"Élj úgy, hogy senki ne vegyen észre, de ha elmész onnan, akkor mindenkinek nagyon hiányozz."
Névnap
Történetek
Időjárás
Néhány sor líra
Végkifejlet
Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Pilinszky János
Orvosportrék Esztergomból
Navigáció
Belépés
Mottó
"Post laborem dulce quies." - Munka után édes a pihenés.
Weboldal ajánló
Videó ajánló
Kattintson egy mosolyért!
A hónap képe
Kolos Füzetek
Üzenet
Útravaló
„Az orvos rendezett életet folytasson, hogy jó híre legyen. Tisztességesen, barátságosan, korrektül viselkedjék minden becsületes emberrel szemben.”
Hippokratész
Medicina és vers
Könyvajánló
Lassanként elvérzik a hazai egészségügy, legalábbis az állami rendszer. Úgy tűnik, kevés az orvos, de még annál is kevesebb az ápolószemélyzet. A várólisták egyre hosszabbak, a hálapénzzel teli boríték pedig egyre vastagabb. 
Költségvetési biztosokat küld a kormányzat mintegy tucatnyi eladósodott intézménybe, köztük az Országos Kardiológiai Intézetbe, a Péterfy Sándor utcai, az újpesti Károlyi, a szentesi, a Zala megyei, a szekszárdi, a jászberényi, az esztergomi, a salgótarjáni, a kiskunhalasi, a tatabányai és a váci kórházba. 
A kormány a múlt héten rábólintott Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár reformjavaslataira. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász segítségével megnéztük, milyen eredményt hoznak az öt pontba foglalt tervek, és mi hiányzik belőlük. 
A kórházi ellátásra szorulók több mint fele baj esetén olyan helyre kerül, ahol az ellátásához nincsenek meg a feltételek – derül ki az ÁNTSZ belső vizsgálatából. Mind gyakrabban kerülnek a bíróság elé is ügyek amiatt, mert az intézmény úgy látta el a beteget, hogy közben nem volt hozzá megfelelő eszköze, vagy szakorvosa. 
A magyar orvostársadalom elöregedett. A 65 év fölötti orvosok száma a magyar ellátásban a rendszerváltozás óta drámai mértékben megnövekedett. 2014-ben a dolgozó orvosok létszámának közel egyötöde 65 év feletti, míg tíz évvel korábban ez az arány még alig tíz százalék volt. 
Takargathatták eddig, mostantól nincs már kibúvó: a magyar egészségügyben bekövetkezett az, amire eddig senki sem mert gondolni. Innen pedig nehéz lesz visszakapaszkodni. Alapvetése minden kormánynak, hogy az egészségügy és az oktatás két olyan terület, ahol már csak lelkiismereti, etikai okokból is senki sem áll fel. 
Van, aki szerint 20 éve nem történik semmi a magyar egészségügyben, mások csak az ezredfordulótól mérik a lemaradást, a legmegengedőbbek pedig csak az utóbbi egy-két évre mennek vissza, de a végeredmény minden esetben ugyanaz: koncepció, pontos jövőkép nélkül nincs és nem is lesz érdemi változás. 
Miközben Magyarország óriási szakemberhiánnyal küzd az egészségügyben, és sorra mondanak fel az orvosok a kórházakban, az Európai Unió fejlettebb gazdaságai mágnesként vonzzák a magyarokat – derül ki a lapunk által összegyűjtött adatokból. 
Minap meghívott vendégként szerepeltem egy televízió-műsorban. Mivel ez a megszokottól eltérően nem híradós műfajú volt, hosszabb idő állt rendelkezésre, hogy az egészség ügyéről polemizáljunk. E beszélgetés során felhangzott a korábban már számos alkalommal feltett és megválaszolt, mondhatni sztereotip kérdés:
A magyar egészségügy egyik legfontosabb hiányossága a benne dolgozók elégtelen megbecsülése. Ennek megvilágítását kezdjük az alapoktól, beszéljünk először az egészségügyi felsőoktatás helyzetéről! – vezeti be cikkét dr. Lotz Gábor, a MOK Budapesti Területi Szervezetének titkára.