Alkotmányellenes az egészségbiztosítási törvény

Az új törvénnyel bevezetni kívánt egészségbiztosítás ellentétben áll az alkotmány 70/D-E §-aival, mely szerint a hazánkban élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, amelyet az állam mindenek előtt a társadalombiztosítás útján valósít meg.

Sólyom László a magánegészségbiztosításról szóló december 17-én elfogadott törvényt visszaküldte megfontolásra a parlamentnek arra hivatkozva, hogy azt a kormány a szakmai kritikák és a társadalmi ellenállás ellenére kiérleletlenül és gyorsított eljárással erőltette át anélkül, hogy időt adott volna a javaslat tanulmányozására. Ezért hatályba léptetése egy bizonytalan kimenetelű kísérletnek tenné ki a magyar társadalmat.

A törvény aláírását megtagadó álláspontja megalapozott. Ugyanis e törvény következtében a magánbiztosító intézeteknek az állam mellett majdnem 50 százalékos tulajdonosi részesedéssel történő olyan bevonásával, amelyben az ügyvezetés ténylegesen a magánbiztosítók hatáskörébe kerül át, megszűnik a szolidaritás elvén alapuló az a szükségleteknek megfelelő egészségügyi ellátás, amelyet az alkotmány alapján mindenki igényelhet.

Azt egészségbiztosításnak a magyarországit megelőzően már bevezetett hasonló holland és szlovák rendszere kimutatta, hogy a magánbiztosító intézetek a saját nyereségük érdekében, amit lehet, elvonnak az ellátás során a betegtől. Téves az a kormányzati álláspont, hogy a magánbiztosítók versenyezni fognak azért, hogy minél többen velük kössék meg az egészségbiztosításukat és ezért mindegyikük igyekszik a másiknál jobb ellátást biztosítani.

A kormány tudatosan elhallgatja, hogy a magán-egészségbiztosításban is lehetőség van a versenyt kizáró és a biztosítottakat kiszolgáltató kartelezésre. Ez Hollandiában és Szlovákiában egyaránt bekövetkezett. Magyarországon ezt még az új törvény is elősegíti azzal, hogy körzetenként csak egy magán egészségbiztosító intézet fog működni. A kartellfelosztást tehát maga a törvény valósítja meg. Ezáltal a kormány nemcsak az alkotmánnyal, hanem a tisztességtelen versenytilalmi előírásokkal is szembe kerül. Jóllehet a köztársasági elnök alkotmányossági problémát nem említett fel, de ez még nem jelenti azt, hogy alkotmányossági szempontból minden rendben lenne.

Ahogy a jogszabály-előkészítésbe nem vonta be érdemi módon a kormány sem a szakmai, sem az érdekvédelmi szervezeteket, úgy a biztosítottak is teljesen ki lettek zárva az ügyvitelbe történő betekintés lehetőségétől egyrészt, mert a magánbiztosító intézetek zártkörű részvénytársaságként (ZRt.) fognak működni, másrészt a biztosítottaknak a legcsekélyebb önkormányzati tagsági jogosultságok nélkül csupán ügyfél státuszuk lesz.

A ZRt-ként működő egészségbiztosítási pénztárak részvényeinek csak valamivel több, mint 50 százaléka forgalomképtelen állami tulajdon, míg a többi forgalomképes, tehát adható-vehető magántulajdon. Így bárki, állami kontroll nélkül túlnyomó részesedéshez juthat a pénztárban, és teljesen felszívódik az állami kontroll. Igaz az álam a névértéken vételi joggal élhet, de ily módon az államnak sem Hollandiában, sem Szlovákiában nem sikerült visszaállítani a rendszert, a magas költséghatás miatt. Magyarországon ez a gondolat az államháztartási hiány és az eladósodottság miatt fel sem merülhet.

Probléma az is, hogy a törvényben felsorolt szolgáltatások mindegyike csak a gyógyítással összefüggő ellátásokra korlátozódik. A jelenlegi Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) által a nyugat-európai egészségbiztosításhoz hasonlóan a munkavállalóknak és az önfoglalkoztatóknak keresőképtelenségük idejére betegségi, ill. szülési segélyt nem fizet. Ezt a holland és a szlovák megoldáshoz hasonlóan a munkavállalók részére a munkáltatónak kell majd fizetnie, az önfoglalkoztatónak pedig magának kell megoldania betegsége esetére a túlélést. Ebből az következik, hogy mind a munkáltató, mind az önfoglalkoztató kénytelen lesz az ilyen helyzetekre külön biztosítási szerződést kötni és ezt már fakultatív jelleggel.

Mindebből kitűnik, hogy ezzel az új törvénnyel bevezetni kívánt egészségbiztosítás ellentétben áll az alkotmány 70/D-E §-aival, mely szerint a hazánkban élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, amelyet az állam mindenek előtt a társadalombiztosítás útján valósít meg. Mivel a minimális állami tulajdonosi többség mellett az ügyvezetés a proftorjentált magánintézetek kerül, a társadalombiztosítás ezen a területen magánbiztosítássá alakul át. A 8. és a 35. § értelmében az államnak és ezen belül a kormánynak kötelessége más jogok mellett a magánszemélyeknek ezt a jogát is védeni, amiről viszont e törvény megalkotásával alkotmánysértően lemondott. Ezért ha a kormány ezt a törvényt újból elfogadtatja, megalapozott az alkotmánybíróság előtti megtámadása.

Az a módosítási terv, hogy az érdekvédelmi szervek képviselői is tagjai lennének a felügyelőbizottságnak, semmit sem változtat a lényegen. A felügyelőbizottság ui. az irányításba nem szólhat bele, az ellenőrzésben pedig az érdekvédelmi szervezetek képviselőit a felügyelőbizottség bennfentes többségének tagjai akadályozhatják, miként ez a Horn-kormány idején az ÁPVRt. esetében is történt.

Egyértelmű, hogy a jelenlegi egészségbiztosítási rendszert meg kell reformálni. Ebben szerepet kaphatnak a magánbiztosító intézetek is egy kötelező kétpilléres rendszer kiegészítő második pillérében. A kötelező alapbiztosítást továbbra is az OEP hatáskörében kellene hagyni, míg a kötelező kiegészítőnél a nyugat-európaihoz hasonlóan az egymás mellett működő üzemi, szakmai és területi „állami” egészségbiztosítási pénztárak mellé a magánbiztosítók is bekerülhetnének a rendszerbe, de csak úgy, ha az állami részvételű egységes társadalom-, illetőleg egészségbiztosítási önkormányzatnak résztvevőivé válnak.
 

Prof. Dr. D.Sc. Prugberger Tamás
a Professzorok Batthyány Körének tagja
 

Forrás: MOK
Gondola
2008.01.28.