Orvostörténeti mozaikok

A NOBEL-DÍJ TÖRTÉNETE 1.

Az amerikai Elizabet Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak kapták megosztva az idei orvosi Nobel-díjat.
A három kutató azzal érdemelte ki az elismerést, hogy felfedezték, miként védik a kromoszómákat az úgynevezett telomerek és a telomeráz enzim. Ez alkalomból Szállási tanár úr 8 évvel ezelőtt a Nobel-díj történetét felelevenítő sorozatát ismét leközöljük.

 

VISSZAPILLANTÁS A 20. SZÁZADI MEDICINÁRA

Az Újkor óta minden évszázadnak vannak ismert nevekhez kapcsolódó mérföldköves felfedezései. Ilyenek: a 16.-ban Vesalius anatómiája és Ambroise Paré chirurgiája, a 17.-ban a vérkeringés mechanizmusának tisztázása / Harvey /, valamint lencserendszerű nagyítóval a parányok világában, pl. a vértestek felismerése / Malpighi /.

 

Medikus-képző kémia-professzor Esztergomból

Magyarországon az orvostanhallgatók az 1850-1950 közötti száz esztendőben a vegytan tudományának alapjait együtt hallgatták a kémia-fizika szakos egyetemistákkal a bölcsészkaron. Természetesen ott is szigorlatoztak. A féléves biokémia még az élettan része volt, Debrecenben pl. a Went-féle tankönyvből igyekeztük elsajátítani.  
 

EGY ESZTERGOMI SZÜLETÉSŰ RÉGI GYERMEKORVOS

A pediátria, mint „kisszakma” pl. a szemészethez képest viszonylag későn önállósult. A gyermeket „miniatűr” felnőttként kezelték, az élettani kórtani sajátosságok figyelembe vétele nélkül. A magas számú halandóságot szinte természetes kiválasztódásnak vették, amit a nagy szaporulat pótolni tudott.

GÁSPÁR FERENC - A HAJÓORVOS ÍRÓ

Manapság az egzotikus tájakra való utazás csupán pénz kérdése és főképp nincs foglalkozáshoz kötve. Nem úgy jó évszázaddal ezelőtt, amikor az expedíciót vezető tudósoknak, illetve tengerjáró matrózoknak jutott ez a nem csekély veszélyekkel járó feladat. Az Osztrák-Magyar monarchián belül az alföldi magyar legények ritkán adták rá a fejüket. A birodalom legjobb tengerészei Dalmáciából verbuválódtak össze, elsősorban a délszlávok és a Fiume környéki taliánok közül, akik civilben is kötődtek az Adria vizéhez.

HOFFMANN VILMOS ESZTERGOMI HONVÉDORVOS

Éppen másfélszáz éve, 1848. május végén jelentkezett honvédorvosnak az esztergomi Szenttamás gyógyásza: Hoffmann Vilmos doktor, szemész és szülészmester. Elsőként a prímásvárosiak közül. Az Orvosi Hetilap 1884. évi nekrológja szerint „1845-től kezdve pedig mint gyakorló orvos folyamatosan Esztergombanműködött, kivévén az 1848-49-i hadjáratot, melyben mint orvos mindvégig a legnagyobb buzgósággal résztvett.”

A REFORMÁCIÓ HATÁSA A MEDICINÁRA

Az újkor kezdetét az Újvilág felfedezésétől szokás számítani, holott a 15. század utolsó évtizedében, de még a következő első harmadában is a spanyol, a portugál és az angol uralkodó külpolitikai ügye maradt. Európa járványok tizedelte összlakosságát ekkor még nagyobb kivándorlással, illetve létfontosságú élelmiszerek / burgonya, kukorica / behozatalával nem érintette. Később annál inkább. Vagyis azoknak szintén igaza van, akik a középkor lezárásában a könyvnyomtatás felfedezését legalább olyan fontosnak tartják. Így Kolombus és Gutenberg neve nehezen választható el egymástól, az információ ilyszerű „robbanása” nélkül lassabban értesült volna tagolt kontinensünk a világban bekövetkezett eseményekről.

PÁZMÁNY PÉTER ÉS AZ EGYETEMEK

Az ellenreformáció és az irodalom óriása nem kis részt egyetemalapítása révén él a köztudatban. Pedig a Budapesti / 1944-ig Királyi / Tudományegyetem csak 1921-1949 között viselte a nevét. Az anyaintézmény 1635-től datálódik, amikor a zseniális bíboros a saját vagyonából az akkor ideiglenes prímási székhelyen: Nagyszombatban megalapította a teológia és bölcsészeti fakultásból álló univerzitást.

AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ ORVOSI MUNKA

Szokásos közhellyel szólva orvosi szakirodalmunk is „a múlt homályába vész”, illetve a XVI. századéba, amikor a török hódoltság hosszú időre letérített bennünket az európai fejlődés útjáról. Ez alól a királyi rész sem kivétel, az állandó fenyegetettségével. A mohácsi csata – és önállóságvesztés után alig egy hónapra „üzent hadat” a svájci születésű Paracelsus, az orvostudomány reformátora a klasszikus – skolasztikus medicinának.

 

A HARMADIK ÉVEZRED ELÉ

Megváltónk születése után első ezredforduló a chiliazmus korszaka /a görög chilos szóból származik a kiló, amely ezret jelent/, amikor a manapságihoz kísértetiesen hasonmód egyfajta világvég-váró révület, új excentrikus szekták, a tömegpszichózissal visszaélő mozgalmak bűnbánó hangulata, a kevés kiválasztottak kasztját keresők fanatizmusa ülte meg a lelkek nem elhanyagolható hányadát.

Tartalom átvétel