"A lehetõ legtöbbet kell tennünk, s a lehetõ legkevesebbet beszélnünk önmagunkról."
Tacitus
Névnap
Történetek
Időjárás
Néhány sor líra
Végkifejlet
Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Pilinszky János
Orvosportrék Esztergomból
Navigáció
Belépés
Mottó
"Post laborem dulce quies." - Munka után édes a pihenés.
Weboldal ajánló
Videó ajánló
Kattintson egy mosolyért!
A hónap képe
Kolos Füzetek
Üzenet
Útravaló
„Az orvos rendezett életet folytasson, hogy jó híre legyen. Tisztességesen, barátságosan, korrektül viselkedjék minden becsületes emberrel szemben.”
Hippokratész
Medicina és vers
Könyvajánló
A dializáló intézet létezéséről és áldásos tevékenységéről orvosok és betegek egyaránt tájékozottak, a szakmai ismeretek szintjétől függetlenül. Gyanítható azonban, hogy Fresenius kilétét illetően kevesen tudnának, ha egyáltalán tudnának valami válaszfélét adni.
A századforduló körüli években a bakteriológiai korszak betetőzéseként egymás után fedezték fel az ízeltlábúak vektor-szerepét a járványok terjesztésében. Ismertté vált a patkánybolha a pestis, az anopheles szúnyog, a malária, a ruhatetű pedig a kiütéses tífusz kórokozóinak továbbításában, de nem rendelkeztek olyan biztos rovarirtó vegyszerrel, amely ezt a veszélyes kört megszakíthatta volna.
A klasszikus görög pneuma-tan tudatta velünk, hogy az élethez légzés szükséges, noha ezt az egyszerű megfigyelő gyakorlatból tapasztalhatta. A pneuma-teória lényege, hogy az életfontos anyagot tartalmazó levegő kerül az artériákba, amely, megóvja a szervezetet a szívműködés okozta felmelegedéstől. A vérkörökről akkor még természetesen nem volt szó, az artéria pneumáját is másképp képzelték. Mivel a sérült hullán a verőér üresen tátong, azt gondolták, hogy az a levegő áramoltatására szolgál. Aránylag későn, 1628-ban adta meg az angol Harvey a vérkeringés helyes magyarázatát, Lavoisier pedig 1777-ben a légzés lényegét: az oxigén-széndioxid cserét a tüdők hólyagocskáiban.
A nagy francia tudós 1928. évi kitüntetése történeti távlatát tekintve ugyancsak érint bennünket. Az elmúlt századokban ugyanis nem a tbc volt főleg a külföldiek szemében a „ morbus hungaricus ”, hanem a kiütéses tífusz, ahogy arra Győry Tibor tanár már az 1901-s kiadású nagymonográfiájában rámutatott.
Az első magyar nyelvű balneológiai munka, La Langue János varasdi főorvosnak: „A magyarországi orvosvizekről és a betegségekben azokkal való élésnek szabott módjairól”
Bár sok évvel ezelőtt írta ezt a rövid összefoglalót kérésemre Szállási tanár úr az influenzajárványok történetéről, a Kór-Lap olvasóinak, de a mai H1N1 mizériában sem érdektelen ennek a betegségnek a történetével megismerkedni.
Amikor a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem orvosi fakultással egészült ki 1769-ben, a sebészet és szülészet oktatására a címbéli személynél alkalmasabbat nemigen találhatott volna, a nagy szervező van Swieten. A kezdő egyetem és a kezdő professzor nagyon egymásra talált: Plenck szabad kezet kapott a tanításban és tankönyvírásban.
A címben jelzett személy: Joannes Antoninus Cassoviensis, azaz Kassai János Antal ötszáz évvel ezelőtt, 1499-ben született Kassán. Alsó iskoláit itt, a felsőket az akkor könnyen elérhető Krakkó városában végezte, ahol 1517-ben a „szabadművészetek koszorúsa” lett, amely az érettséginek felelt meg.