Nagy László: Szöktetés

Ahol ő fekszik: borzalom,
hajgyűrüit már nyújtja a halál,
oroszlánborzas napjaim
dühöngnek alvó lábszárainál.

Ez a részvétlen piszmogás,
e tudós vakság, tündér, teveled:
okom, hogy kórház s temető
nyüves köréből megszöktesselek.

Meggyógyítlak – majd a vér helyett
fújsz trombitát is, piros cicomát,
kivirágzol drága bohóc –
csiklandod álla alatt a halált!