MERÉNYLET A HERCEGPRIMÁS ELLEN

Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekről napjaink embere jó esetben annyit tud, hogy hazánk egyik legendás főpapja volt, és nevéhez fűződik az esztergomi kórház alapítása, mely ma méltóképpen az ő nevét viseli.

Arról azonban már kevesebben értesültek, hogy a jeles főpap ellen működésének teljében, 1983 áprilisában milyen előre megfontolt és kivitelezett, ám mindenki örömére sikertelen merényletet hajtott végre Csolics Mihály, a prímás elbocsátott pincemestere.

Bár kétségtelen, hogy a fanatikus alkalmazott tette elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban, az események további alakulását egy egész ország kísérte feszült figyelemmel. Kövessük nyomon mi is a történteket!
 
Csolicsot, a háromgyermekes családapát még Simor János idejében mindenki józan életű embernek ítélte. Vaszary Kolos regnálása idején Lóskay Jeromos főkormányzó ugyanakkor számos mulasztáson érvén a pincemestert, elbocsátotta állásából. Csolics ekkor vidékre, majd Pestre ment állás keresni – sikertelenül. Ekkor levelet kezdett fogalmazni a hercegprímásnak, kérvén, hogy helyezze őt vissza állásába. Ám a későbbi rendőrségi kihallgatáson elmondta, hogy ekkorra már a gyilkosság szándéka is megérlelődött benn. Újvásártéren egy zsibárustól vásárolt egy 25 cm hosszú pengéjű kést. Szintén a kihallgatáson vallotta a következőt: „Csak akkor akartam szándékomat kivinni, amikor minden pénzem elfogyott. Arra akartam kérni, hogy fogadjon vissza vagy nyugdíjaztasson. Ha pedig megtagadja kérésemet, el voltam határozva, hogy az ő szobájában a magam torkát vágom el, nehogy tovább nyomorogjam…” Befejezvén a levelet, fölment a budai prímási palotába, ahol a hercegprímás éppen tartózkodott. A portás lánya vezette fel Kohl Medárd titkárhoz, aki azután bejelentette őt Vaszary Kolosnál. A főpap átvette a kérvényt és az asztalára tette. Csolics ekkor durva hangon azt követelte, hogy a prímás azonnal olvassa el a levelet. Vaszary ekkor nyugodtan megfordult és a belső szobájába indult, a titkár pedig felszólította Csolicsot, hogy haladéktalanul távozzék. A pincemester ekkor a prímás után akart rohanni, a titkár azonban föltartóztatta. Dulakodás támadt közöttük, mindketten a földre zuhantak s ott viaskodtak tovább. Csolics kirántotta a zsebéből a konyhakést, s több helyen megszúrta vele a titkárt. Kohl Medárd, ez a rokonszenves fiatal bencés pap most mutatta meg igazán, milyen önfeláldozó segítője és támasza a főpapnak. Önteste épségének árán védelmezte meg urát. A lármára visszatért a prímás is és látván, hogy titkára milyen nagy veszélyben van, rögtön segítségére sietett. Rávetette magát a merénylőre és kicsavarta a kezéből a kést. Ezalatt bejött a cselédség és besiettek az előszobában audienciára várakozók is. A lefegyverzett merénylőt a tornácra hurcolták és átadták a rendőrségnek.

  A lapok rövidesen arról tudósítottak, hogy a prímás hamar visszanyerte békés, nyugodt hangulatát, és Kohl Medárd sebei is szépen gyógyultak, állapotát az orvosok kielégítőnek találták, bár a nagy vérveszteség miatt még igen gyenge volt és hetekbe tellett, amíg ágyát elhagyhatta. Királyi kitüntetése dolgában mindenesetre hamarosan megtörtént a felterjesztés. Szerzetes lévén egyházi kitüntetést nem csak pápai diszpenzációt kaphatott – tudósította az érdeklődőket a sajtó. Csolics Mihály ellen a budapesti királyi törvényszék tanácsa hozta meg a vádindítványt, melyben a hercegprímás ellen elkövetett gyilkosság kísérletével és a Kohl Medárd ellen elkövetett szándékos emberölés bűntettével vádolták.
  Ám a tanács három órányi tárgyalás után kimondta, hogy az elővizsgálat, amelyen az ügyészség vádindítványa alapul, a tényállást nem tisztázza kellőképpen, mivel Csolics a kést nem akkor vette elő, amikor a titkár a földre teperte, hiszen az csak a penge villogtatására rontott neki, másrészt a vádlott időközben beismerte, hogy szándékában állt a hercegprímás meggyilkolása, ezért a főpap sérelmére elkövetett bűntett miatt is bűnvád alá kell helyezni. Később ez utóbbi alól fölmentették.

 A bűntett tényleges tárgyalására 1893. szeptember 10-én került sor a királyi kúriabüntető tanács titkos ülésén. A tanács elnöke Szentgyörgyi Imre volt, előadója Frenreisz István. A védelmet Eötvös Károly képviselte. A több órán át tartó tárgyalás eredményeként elhatározták, hogy a végső tárgyalásra és ítélethozatalra október első felében kerül majd sor. Az október 2-ra és 3-ára kitűzött tárgyalásra – hogy elkerüljék a tolongást – mindössze 120 jegyet osztottak szét, helyszínéül az esküdtszéki termet jelölték ki, a feljáratokat és a folyosókat elzárták. Maga Vaszary Kolos is idézést kapott, akit a bíróság ki kívánt hallgatni. Magyarországon mindeddig nem volt példa arra, hogy a katolikus egyház legfőbb papja a törvény sorompója előtt, mint tanú jelent volna meg. A meghallgatások után került sor az ítélethozatalra. A törvényszék Csolics Mihályt bűnösnek találta a Vaszary Kolos hercegprímás sérelmére megkísérelt gyilkosság és a Kohl Medárddal szemben megkísérelt szándékos emberölés bűntettében, és ezért tízévi fegyházra és tízévi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után az elnök így szólt: „Hallotta Csolics az elnökség ítéletét. Megnyugszik, vagy fellebbez?” Csolics előbb meghajtotta magát, majd közömbös hangon így szólt: „Megnyugszom.” Eötvös Károly báró ugyan fellebbezést jelentett be a büntetés mértékét illetően, Csolicsot viszont átadták a királyi ügyészségnek, mely visszavezettette a fogházba. Az ügy ezzel gyakorlatilag lezárult, de a hercegprímás és Kohl Medárd számára örök emlék maradt.
Varga Péter Dénes

Forrás: Városunk, múltunk sorozat 2.
Esztergomi régiségek és furcsaságok
/ Beszerezhető a Helischer Könyvtárban/