Hippokratész utódai

Talán vége a liberális ámokfutásnak a magyar egészségügyben! Néhány sajtótermékben elismert, nagytekintélyű orvosvezetők szólalhatnak meg, bemutatkozva, életükkel, munkásságukkal példát mutatva, ugyanakkor rávilágítva a magyar egészségügy alapproblémáira! Ezekből a megnyilatkozásokból állítottunk össze egy csokorra valót!

 

Simon Kornél

…”Ami ma a világban és itthon is történik ezen a téren, elválaszthatatlan attól a merkantilista szemlélettől, ami a társadalom egészét áthatja. A gyógyításban alapelv, hogy a beteg érdeke a legfőbb törvény. Ma ezen alapelv érvényesülését több tényező veszélyezteti, elsősorban a finanszírozás, a gyógyszeripar és a specializáció. A huszonegyedik századi gyógyítás középpontjában nem a beteg áll. A beteg már nem a gyógyítás alanya, hanem a kórházfenntartás eszköze. A jelenlegi finanszírozási gyakorlat miatt egy kórház vezetése számára nem az a jó orvos, aki betegét sikeresen gyógyítja, hanem az, aki több pénzt hoz az intézménynek. Természetesen nem a gazdaságos gyógyítás tagadásáról van szó, de a beteg érdeke elsőbbséget kell hogy élvezzen. Ugyanis a gyógyszeripar számára sem a beteg áll a középpontban, hanem a pénz. Amerikában jó ideje folyik egy követéses vizsgálat, amelyben egy egész város összes lakójának rendszeresen mérik minden rizikófaktorát. Többek között kiderült, hogy akiknek tartósan magas a koleszterinszintjük, azoknak is csak harminc százaléka betegszik meg valamilyen szív- érrendszeri betegségben. A gyógyszergyárnak, amelyik koleszterincsökkentőt gyárt, nem érdeke, hogy kiderüljön, ki az a harminc százalék, mert akkor csak azok szednék a gyógyszert. Az az érdeke, hogy akinek magas a koleszterinszintje, az szedje az ő orvosságát. Ez meredek állítás. De igaz. Az a fajta gyógyítás, amelyik ma uralja a világot, ezen a ponton tulajdonképpen tudományfékezővé válik. Ma az orvosi kutatás döntő részét gyógyszergyárak által támogatott vizsgálatok adják, és ezek kizárólag gyógyszerekre irányulnak. E kutatások minden eddiginél sokkal költségesebbek, és minden eddiginél kevésbé hatékonyak, ritkábban eredményeznek valóban új felfedezést. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a legnagyobb mértékben növelik a gyógyszerforgalmat. Talán azért, mert éppen ez a céljuk. Viszont e vizsgálatokban részt venni nagyon is megéri. Valamikor egy orvos azért tartott előadást, mert mondanivalója volt. Ma azért ad elő, mert megfizetik. A megfizetett orvosok ellenszolgáltatásául valamilyen formában a terméket szolgálják. Félő, hogy az ezen szemlélet alapján forgalmazott gyógyszerek használata messze meghaladja a valódi szükségletet. Kétségtelen, hogy vannak a gyógyszergyáraknak csodálatos termékei, ezt nem lehet nem elmondani. De sajnos nem ez a jellemző...

/A teljes cikk a Demokrata 2008. július 23.-i számában/

 

Széll Kálmán

….”Az egészségügy kétségbeejtő állapotának részben öröklött, részben a rendszerváltozásnál szerzett okai vannak. Természeténél fogva apolitikus, nincs jobboldali vagy baloldali vakbélgyulladás, tehát e területen szót lehetne érteni. A pártoknak közösen, szakértők segítségével kellene kidolgozniuk a megoldást, mert amit Horváth Ágnes miniszter asszony művelt, az tragikus volt: saját szakmáját negligálta, és konokul kitartott a marhaságai mellett. Az orvostudomány az egészségügyi műszeripar és a gyógyszeripar fogságában van. A készülékmedicina bűvöletében az orvosok a legfontosabb, az emberi oldalt szorítják háttérbe. Ezt a humándeficitet kellene megszüntetni, hogy a beteg-orvos viszony ember-ember viszony legyen. Amelynek kötőanyaga a bizalom. Azt pedig meg kell szolgálni. Meg kell tanulni bánni az emberekkel, hogy a nővérnek ne az csússzon ki a száján: „Papa, célozzon bele a pitliba!”

• A hálapénzt elfogadhatónak tartja?

A legjobb megoldás volna tisztességesen megfizetni az egészségügyben dolgozókat. Addig is, mivel a hálapénzt rendeletileg megtiltani nem lehet, működhetne másként. Ha én csakis X.Y. sebésszel akarom operáltatni magamat – aki jelenleg egymaga, a kórház felszerelését használva, adómentesen teszi zsebre a pénzt -,fizethessek legálisan ezért a pluszszolgáltatásért a kórház pénztárában. Kapjon az összegből az illető orvos, de a munkatársai – az aneszteziológus, a műtősnővér stb. – is részesedjenek belőle. Érsebész fiam kénytelen Ausztriában dolgozni. Mesélte, évek alatt egyszer fordult elő, hogy valaki hálapénzt adott egy orvosnak, rögtön jegyzőkönyvezték az esetet, és megkérték a kollegát, fordítsa jótékony célra, vagy adja vissza az összeget. Ízig-vérig magyar embernek érzem magamat, ezért elszomorít, hogy unokáimnak egzisztenciális okok miatt kell idegen nyelvi környezetben felnőniük, de ilyenkor mindig az jut eszembe, amit Batthyány-Strattmann legidősebb lánya, Lilli grófnő mondott nekem: nem mi lettünk hűtlenek Magyarországhoz, hanem Magyarország lett hűtlen hozzánk. Ennek ellenére hiszek a fejlődés törvényében.”…

/A teljes cikk a Magyar Nemzet 2008. július 26.-i számában olvasható/

Papp Lajos

• Ha korábban ennyivel több műtétet végeztek, akkor azoknak a betegeknek mi a sorsuk, akik ma el se jutnak a klinikára?

Tessék elmenni a falvakba és megnézni a frissen hantolt sírokat. Ott vannak. Nem is látjuk őket. Irracionális az egész. A hippokratészi eskü szerint a salus aegrotis suprema lex esto, azaz a beteg üdve a legfőbb. Ám ha mindezt elvetjük, és csak a közgazdasági szemléletet vesszük elő, akkor is irracionális döntési sorokban van részünk. Azaz, ami gazdaságos volt, azt gazdaságtalanná tették, az állam ugyanis a munkát finanszírozná, de ezt itt nem engedik. S közben emberek halnak meg. Sokan. …

• A jelenlegi egészségügyi rendszert moralis értelemben is meg kell menteni?

Mindenkinek meg kell vallani bűnét, mindenkinek tisztáznia kell magát. Mindenkinek el kell határoznia, hogy szeretné megváltoztatni a rendszert. Ugye, azt mondja Gyurcsány Ferenc, hogy a politikusoknak hazudniuk kell, de én soha nem hazudtam a beosztottjaimnak, a betegeimnek. Tessék megtisztulni, tessék áldozatot hozni: egzisztenciáról, hírről lemondani! Nem lehet cinkossá lenni, eddig, és ne tovább! Nincs hova hátrálni.”

/A teljes riport a Magyar Nemzet 2008. július 26.-i számában olvasható/