Új osztályvezető a Traumatológia élén

Július 1-től, dr. Hermann Károly főorvos úr nyugdíjba vonulásától, a Vaszary Kolos Kórház Traumatológiai Osztályát dr. Kővári Tamás irányítja. Az új osztályvezetővel egy bemutatkozó beszélgetésre ültünk le.

Esztergomból indultál, és életed delelőjén ide jöttél vissza.

Igen. Itt születtem. Esztergomban a Petőfi Sándor Általános iskolába, majd utána a Ferences Gimnáziumba jártam. Szerencsémre az érettségi évében felvételt nyertem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol 1987-ben szereztem diplomát.

Mint esztergomi, már korábban is ismerhetted kórházunkat.

Gyermekkoromban, 4 évesen ismertem meg. Beszakadt a fejem, és a régi sebészeti épületben kapcsolták össze sebeimet. Ez az első élményem a kórházról, meg a húgom születése még a régi szülészeten.

Az egyetemi gyakorlataidat is itt töltötted?

Részben. Még az egyetem előtt gimnazistaként 1980-ban voltam itt nyári gyakorlaton, Hermann főorvos Úr megengedte, hogy az osztályán töltsek egy hónapot. Ezt követően az egyetemi évek alatt sebészeti gyakorlaton voltam itt még egy hónapra. Ez alatt ismertem meg már jobban az esztergomi kórházat.

Mégse itt kezdted orvosi pályádat.

Ennek furcsa története van. Az egyetem alatt kötöttek velem egy megyei ösztöndíjat. A 4 éves ösztöndíj ellenére a megyében mégsem ajánlottak fel számomra traumatológus állást. Mivel az egyetem kezdete óta baleseti sebész akartam lenni, Pesten a 2. évtől kezdve bejártam az Országos Baleseti Intézetbe, az ügyeletekben medikusként. Az intézményt akkor Manninger professzor vezette, és az egyik akkori főorvosa, Gyárfás Ferenc vett a szárnyai alá. Végzésem után ott kapacitás-bővítés volt, és többek között, a 4 éves bejárás is jó ajánlás volt. 1987-ben felvettek központi gyakornoknak. Mindkettejüknek azóta is hálás vagyok ezért.

Menjünk vissza még a múltba. Miért akartál orvos lenni?

Nem tudom megmondani. A családomban nincsenek orvosok. Már ötödikes koromtól orvos akartam lenni. Barátaim szülész-nőgyógyászatra emlékeznek, de én ezt azóta is cáfolom.

1980-ból kikre emlékszel vissza a kórházból?

Mátyus főorvos vezette az osztályt. Emlékszem, nagy örömmel rajzoltak sav-bázis diagramokat. Tőrös Péter és Lampért András, Perényi István is él az emlékeimben. Teleki Balázshoz kötődik az első operatív élményem, amikor ideérkezésem után a 3. napon beengedtek a műtőbe. Egy bütyökműtétre készültek, a helyi érzéstelenítést kezdték beadni, amit laikusként látva sápadtan távoztam a műtőből. Ez azóta hála istennek nem fordult velem elő.

Miért választottad a traumatológiát?

Vonzott a terület objektivitása. A kívülállók azon elképzelése, hogy csak megröntgenezzük a sérültet, hogy van-e törés vagy nincs, és ezzel kész is a diagnózis, mára már jelentősen túlhaladottá vált. A valóságban természetesen ez bonyolultabb munka. Másrészt az a manuális tevékenység, amivel össze lehet rakni dolgokat, rendkívül vonzóvá teszi számomra a baleseti sebészetet. Az utóbbi 30 évben a traumatológia nagyon sokat fejlődött. Persze ez az orvostudomány és az élet más területén is így van.

Több mint 20 évet töltöttél a fővárosban. Miért döntöttél most a szülővárosod mellett?

Érdekes és régi dilemmám volt ez, de élő lehetőségként csak idén tavasszal vált elérhetővé. A távolban, mélyen mindig élt bennem ez a lehetőség, de mivel nem volt gyakorlati kapcsolatom a kórházzal, nem ismertem az itteni viszonyokat, nem gondoltam rá. Tavaly decemberig azt gondoltam, hogy a Baleseti Intézetből fogok nyugdíjba menni.

Érdekes, amit mondasz. Itt élsz Esztergomban, és több, mint 20 éve vagy orvos, és nincs, nem volt élő kapcsolatod az esztergomi kollegákkal.

Naponta jártam Budapestre. Korai kelés, másfél óra utazás oda, ugyanennyi vissza. Sokan ismerik ezt az életformát Esztergomban. Számomra a város pár éve nyílt meg. Nem tudom miért, de csak mostanában éledtek fel korábbi kapcsolataim. Régi ismerősök, barátok találtak meg, az ő révükön nyílt meg számomra az esztergomi kórházi állás lehetősége is.

Ezt az életformát hogyan tolerálta a családod?

Feleségem szintén távolba járó lélek. Ő Budaörsön, gazdasági vonalon dolgozott. Sokszor együtt mentünk, és ez kicsit könnyebbé tette a dolgokat. Két közös gyermekünk van. Korábbi kapcsolatomból Pesten él egy nagy fiam, akivel tartom a kapcsolatot.

Esztergomban egy városi kórházi traumatológiai ellátás folyik. Korábbi munkahelyeden mennyire specializálódtál?

Isten ajándéka volt számomra a Baleseti Intézet. Ez abban is megnyilvánult, hogy a traumatológiai ellátás teljes spektrumát láthattam. Ez az Intézet a magyar traumatológia bölcsője volt. Más területen is vannak újdonságok, de a baleseti sebészetben az utóbbi 20 év óriási fejlődést hozott. Így olyan helyen dolgozhattam, ahol, bár nem minden területen vettem részt aktívan a munkában, de erre a fejlődésre rálátásom volt. Napi 60-80 esetszám széles spektrumot jelentett. A progresszív betegellátás csúcsaként sok bonyolult esettel találkoztam, mely tágította a látókörömet. Az utóbbi 10-12 év számomra a gyermeksérültek ellátásával telt el döntően. Az ország első gyermektraumatológiai osztályán dolgozhattam. Ahol most szakmailag tartok, azt nagyrészt főorvosomnak, Hargitai Ernőnek köszönhetem és Kassai Tamás barátomnak. Hárman alkottunk egy olyan csapatot, amely mintát jelent számomra.

Milyen impresszióid vannak az itteni leendő csapatodról?

Négy nap után úgy érzem, hogy ez az együtt dolgozó team itt is kialakítható. Ez azért is fontos, mert a traumatológia gyakorlása nem elsősorban egyéni bravúrokat jelent, hanem csapatmunkát. A teamhez szorosan hozzátartoznak a nővérek, az ambulancián és az osztályon, az orvoskollégák: anaestheziológusok, sebészek és a többi a kórházban elérhető társszakmák képviselői és az időrendi folyamat végén természetesen a rehabilitációs team is. Arról van szó, hogy a rászoruló beteg olyan helyre kerüljön, ahol azonos elveket, gyakorlatot vallanak a gyógyítók.

Jelent-e számodra konfliktust, hogy az osztályvezetésre pályázó másik jelölt a helyettesed lesz?

Ez számomra semmilyen problémát nem jelenthet, és nem is jelent. Mi most együtt, tiszta lappal indulunk. A döntésben szerintem eddigi első munkahelyünk közti különbség nagy szerepet kapott, erről azonban egyikünk sem tehet. Azt szeretném, hogy Hámori Zsoltnak abszolút pozitív élményei legyenek a következő években. Úgy gondolom és remélem, hogy maximálisan együtt tudunk majd dolgozni.

Operáltál már? Túl vagy már az első esztergomi műtéteden?

Még csak ambuláns beavatkozást. Egyelőre fel kell mérnem a dolgok működtetését, és az osztály működését kell megszerveznem a szabadságos idők alatt, ezzel rengeteg adminisztratív teendőm van, de a jövő héten valószínűleg szike is lesz a kezemben nem csak toll és pecsét.

Kívánom, hogy egy jó csapat alakuljon ki a vezetéseddel. Ez jó lenne a kórháznak is, és elsősorban az ellátásra szoruló traumás betegeknek!

Köszönöm! Segítséget szeretnék kérni ezen a fórumon is mindenkitől. Akik tehetik, segítsék munkánkat! Azt szeretném, hogy a megoldható feladatokra közösen találjuk meg a legmegfelelőbb megoldásokat, és remélem, a sikerek mindenkiben meg fogják erősíteni a manapság egyre inkább elfogyó örömet, büszkeséget, lelkesedést!

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.