megoldásban egyre kevesebben bíznak.

Afrikai államok katonai szövetsége, Benin, Csád, Kamerun, Niger és Nigéria részvételével, francia, brit, kínai  valamint izraeli katonai tanácsadók segítségével próbálják a szélsőséges csoportokat kontrollálni. De mindez, a korrupció csökkentése, fegyver és drog - kereskedelem ellenőrzése, oktatás, gazdasági fejlesztés és nem utolsó sorban etnikai, vallási és politikai megbékélés nélkül alig hozhat eredményt.

Mára hazánk egynegyedének megfelelő területen kalifátust szerveztek, centralizált vezetéssel rendelkeznek, de gerillacsoportjaik egymástól függetlenül is működnek. Shekau 2012-ben szolidaritását fejezte ki az al Qaeda-val, bár az al Qaeda nem fogadta el a boko haram szövetségét.

2014 áprilisában 276 iskolás lányt ejtettek túszul, 5o sikerrel elmenekült, de a többiről nincs hír. 2015. január 3-án a baga-i, Baga város Északi-Nigériában - mészárlás állítólag több száz áldozatot követelt.

A közelmúlben történt franciaországi terrortámadás, a napokban zajló dán merényletek és líbiai keresztények lefejezése itt most, előttünk történtek és modern világunk súlyos kérdéseit vetik fel. Megállítható az erőszak halálos ciklusa? Lehetséges, hogy a liberalizmus és a demokrácia problémát és az új nemzetállamok autonómia küzdelmeit háttérbe szorítja a szélsőséges iszlámmal való konfrontáció?

Van remény?

Az orvos, a lelki segítő szemével nézve, sokévi tapasztalat alapján mindennek ellenére remélem, hogy, az élet erősebb az erőszaknál, a halálnál. A krízisek körüli segítő akciókban, ahol a humanitárius indítatás - a szeretetet megtestesül ott lehetséges a megbékélés, együttműködés. Az erőszak modern eszkalálódását látva arra gondolok, hogy a természeti katasztrófákban vagy az ember által okozott válságokban a humanitárius vagy kényszerű együttműködés a fennmaradásunk egyetlen ígérete.

A kulturális, vallási érzékenységet, toleranciát egész életen át tanuljuk és fontosságát a humanitárius munkában nem lehet eléggé hangsúlyozni. A politikai és világnézeti különbségekkel, eltérő kulturális szokásokkal együtt lehet élni. Vallási politikai csoportokhoz való tartozás megkülönböztetése nélkül a muszlim és a keresztény ember méltóságát, a befogadó közösségeit építve tisztelve - tesszük a dolgunkat, jelenléttel, hozzáértéssel, szeretettel, és a remény fenntartható távlatával. Anthony de Mello - t idézve “Szavak, szavak, szavak” nélkül.

Anthony de Mello
The light shines in the darkness.
Look steadily in the darkness. It won’t be long before you see the light. Gaze at things it won’t be long before your see the Word.
The word became flesh, he can dwell among us. And stop those frantic efforts to change flesh back into words. Words, words, words!
    •    Anthony de Mello S.J. Gujarat, Sahitya Prakash, 1982, pp. 28-29

Magyarul:

"Nézd kitartóan a sötétséget! Nemsokára megpillantod majd a fényt. Nézz csendben mindent! Nemsokára megpillantod majd az Igét.
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott...
Elszomorító látni azok gigantikus erőfeszítését, akik a testet ismét szóvá, igévé akarják változtatni.
Szavak, szavak, szavak."
Anthony de Mello : A madár dala, Korda kiadó Kecskemét, 2002 Fordította: Török Péter