MEGJELENT A KOLOS FÜZETEK KÖVETKEZŐ SZÁMA

Ezúttal az esztergomi kórházigazgatókat mutatom be, a XIX. századtól 1950-ig. Lőrinczy Rezső, Feichtinger Sándor, Mátray Ferenc, Gönczy Béla, Eggenhofer Béla és Szabó Zoltán rövid életrajzával, munkásságuk néhány fontos történésével ismerkedhet meg az olvasó. Itt most a legkevésbé ismert Szabó Zoltánról olvashatnak néhány adatot, aki igen nehéz időszakban, rövid ideig vezette a kórházat.
 

Eggenhofer Bélát 1948 augusztusában méltatlan körülmények között mozdították el kórházigazgatói állásából. Gönczy Bélával együtt ők ketten közel fél évszázadig álltak a Kolos Kórház élén. Utódaik meg sem közelítették ezt a teljesítményt.
Eggenhofer Béla nem sokkal élte túl megalázó eltávolítását. 1950. május 31-én otthonában hunyt el. Az egykori dokumentum halálokként koszorúér elmeszesedést írt le.
Emberpróbáló idők jártak akkoriban. Az új igazgatót a fővárosból kapta a Kolos Kórház dr. Szabó Zoltán személyében.

A kórház eddigi vezetői közül talán Szabó Zoltánról tudunk legkevesebbet, mégsem ő volt a legjelentéktelenebb vezetőnk.
1907. június 5-én született az erdélyi Görgényszentimrén.  Édesapja Szabó Ignácz, édesanyja Barlai Ilona volt. Szülőhelye  a Görgény patak bal partján helyezkedik el Szászrégentől 12 kilométerre.
Orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1933-ban.
1939-ben műtőorvos, majd sebész szakorvos lett.
1933-37-ig a Fehérkereszt Gyermekkórházban dolgozott. ( ma a Tűzoltó utcai Gyermekklinika)

1937-39-ig az I. sz. Sebészeti Klinika munkatársa volt.
Sebész szakképesítéssel egyértelmű volt, hogy a háborús szolgálatot nem kerülheti el. A 2. magyar hadsereg tábori kórházába került, mely a Dontól 92 kilométerre helyezkedett el. A 107-es kórház Novij-Oszkol közelében gyógyította a háborús sérülteket..
Szabó Zoltán túlélte a doni katasztrófát.
Háborús szolgálatát 1942. IV.28-tól 1943.VII.1-ig ismerték el később a Székesfővárosi I. sz. igazolóbizottságnál
1945. október 11-én vette feleségül Taskó Saroltát. 1 év múlva született meg Csilla, majd 1949-ben Mariann nevű gyermekük.
Valószínűsíthetően pártutasításra került Esztergomba.. 1948. augusztus 1-től lett megbízott kórházigazgató. 1949. V. 20-án kinevezték a sebészet osztályvezetőjének és is.

Eggenhofer Béla utóda tehát Szabó Zoltán lett a sebészeten és a kórházigazgatói poszton is. Rövid vezetői tevékenysége alatt a tényleges sebészeti munka döntő többségét  dr. Kovács Tibor alorvos végezte. Nem véletlen, hogy mikor felmerült, hogy Kovács Tibort a nyergesujfalui Viscosa gyárhoz kívánják áthelyezni, az új főorvos élénken tiltakozott.  Dicsérte Kovács doktor szaktudását és az üzemi bizottság ezirányú véleményét is tolmácsolva sikerült elérnie, hogy a képviselőtestület határozata az lett: felkérik az Orvosok Egészségügyi Szakszervezetének budapesti központját, „méltányolja az esztergomi kórház helyzetét, és ne járuljon hozzá ahhoz, hogy alorvosainkat állandóan elhelyezzék, mert ez úgy a kórház, mint a város dolgozó közönségének hátrányára szolgál.”  Kovács Tibor így átmenetileg a helyén maradhatott. Valószínűsíthető, hogy Szabó Zoltán pozícióját átmenetinek ítélte, és az, hogy Kovács doktor tevékenységét a kórházban támogatta, mindenképpen felelős pozitív döntésnek tűnik.

1950. április 1-től a kórház igazgatója Major György lett. Szabó Zoltán pedig a Kútvölgyi Kórházba került. Ez nyilvánvalóan sebészi karrierjét tekintve előrelépést jelentett.
További pályafutásáról azonban nem sokat  tudunk. Szóbeli információk szerint 1956 után nem lépett be az MSZMP-be ezért el kellett hagynia a Kútvölgyi Kórházat, és a Róbert Károly körúti kórházba került.
További kutatásokat igényel egykori igazgatónknak az 1956 utáni sorsa!