Önkormányzati Egészségügyi Napok 2008

XII. alkalommal rendezték meg augusztus 28-án az Önkormányzati Egészségügyi Napok kongresszusát a Margitszigeten. Vezető egészségpolitikusaink vettek részt rajta, így az elhangzottak közérdeklődésre is számot tarthatnak.

Dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, előadásában kiemelte, hogy az ágazat finanszírozása 2006 óta romlik. 64,8 milliárd adóságot halmoztunk fel. 2007-ben még 35-40 milliárd kiegészítő támogatást kapott az egészségügy, 2008-ban semmit. A HBCS és a német pont értékek 2007 óta változatlanok. Elfogadhatatlan tehát a kormány kommunikációja, melyben azt hangsúlyozzák, hogy több pénz jut a kórházaknak. 15 ezer aktív ágyat szüntettek meg, a TVK fenntartása óriási károkat okoz. Hosszan sorolta az anomáliákat: az onkológiai ellátás rendezetlenségét, a laborpontok lebegtetését, a gondozási fix díjak megszüntetését. Nem definiálták, csak bevezették a súlyponti kórház fogalmát. A humánerőforrás helyzete katasztrofális. A mobilitás program megbukott. A fiatalok elmennek, a nyugdíjasok minimálbérért nem jönnek vissza. Összességében a magyar egészségügy helyzetét a krízis szóval jellemezte, azonnali intézkedéseket sürgetett, és kifejtette, hogy a megoldás a konvergencia program keretei között lehetetlen.

Dr. Éger István, a MOK elnöke az alapellátás finanszírozásában létrejött konszenzus történetét elevenítette fel. Az új miniszterrel történő párbeszéd lehetőségét pozitívumként említette, de elmondta, hogy véleménye szerint egyszer volt Budán kutyavásár. A Biztonság-partnerség programról sommásan az volt a véleménye, hogy a jó szándék kevés! Osztotta a Kórházszövetség elnökének véleményét, hogy a konvergencia programon belül lehetetlen az előrelépés.

Prof. dr. Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének egyetemi tanára megdöbbentő kutatási eredményekről számolt be. Angliában a munkahelyi stressz következtében a GDP 10 százaléka vész el. Elmondta, hogy a magyar orvosokat sokáig jellemezte más értelmiségiekkel szemben a cinizmus hiánya és a vallásosság. Ez mára egyre csökkenő. Óriási stressz nehezedik az ágazatban dolgozókra. Kimutathatóan nő a boldogtalanság érzése, a cinizmus, az alkoholfogyasztás, a depresszió. Mindezeknek beláthatatlan következményei lehetnek.

Egri „végjáték” címmel felületes betekintést nyerhetett a hallgatóság a megyegyűlés , a Markot Kórház és a Hospinvest, valamint a kórházvédők „játszmájába” A felszíni csatározások mögött felsejlett, hogy a mélyben más nehezen bizonyítható okok, érdekek is meghúzódnak. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a megoldást a Város és a Megye új alapokra helyezett társulása hozhatja meg.

Prof. dr. Berke Gyula Pécsről, a Jogtudományi Kar tanszékvezető tanára érdekes jogelméleti előadást tartott: „Tisztességes megállapodások lehetősége a munkaszerveződésekben a működtetésre átadott kórházak esetében.” Elmondta, hogy jelenleg a munkavállaló kulcsszerepben van. A munkáltatónak ugyanis valamennyi közalkalmazottat át kell vennie és a költségek is őt terhelik. Jogilag aggályosnak nevezte a helyzetet, mert a munkavállaló elméletileg ellehetetleníthet egy közszolgáltatást, mindez pedig alkotmányossági kérdéseket vet fel. Előadása második részében az EU munkaidő-direktíváival kapcsolatos újdonságokról szólt. A jövőben megismerkedhetünk az inaktív ügyeleti idő fogalmával, mely nem lesz része se az ügyeleti, se a pihenő időnek. A kollektív szerződésekben rugalmasan lesz kezelhető a munkaidő kérdése, és rövidebb időszakokra a 48 illetve a 60 órás önkéntes többletmunka is megengedhető lesz.

Horváth Csaba, fővárosi főpolgármester ezúttal sem jött el, helyette Takács Ilona hosszan vázolta a Budapesti Egészségügyi Modell elképzeléseit, mely szerint valamennyi fővárosi kórház holdingba tömörül. Megtudhattuk, hogy 300 milliós pályázatot írnak ki 4 fázisra. Egy hozzászóló így jellemezte az egész tervezetet: „ 300 millióért megcsináljuk, mit is kellene csinálni!”

Dr. Pulay Gyula az ÁSZ részéről döbbenetes adatokkal szolgált. Megtudhattuk, hogy a konvergencia program keretében az egészségügy vállalta, teljesítette és túlteljesítette (!) a legtöbb megtakarítást!!!

Donkáné Verebes Éva a RET-ek jogi múltjáról és a jelenlegi ellentmondásos szerepéről beszélt. Tisztázatlannak mondta a feladat-meghatározásokat és a politikai döntéshozatali lehetőséget erősnek ítélte.

Balogh Tamás, a minisztérium főosztályvezetője „A közeljövőben várható, területi-és súlyponti kórházakat, valamint a járóbeteg-ellátást érintő fejlesztési tervekről és pályázati lehetőségekről szólt

Molnár Attila, az OEP osztályvezetője az „Önkormányzati tulajdonban levő egészségügyi intézmények finanszírozási kérdéseiről” tartott egy korrekt előadást.

Dr. Medgyaszai Melinda, a minisztérium szakállamtitkára 45 percben beszélt a hallgatóság által már többnyire ismert „Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig című kormányprogramról. Előadás végén megelőzendően a finanszírozás kérdését sejtelmes mondattal válaszolt: „Csapataink harcban állnak” Az egészségügyben egyre nagyobb feszültséget jelentő bérkérdésről pedig így foglalta össze a tárca véleményét: „komoly felméréseket végzünk, ennyit ígérhetek”!!

Ezt követően egészségügy-politikai vitafórum zajlott le prof.dr. Orosz Éva. dr. Gógl Árpád, dr. Mikola István, dr. Rácz Jenő és dr. Schwarcz Tibor részvételével. Ebből néhány gondolatot ragadunk ki:

Orosz Éva szerint forrásbővítésre van szükség.
Mikola István szerint az egészségügyet konszolidálni kell, új alapokról – népegészségügyi – kell építkezni. Szükségesnek érezte, hogy az orvosokról is beszéljünk. Az egészségügyben dolgozók nélkül nincs előrelépés. A Biztonság-partnerség programot kellően nem megalapozottnak és pusztán csak időnyerésnek tartotta.
Schwarcz Tibor hozzászólásában az eddigi reformok kiigazításáról, reformkorrekcióról és a 2006-os alapokhoz való visszatérésről beszélt.
Gógl Árpád szerint a GPS, ha utat téveszt, az autónk újratervezést javasol. Itt tart ma Magyarország. Az újratervezéshez a konvergencia programot el kell vetni. Új közmegegyezésre van szükség, mellyel nem várhatunk 2010-ig.
Rácz Jenő a regionális szinten való gondolkodást szeretné erősíteni, elképzelhetőnek tartott egy olyan változást, ahol a beteg viszi magával a TVK-ját. Fontosnak ítélte meg az egészségügyi lobbi összefogását.

Összességében az a vélemény volt leszűrhető, hogy a 2010-ig meghirdetett új egészségügyi program forráshiánya miatt nem lehet sikeres. A magyar egészségügyre még minimum 2 olyan év vár, ami rettenetes kínokat jelenthet és ma még beláthatatlan következményekkel járhat.

Osvai László dr.