Csipkés Zoltán: Fulladás

Nem tudom, mit tegyek vele,
hisz szorít, beállt mögém s
kezét nyakamra tette.
Tekeredik köré.
Fojtogat, fullaszt,
s még véletlenül egy
percre sem áll meg, majd
kényes, kiégett hangján szól:
Te az enyém, én a tied,
nem szakíthatnak el tőled!

Hiába minden erőfeszítés.
A mámor s kéj legyőzhetetlen,
hozzánk tartozik ez az életérzés.
Hiába minden, egyetlen
szóval porba dönt mindent, mit
önmagunk hoztunk létre.
Nem marad más, csak a
szörnyű hosszadalmas végzet...