"Az értelem becsaphat bennünket, de a lelkiismeret soha."
Rousseau
Pontosan húsztenyérnyi párhuzamos szürke folt
apró égdarabka látszik át a szalagfüggönyön
mint agyonhasznált felmosórongy olyan szutykos pont
a szemközti lapos tető kopott betonja fölött
az a külvilág míg klórszagú a csend idebent
a fájdalom összeszorított fogakkal vicsorít
a magatehetetlen lét nem tűr meg idegent
a steril kórteremben inaszakadt lélek vonít
félig-meddig öntudatlan bénán vegetálok
a sarokban elhessegetett rossz gondolat kushad
fásultan élek fegyelmezetten megszokásból
zsongít a csend elringat a néma fehér ágyhuzat
feladjam vagy kitisztul majd a rozsdamarta pléh
fölött lesz valaha derűsen biztató kék az ég