VERS

210 ÉVE SZÜLETETT VÖRÖSMARTY MIHÁLY

 

Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Babits A férfi Vörösmarty című tanulmányában az őrült elme versének nevezte A vén cigányt. A költő valóban a költészet határáig jut el, a romantikus líra lehetőségeinek végpontjáig.

KÁNYÁDI SÁNDOR ESZTERGOMBAN

Megtanította egy gyermekversét a zsúfolásig megtelt könyvtárban hallgatóinak -
„Betemet a nagy hó /erdőt, mezőt, rétet, /mindent, mint a nagyanyó /haja, hófehér lett./
Minden, mint a nagyapó/bajsza, hófehér lett,/ csak a feketerigó /maradt feketének”- és egy felejthetetlen délutánt szerzett esztergomi tisztelőinek. Köszönet azoknak, akik lehetővé tették, hogy személyesen találkozhassunk Kányádi Sándorral szeptember 27-én!

IN MEMORIAM: VAS ISTVÁN ( 1910-1991 )

 

…„Mert akármit látott Péter a Via Appián, mindig keresztezi utunkat a teremtő hiány és megcsúfolja Péter földhözragadt eszét, amelyet úgy megértek, és vele az enyémet, bár berzenkednek józan érvei, és olyan nehéz megérteni, hogy nem volt elég, hogy nem lesz elég, hogy mindig új útra küld a még és újra még. És ha egyszer szembejön veled, te is már tudva kérdezed: Hová mégy?”

ANYÁK NAPJA 2010

„S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg;
De egy, ki mindenét nyeré tetőled,
Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked.”

( Eötvös Lóránd: Anyámnak – részlet )

155 ÉVE SZÜLETETT REVICZKY GYULA

Legismertebb versének egyetlen mondatát, befejező sorát mindenki tudja idézni. Ez szerepel a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található emlékművén is. „A világ csak hangulat”. A melankóliát, a pesszimizmust kötjük a nevéhez. Ha végigtekintünk életén talán nem is minden ok nélkül, de költészete e sommás ítéleten kívül, sokkal jelentősebb volt.

SZUBJEKTÍV SZILÁNKOK SZABÓ LŐRINCRŐL

„Szabó Lőrinc 110 éve, március 31-én született Miskolcon. Költői és műfordítói életműve a magyar líra kivételes teljesítménye. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott, akik Babitstól, Tóth Árpádtól, Kosztolányitól tanultak verselni, belőlük indulva találták meg saját hangjukat. Közülük költőként és műfordítóként is ő volt az egyik legtermékenyebb.”

VÉGRE!

Március 15-én a Honvéd-temetőben dermesztő hidegben koszorúztunk. Éjjel 4-5 cm-es hó esett és hajnalban beborította az emlékművet, az ott elhelyezett virágokat és az egész várost. Persze a hó hamar elolvadt, és a másnap megérkező vendég már alig látott belőle valamit.

Tartalom átvétel