„ESZTERGOM TRAGÉDIÁJA”

A fenti, nem éppen hízelgő cím Vécs Ottó egykor esztergomi újságírónak az 1930-ban megjelent könyvecskéjéből lett kölcsönözve. Azért került idézőjelbe. Aki abba belelapoz, szinte káprázik a szeme, mert a tartalma igencsak ismerős. Alig hiszi, hogy nem a közelmúltban került ki valamelyik helyi nyomdából. Tehát e téren sincs új a nap alatt.

 
De ezt kritikát Szent István óta minden században meg lehetett volna írni. Hiszen első, meg koronázott királyunk szülővárosa legalább olyan / ha nem nagyobb / eséllyel indult a jövőnek, akár Székesfehérvár, Veszprém vagy Pécs. Fekvése és egyéb adottságai legalább annyira kedvezőek, a királyi városok versenyében mégis mindig lemaradt. Bizonyára a sokat hangoztatott „emberi tényezők”, azaz a város vezetése miatt. Nincs rá egyéb ésszerű magyarázat. Legalábbis az utolsó három évszázadban.
 
Gondoljuk csak meg, a török hódoltság alóli felszabadulás után közel másfélszáz esztendő kellett ahhoz, hogy a primácia az aránylag közeli Nagyszombatból az eredeti helyére visszakerüljön Ugyan. miért? Hiszen hiányzó épületekre nem lehetett hivatkozni, mert azután készültek el.
 
Vagy amikor Mária Terézia rendeletére 1777-ben a Pázmány Péter alapította egyetemet az ország központibb fekvésű helyére akarták áthelyezni, Esztergom neve az elsők között merült fel. De a város „szemérmes” vezetése kézzel-lábbal tiltakozott ellene. Nem az épülethiányra, hanem a közerkölcsök megvédésére hivatkoztak. A medikusoktól és a jurátusoktól féltették, de a teológusoktól nem! A szintén papi székhely Nagyszombatot ez nem zavarta, miként az olasz és német kisvárosokat sem. Sőt! Ragaszkodtak hozzá, elvégre ez rangot jelentett. Ha az egyetem Esztergomban köt ki, aligha kerülte volna el a nagy barokk építkezés, amely például Egerrel vagy Váccal összevetve annyira hiányzik.
 
A 19. század végre meghozta a Bazilikát, de nem kellett a felkínált hajógyár, és az végül Óbudán épült fel. Vagy az Országos Tébolyda. A Lipótmezei gyönyörű épületkomplexumot eredetileg Esztergomnak szánták, nem utolsósorban a városhoz születése révén is kötődő Niedermann Gyula igazgató főorvos javaslatára, de a helyi hatalmasságok mereven elzárkóztak előle. Pedig itt nem lehetett a közerkölcs megvédésére hivatkozni. És illett volna a keresztényi kegyelethez. Nem beszélve a vele járó munkahelyekről.
 
Trianon után új helyzet állt elő, de a szellem a régi maradt. Kéretik elolvasni Vécs Ottó vékonyka kötetét. A megválasztott illetékesek nem a város gondjával-bajával, hanem egymás lejáratásával foglalkoztak. Egy dologban értettek egyet: a kellemetlenkedő újságírót el kell zavarni, írását pedig megsemmisíteni. Ezért lett mára antikváriumi ritkaság, árverésen pedig még nem bukkant elő. Tudtunkkal az esztergomi Kiadónak van példánya, talán érdemes volna legalább 50 darabot újra nyomni. A hozzájáruláshoz szükséges 75 év már letelt. Mind a bennfentesek, mind a kívülálló illetékesek jobban értenék ennek az áldatlan állapotnak az eredetét. Talán valamit okulnának is belőle.
 
Ki állíthatja akár csak a puszta címe után, hogy ez a kiadvány nem időszerű!
 
 
Szállási Árpád dr.
2011-07-18