Selye János (Bécs, 1907. január 26. – Kanada, Montréal, 1982. október 15.) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus. Születésének 110. évfordulójára Szállási Árpád egy korábbi írásával emlékezünk
Fura játéka a sorsnak, hogy 2017. január 1-jével megszűnt, az az intézmény amelyet 2012-ben hoztak létre Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ néven . Nem célom az Forster Központ tevékenységét elemezni. Kevesen tudják, hogy Forster Gyula Esztergomban született 1846. december 21-én 100 évvel ezelőtt, 1917 januárjában az Esztergom és Vidéke így köszöntötte 70. születésnapján.
Az egykor Hídlap helytörténeti rovatában archivált írás 2009-ben, Wencz Balázs levéltáros segítségével Esztergom legendás újságírójának Vécs Ottónak életét mutatta be. Ezt idézem most fel!
A fenti, nem éppen hízelgő cím Vécs Ottó egykor esztergomi újságírónak az 1930-ban megjelent könyvecskéjéből lett kölcsönözve. Azért került idézőjelbe. Aki abba belelapoz, szinte káprázik a szeme, mert a tartalma igencsak ismerős. Alig hiszi, hogy nem a közelmúltban került ki valamelyik helyi nyomdából. Tehát e téren sincs új a nap alatt.
Scitovszky János esztergomi érsek halála után rövid három hónap múlva 1867. január 20-án Simor Jánost nevezték ki hercegprímássá. Kontsek Ildikónak a Keresztény Múzeum igazgató asszonyának írásával emlékezünk erre az eseményre.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Messze még a tavasz! „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,/ Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, /Vagy hogy rövidlátó/ Már öregkorától,/S le kell hajolnia, hogy valamit lásson.../ Így sem igen sokat lát a pusztaságon.”
Sikereket hozva lezárult a Babits év Esztergomban 2016 utolsó napjaiban a költő halálának 75. évfordulója alkalmából egy szép kiállítású, tartalmas kötetet jelentetett meg a város Önkormányzata. Romanek Etelka Esztergom polgármestere írt bevezető. Ebből idézünk egy részletet?
Meg sem gondolnánk, de emberek milliói élnek körülöttünk, akik a látszat ellenére szeretethiányos személyek és nem boldogak lelkük mélyén. Ők azok, akik már gyerekkorukból hoztak magukkal valamit, ami egész életükre kihat. Nem kaptak gyerekként annyi szeretetet, amennyit kellett volna és emiatt egész életükben ennek hiányában élnek. Lássuk melyek a szeretethiányos ember legfőbb jellemvonásai!