A VÁROSI KÓRHÁZ

1887-ben már világosan látszott, hogy az addigi esztergomi közkórház már nem fogja tudni ellátni az egyre nagyobb számban jelentkező betegeket. Új kórház építésének a szükségességét többen vitatták. Különböző vélemények, ötletek merültek fel. Ezek közül az egyik, amiről az Esztergom és Vidéke írt  130 évvel ezelőtt:
 

Esztergom, 1887. május 28.
A múlt napokban a kórházi bizottság ülést tartott, érdemleges határozatott azonban nem hozott. A város azon kedvező helyzetben van, hogy az építendő közkórház kérdését a legkönnyebben és a legelőnyösebben oldhatja meg. A prímási kórház és a közkórház egyesítése által a városnak olyan közkórháza lesz, a milyennel Esztergomhoz hasonló népességű város, hazánkban egy sem bír. A prímási kórház alapítványa és a nagylelkű alapító szándékainak tiszteletben tartása fölött a méltóságos főkáptalan őrködik, az tehát hívatlan védelmezőkre nem szorult. Az egyesítés által az alapítvány teljesen sértetlenül marad. A mostani prímási kórház mellé, egy ehhez teljesen hasonló pavilon lenne építendő oly formán, hogy e két épületet az ápolónők földszintes lakosztálya kötné össze. Az új épület lenne a közkórház, amelynek a szükséghez képest kiegészítő része lenne a prímási kórház. A prímási kórház tágas konyha és egyéb mellékhelyiségei a közkórháznak is rendelkezésére állnának, a mi egy kezelés mellett másképp nem is lehetne. A prímási kórházban az alapítvány terhére fölvett betegek, valamint azok lennének elhelyezve, kiknek a közkórházban hely nem jutna, ami azonban igen ritkán fordulna elő. A prímási kórház arra a célra, melyre építve van, akadály nélkül lenne mindenkor használható. A helynek fekvése a kórház céljaira a legalkalmasabb s hozzá a rendelkezésre álló vízvezeték oly előny, amit sehol a városban másutt megszerezni nem lehet. Ez úton lenne a városnak díszes kórháza, minden legkisebb megterhelés nélkül.
Ez eszmének híveit nem vezeti semmi más gondolat, mint a város és vidékének közjava. Hogy ez eszme megvalósítása ellen hangokat hallunk, azon annál inkább csodálkozunk, mert az ellenkezésnek semmi indoka sincs. Lehet talán valami kicsinyes önérdek, amelynek nyűgöző szálait azonban szét kell tépni, ha a közjót előmozdítani akarjuk. Ellenkezést csak azoknál látunk, kik a kérdéssel nem foglalkoztak, a körülményeket nem tanulmányozták.
A mostani közkórház a magas ápolási di jak mellett is csak tengődik, ezen díjak terhére kórházat építeni nem lehet nálunk. A város jelen viszonyaink között teljesen fölösleges terheket nem vehet magára.
A prímási kórház azok számára, kik ott fölvétetni akarnak saját költségekre, mindenkor nyitva lesz, mert az ilyenek ápolási díjai miniszterileg jóvá vannak hagyva, azt tehát beszüntetni nem lehet. Az olyan törekvés, mely a kórházat az oda kívánkozók elől elzárni akarná, a sokat emlegetett humanizmusnak nyílt arculcsapása lenne. A konkurencia vádja, a két kórház egyesítésével teljesen alaptalanná válik.
A Bissuti-féle telekre építendő földszintes kórház, teljesen pendantja lenne a város közepére épített dísztelen kaszárnyának, ez is csak látszólagos előnyökért lett oda helyezve, ahol ma senki sem látja szívesen.
Többször elmondottuk már nézeteinket a két kórház egyesítéséről, azokat senki sem cáfolta meg. Hallottuk ugyan azon állítást, hogy a két kórházat egyesíteni nem lehet, de arra a kérdésre, hogy miért nem lehet, feleletet nem kaptunk.
Ez lehetséges, kivitele nagyon előnyös, ezt ellenezni anélkül, hogy indokolni tudná valaki, sajnálatos akadékoskodás, melyet a higgadt megfontolás le fog győzni.