HÍRLEVÉL PILISCSABÁRÓL 6.

Dr. Pátkai István főorvos úr visszatekintő hírleveleinek befejező részét 2 folytatásban adjuk közre. Olyan részleteket tudhatunk meg ebből az írásból, amit eddig nem tudhattunk, de alátámasztják azt a hitemet, hogy egyre nagyobb tisztelettel nézzünk a hírlevél írójának életpályájára. /Íme a 2. rész/
 

4. Tanácsok a hazai vagy távoli missziókra indulóknak

Útjainkról barátaink, ismerőseink tudomást szereztek és példánk sokakat indított külföldi vállalkozásra. Ma is kérdeznek bennünket, speciális földrajzi, kulturális dolgokról, úti előkészületekről. Ajánlóleveleket kérnek különféle nemzetközi szervezetekhez, ahol, úgy vélik, hogy ajánlásunk segíthet. Sokan már döntöttek, indulni akarnak, nem azt kérdezik, hogy “Menjek vagy ne menjek?”

Sokan elkötelezettek és elmondják, hogy a közjó, jobbítás, fejlesztés, a veszélyhelyzetekben való jelenlét, segítés, humanizmus, embermentés, jóllét, igazságosság, rend, a szenvedés csökkentése, altruizmus, empatia, együttérzés vezérli őket. Együtt ezekkel a nemes célokkal, a kaland, a változtatás, új más kultúrák megismerése, világlátás, anyagi - megélhetési tényezők is jelen vannak. Hozzáteszik, hogy jó olyasmit tenni, amiből megél az ember és ami értéket is közvetít, teremt. Ígéretes olyan munkatársakkal együtt dolgozni akik a nemzetközi humanitárius közösséghez tartoznak.

Mindig alázatra késztetnek az utazni vágyók kérései - kérdései. A nemzetközi munkapiac bürokratikus útvesztőiben segítem eligazodásukat és lehetőségem van arra, hogy szólhatok tapasztalataimról, mely a kockázatok átgondolását, tudatos vállalását vagy elutasítását, az alapos felkészülést segíti. Óvatos vagyok a kitárulkozással, hiszen az élményeink, a kritikus helyzetekben mutatott magatartásunk nem mindig követendő példa, minden utazónak egyénre szabott kockázatokkal kell szembenézni.

A gyors sikerre vágyók, akik kényelmes életkörülmények között kedvükre való munkát, a gazdag túrisztikai élményeket, kényelmes világlátást remélnek valószínűleg csalódást élnek át.

Sokszor mondják fiatal kollégáim, hogy már gyermekkori álmuk volt  az exotikus utazás, mindig Afrikában szerettek volna dolgozni. Fontos a földrajzi, politikai tájékozódás - a National Geographic, útikönyvek, a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek - INGO és missziók honlapjai, a Peace Corps, a CRS, a Mercy Corps, WHO, UNICEF, Save the Children, World Vision, IMC, CBM, MSF, Medical Teams International weboldalai hasznosak az orientációban. Sokan önkéntesként kezdik, ahol tanulnak, biztonságos körülmények között és elfogadható infrastruktúrával. Rövid vállalás jó kezdet, azért is, mert nyitva hagyja a hazai munkába való visszailleszkedést.
Egyre szélesebb lehetőségek kínálkoznak a pszichológusok számára. A katasztrófák utáni pszichoszociális támasz megszervezésében, mediációban, békítésben, tanácsadásban, gyermekkatonák rehabilitációjában, AIDS miatt és más okokból árvaságra jutott gyermekek gondozásában vehetnek részt.
A nagy humanitárius szervezetek tapasztalt jelentkezőket várnak. Itt lehet megoldás az önkénteseket foglalkoztató szervezetekkel vállalt küldetés.

Alapvető az egészségügyi felkészülés, szűrővizsgálatok, oltások, beleértve a fakultatív oltásokat is, a szúnyogháló, a higiénés szabályok betartása nagyon fontosak.

Az exotikus illóziókkal le kell számolni, legyünk tisztában  a nehézségekkel. Csaknem mindenütt súlyos a korrupció.
Egy szemészeti kórház összes adminisztrátorát el kellett bocsájtani, mert már az értékes felszerelési tárgyakat is ellopták. Az korrupciós bűnszövetkezet tagjait elbocsájtó orvos elhagyta az országot, mert félt, hogy bosszút állnak rajta. Érdekes, hogy egy személyt nem küldtek el, de ő évek alatt olyan sok adósságot halmozott fel, amit lehetetlen volt kifizetni. A kölcsönkérés, az uzsora félelmetes méreteket ölt. A fizetés után azonnal kölcsönt kérnek a dolgozók, munkatársak.

Mindenütt veszélyesek a gyalogosok mellett elhúzó motoros vandálok, letépik a táskát sokszor sérüléseket is okozva és tovább száguldanak. A piacokon hemzsegnek a zsebtolvajok. Feleségem pénzét Tanzániában Dodomában vették el. Villámgyorsak a tolvajok, figyelték, hogy mindkét karjában vitt valamit és a tolvaj pillanatok alatt elérte az erszényt és már el is vegyült a piac nyüzsgésében.
Kerüljük az elhagyott utakat és a vendéglőkben ügyeljünk a táskánkra, computerre. Kollégám computerét Indonéziában vették el a lába mellől az étteremben.

Jól címkézzük a bőröndöket, hogy megtaláljuk a poggyász kiadásnál. De ennek ellenére vannak meglepetések. 1982 december 8-án homokviharban érkeztem Maiduguriba, éppen áramszünet volt a reptéren és ellopták a bőröndömet. Nem került elő! Szerencsére feleségem minden fontos holmiból pakolt a kabincsomagomba és ez a fájdalmas veszteséget csökkentette. Paraguay-ban Assuncionban feltörve,hiányosan, késve érkezett a bőröndöm.

Fontos a bizalom, de a csalásokra gondolni kell. Alig van olyan utazó, akinek nem próbálták feltörni a bankszámláját, alig van olyan utazó akit nem ejtettek át. Tapasztalt utazókkal, velünk is megestek ezek az átverések.
E-mail kérések, kedves ismerőseink nevében mesterien fogalmaznak, drámai hangvétellel arról írnak, hogy kirabolták őket és egy hotelben tartózkodnak, ahonnan kérik, hogy csupán 4-5000 US Dollárért váltsuk ki őket, ha lehet azonnal utaljuk az összeget. Fontos, a csalásnál a hivatkozott személyekkel kapcsolatba lépni, ellenőrizni a hivatkozás hitelességét.

És mégis áldozatul esünk. Maiduguriban lihegve érkezett házunkhoz egy jól öltözött, kiváló angolsággal beszélő férfi, hogy most jön a reptérről, ahol Puchner mérnöknek, magyar barátunknak azonnali segítségre van szüksége, mert bajba került. Olyan meggyőző volt, hogy már késő este lévén csaknem házunkba fogadtam a csalót, mert Puchner mérnök úrnak holnap kellett a segítség. Lassan rájöttem a turpiságra, és adtam a tolvajnak taxira való kis összeget, majd békében elváltunk.

Feleségem is áldozatul esett jóhiszeműségének. Nagy benzinhiány volt Kano-ban és két benzines kannát kért a csaló, rendelés közben tolakodott a betegek elé és hivatkozott az adminisztratív igazgatóval való megegyezésre. Azt mondta, hogy segíteni akar a kórháznak, itt van a szomszédban a benzin-kútja és kedvezményesen ad nekünk két kannával. Gyorsan adjuk a pénzt és az üres kannákat. Persze a pénznek is és az üres kannáknak is nyoma veszett.
Egy másik alkalommal permetezőgéppel felszerelt személy jött feleségem házához, éppen amikor Togóban helyettesített. Arra hivatkozott a betolakodó, hogy rendszeresen írtja a rovarokat és már megegyezett az állandóan ott dolgozó orvossal, itt a permetezés ideje, permetez és kéri a pénzt. Meg is kapta a fizetséget. Feleségem később észrevette, hogy a permetező tömlője leszakadt, valójában nem is működött.

A házi alkalmazottakkal is vannak csalódások. Manilában az anya a lányával jött. Szorgalmasan takarítottak, nagyon alaposan. Egyik bőröndben, vélekedésünk szerint alaposan elrejtett magyar pénzünket is kitakarították. Nagyon fontos tudni, hogy a tolvajok rendszerint okosabbak nálunk. Réteges lemezekből készült ajtók két lapja közé rejtettem pénzt, dokumentumokat. Ilyenkor gondosan kell az asztalosmunkát végezni, hogy ne látszódjék az ajtó szétszerelése és összeillesztése.

A hátizsákos fiatalok figyelmébe ajánlható a fülöp -szigeti tapasztalat. A távolsági busszal utazó kollégánk elvegyült a helyi utasokkal, akik kólával, üdítővel kínálták. Az italokba ativan, altatószert kevertek és barátunk a rendőrségen ébredt, mindenétől megfosztva. Még jó, hogy felébredt! Ativán ‘gang’ - eknek nevezik a bűnöző bandákat.

Egy kiváló műszaki állapotban levő Honda Accordot Kanoban a házunk elől loptak el. Valószínűleg azok, akikhez javításra vittem a kocsit. Úgy emlékszem, hogy a házunk körül többször jártak és a lopás után a szerelőket soha nem láttam a környéken. Másik kocsink Manilában talált illetéktelen gazdára. Pszichológus kolléganőm egy alkalommal későig dolgozott és kivételesen megengedtem, hogy a misszió kocsijával menjen haza, a háza elől nyoma veszett a Toyota Innová-nak. A biztosítási pénzből egy kisebb kocsit, Toyota Avanzát tudtunk venni.

Amikor lelkes, általában nyelvi szempontból felkészületlen fiatalok, sokszor szédült lelkesedésével találkozom felidézem az átélt veszélyhelyzeteinket. Magam előtt látom kollégáimat, akik fegyveres rablók lábai előtt fekszenek a porban, kiszolgáltatva, megalázva. Már mondanám, írnám is a választ. “Fiatal barátom, kollégám, fiam, unokám ne menj oda, ahol ilyen dolgok történnek!”

A klinikai munkában a súlyos frusztrációk, a közelmúltban az ebola járványnál is tapasztalt tragikus szakemberhiány, szervezetlenség, az alapvető gyógyszerek és felszerelések hiánya, a gyakori áramszünetek, a víhiány. A kétségbeejtők a szegények lakta városnegyedek, megbízhatatlan a kommunikáció, biztonsági problémák. Hőség van, izzadni kell, kimerülünk és trópusi betegségeket kaphatunk. Amikor arra gondolok, hogy Észak-Kelet Nigériában Maiduguriban a hét magyar családból négyen súlyos májgyulladással utaztak haza. Evakuálták őket? Dehogy volt arra pénz! Sötét napszemüveget tettek fel, hogy a reptéri ellenőrzéseknél ne állítsák meg őket. Négy magyar a kereskedelmi járatokon sötét szemüveggel álcázta súlyos betegségét. “Le kell, hogy beszéljelek, ne menj!”

A frusztrációk, kiégés miatt gyakran konfliktusok vannak a külföldiek között, nehezen viseljük a helyi bürokráciát, túlzottan kritikusak vagyunk a fogadó partnerek felé. Tartós baráti kapcsolatok sem mindig állják ki a missziók próbáját. Látjuk a külföldön élő diplomaták, vagy a nagy nemzetközi szervezetek vezetőinek luxus körülményeit, magas fizetését. “Ők ilyen sokat kapnak, én meg csak ennyit érdemlek? Nem, ezt látni sem akarom!”

Mégis, amikor örömmel fogadnak. Amikor látszik a munkád eredménye, amikor tudod, hogy nélküled elvégezetlen maradna az, ami nagyon fontos. Amikor szót értesz a nemzetközi munkacsoportban, amikor a vendéglátóiddal és a külföldiekkel egymás szemébe néztek elfelejted a negatívumokat. A másság érdekelni kezd, rácsodálkozol a szokásokra, meglátod az exotikum szépségét. Örömet okoz a szolgálat, a klinikai munka, amikor figyelnek tanításodra, bíznak benned. Kezded otthon érezni magad és élvezed a csodát, hogy a világban több helyen is otthon lehetünk.

Amikor ritkán, de találkozol a ma Teréz Anyáival és Albert Schweitzereivel, amikor együtt dolgozol azokkal, akikről nem tud a media, de helytállásuk a híresekhez, a szentekhez mérhető - bontakozik benned a valakikhez és Valakihez való tartozás. Egy új identitás, hivatás és már tudatosan szövöd te is a szeretet, a hozzáértő segítés, vigasztalás hálózatát - mely vallási és faji hovatartozás felett összekapcsol és reményünk szerint megtart bennünket.

Gyermekeid számára a tőlünk különböző társak, a nyelvismeret, az élet egyszerűségének, a szegénységnek az ismerete - hosszabb távon értékes befektetés.

A negatívumok számbavétele körültekintővé tesz, a pozitívumok megerősítenek elhatározásodban. Ne légy öntelt a küldetésedben, mindig gondolj arra, hogy itthon ugyanolyan tartalmas életet élhet az ember, mint a távoli országokban.
5. Befejező gondolatok

Aggodalmaid valószínűleg elkísérnek, de a hivatás bátor ugrásával dönts. A bátorság képessé tesz arra, hogy félelem, aggodalom ellenére is teszed a dolgodat. Amikor a kockázati tényezőket számba veszed, ne csupán az elemzés, a statisztikai valószínűség mérlegelése, hanem a feladat vonzása, a küldetésed értéke, jelentése legyen meghatározó. Vállald hát az értelmes feladatot, itthon vagy külföldön, készülj, ne tétovázz és indulj!

A kockázatos helyzetekre emlékezve úgy látom, hogy a Gondviselő Isten vigyázta útjainkat, a kaland, a misszió tragikusan is végződhetett volna, sokan imádkoztak értünk. Hálás vagyok a kegyelemért, mely a távoli útakon kísért bennünket.

 „By His own hand and faithfulness,
He steers me toward a distant shore.
And the wind that billows in the sails,
Is Grace and nothing more.”
John Mohr

Hevenyészett fordításomban magyarul így hangzik:
„Védő oltalmában hűségben, hajóm repül, távoli partokig száll,
vitorlámat Isten kegyelme feszíti minden viharon át”
Vagy szabadabb fordításban:
„Nyilt a tenger, hosszú az út, oly messze még a cél.
Valaki szól, ’ébredj, indulj most éppen jó a szél’ „
– J. Mohr.

A tudatosan vállalt humanitárius küldetést megelőzte egy nyugtalan keresés, kaland, mely hajtott, űzött az “új vízekre”. A szaharai homokviharok, a végtelen tengerek cunámi áradata, a tájfunok és földrengések, járványok és az ember okozta veszélyhelyzetek gyakran kimerítettek, amikor Isten kegyelme, mint “megbízható fuvaros” átsegített a kríziseken, vállalhatóvá tette az ismeretlent. Spourgeon-nal imádkozva már nem voltam egyedül és romantikus elvágyódásaim értelmet nyertek, engedelmes hajtóerőként szolgáltak az újabb és újabb küldetések vállalásában.