BABITS MIHÁLY CSALÁDJÁRÓL…

 „Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom (igen büszke vagyok rá) úgy apai, mint anyai részről; s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak (van-e magyarabb foglalkozás?); apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magyar úrnak és jogásznak.

S én, aki úgy életpályámmal, mint nagyrészt műveltségemmel is (bár apámnak is – igaz, hogy csak tudományos téren – nagy, modern nyugati műveltsége volt) annyira elszakadtam a családi tradíciótól, az évszázados szellemtől: napról napra jobban érzem, mily természetes és szoros folytatása vagyok becsületes magyar őseimnek. Nagyapának, aki végigküzdötte a szabadságharcot, könyvtárt gyűjtött, és szerette a verseket...” – / Kosztolányinak 1906. február 21-én /

 „Az apám családjáról legrégibb adat a dédapám, akit szintén Babits Mihálynak hívtak. Az ő korában hozták át a Babitsok nemességét Tolnába. Ezt az adatot a szekszárdi levéltárból tudom; nyilvánvaló, hogy a család Somogyból ment át. Dédapám Tolna vármegye főfizikusa volt, ami annyit jelentett, hogy főorvos. Rendkívül kemény ember hírében állt. Arcképe a falamon lóg. Ő volt a megalapítója a szekszárdi közkórháznak. Az az anekdota van róla, hogy mikor egyszer valami szabálytalanságot fedezett fel, a patika összes edényeit kihordatta a piacra, és ott összetörette, és az utcán folyt végig a sok orvosság. Deákos műveltségű ember lehetett.”
/1920 őszén Szabó Lőrincnek/

 „Apám is kitűnő latinista volt, tanított engem latinul, mielőtt gimnáziumba jártam volna. Apám tulajdonképpen ügyvédnek készült, végzett ügyvéd volt, de nem praktizált soha. Először a megyénél volt, később az államhoz ment át. Ő volt az első állami tisztviselő. Ez nyilvánvalóan a vagyon megszűnésével függött össze. Mikor én megszülettem, ő törvényszéki bíró volt. Aztán áthelyezték Pestre, a táblához; akkor csak egy tábla volt az országban, Pesten. Akkor én hatéves voltam, éppen elemibe mentem. Kilencéves voltam, mikor a királyi táblát decentralizáltak, tudniillik hogy az egyetlen pesti tábla helyett sok vidéki táblát létesítettek. Az egyes bírók elmehettek új helyre, és apám Pécsre ment, mert ott sok rokonunk volt. Egyet-mást az apámról: én rendkívül szerettem és tiszteltem. Ma is úgy áll előttem, hogy nagyon kiváló embernek kell lennie. Persze, csak régi emlékemnek kell róla lennie, mert mikor én ötödik gimnáziumba jártam, akkor meghalt.”
/ Szabó Lőrincnek jellemezte így apját 1920-ban /

„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustos tököt evett, azt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. Meg kell itt vallanom, hogy este születtem, nem pedig hajnalban, mint ahogy egy fiatalkori versemben írtam, lelkiismeretlenül, tisztán a rím és mérték kedvéért.
A költők hazudnak, legalább régebben azt tartották róluk, s én azokban a boldog fiatal időkben voltam annyira költő, hogy egy jó rímért vagy szép lejtésű sorért nyugodtan föl tudtam áldozni a kicsinyes igazságot. Ezt a képességemet azóta elvesztettem, gyáván és tehetetlenül ragaszkodom minden jelentéktelenséghez, ami véletlenül igaz. A mustos tök és a barátnőhöz írt levél is szóról szóra igaz. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani. Akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet.”
/ Curriculum vitae /

: „Anyám, Hajnalka, kiről egy versem szól, még ma is szép asszony, fehér hajával és fiatal arcával. Szekszárdon él a nagy, zöld kapus, emeletes, tág pincés házban, ahol születtem, s ahova nyaranta vissza-visszatérek. Tőle örököltem a verskedvet: ő könyv nélkül tudta Anyegin-t, a Toldi szerelmé-t, A délibábok hősé-t; s én verseket csináltam, mikor még írni se tudtam.”
/Fodor Józsefnek 1923-ban adott interjú /

Forrás: Belia György: Babits Mihály tanulóévei