Magyarság

Az elmúlt évtized során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy évezredek óta a világnak az a „természetes állapota”, hogy Kína a legfőbb globális hatalom. Legfeljebb annyi történhet, és valószínűleg ez történik 1830 és 2030 között is, hogy egy-két évszázadon át nem Kína a világ ura, de aztán visszatér a „természetes rend”, és újra ő lesz az.
 

Ezzel, a Magyarország-erődítmény jelentésű címmel (Fortress Hungary) jelent meg érdekes írás az Economist című lapban. A cikk legdrámaibb eleme az a két grafikon, amely azt mutatja, hogy az elmúlt csaknem egy évben a népességéhez és főként a gazdasági teherbíró képességéhez mérten a legnagyobb relatív bevándorlással terhelt álammá vált Magyarország egész Európában.
 

A szétmálló szocializmus valós idejű 1984-es éve hangulatában nem különbözött az Orwell regényében lejátszódó folyamatok alaphangulatától. Azt mindenki érezte, hogy minden szétesőben, és hogy „valaminek történnie kell”, csak azt nem tudta senki, hogy minek és hogyan kellene történnie, és hogy ha ez elkezdődik, mi és hogyan fog történni.
 

Az ember nevű főemlős, akárcsak a többi élőlény, minden energiájával ragaszkodik élőhelyéhez, de közben mindig készen áll arra is, hogy útra keljen. Többnyire azért, mert az addigi élőhely már nem adja meg számára élete fenntartásának alapvető feltételeit. Minden élőlény viselkedését három egyetemes hajtóerő szabályozza: a létfenntartás, a fajfenntartás és a territóriumért való küzdelem.
 

Van egy hely, ahol bűncselekménynek tekintik a jóérzést, a tiszteletet, a multikulturalizmust. Sajnos, nem afrikai országról vagy dél-amerikai diktatúráról van szó. Itt történik, a XXI. századi Romániában, Ma¬rosvásárhelyen. Ahol a kétnyelvű táblák jelentik a „nagy gondot”, holott valójában csak a jóérzést tükröznék.