„Gyógyszereinkről”!

Mindennapi történet! A gyógyszercég, termékének bemutatására tudományos összejövetelt szervez egy reprezentatív helyen, ahol két napig a gyógyszer előnyeiről kívánja meggyőzni a meghívott hallgatóságot. Ez a „meggyőzés” részemről sikerrel is járt, hisz az adott orvosság valóban javítja a betegek állapotát és, mivel saját tapasztalattal is rendelkezem a gyógyszerről, azt a jövőben is használni fogom! És mégis! 

 A sokcsillagos szálloda recepciójában úgy jelentkezek be, mintha mindez rutin művelet volna. Bár a recepciós tisztában van vele, hogy „csóró” vendég vagyok!

Elfoglalom a szobámat és elgondolkodom: Négy gyerek nevelése mellett, mikor engedhetném meg magamnak, hogy egy ilyen szálloda, ilyen szobájában tehessem le csomagjaimat!

A szakmai program kifogástalan! A számomra hitelesnek tartott előadók elmondják gondolataikat, persze töltelékként ott vannak a mindenre felkért és mindenről véleményt mondók is!

Feszített a program, de úgy érzem érdemes volt jelentkezni! Végül bejelentik, hogy az utolsó előadás után, este 19 órakor buszok viszik a vendégeket a vacsorához, addig, mindenkinek a welness igénybevételét és jó pihenést kívánnak!

Szállodai szobámban, egy olyan fotelben ülök, amiből nehéz kikászálódni. Csillogó luxus körülöttem! Kicsit szégyenkezve felbontok egy otthonról hozott borosüveget, pedig a minibar kínálja szolgáltatását.

Elégedettem dőlök hátra, és újságokat veszek a kezembe:

A sok jelzőt kiérdemelt magyar miniszterelnök megkísérelte ellehetetleníteni az egyik országos napilapot, melynek kezembe levő számában Csoóri Sándor „Gyertyacsonkok” címmel jelentetett meg egy írást!

A süppedős fotelben, a vacsorára várva az írás utolsó gondolatait idézném!

…”A napokban hallottam egy kis történetet, amely százórás parlamenti szónoklatoknál is többet ér. Egyik vidéki városunk általános iskolájában a tanító azt kéri házi feladatul a gyerekektől, hogy rajzolják le valamelyik nyári emléküket.

Másnapra mindenki rajzolt valamit, csupán két testvér érkezett üres kézzel.

A tanító nem érti, mi történhetett, hiszen mindkettő becsületes és szorgalmas fiú.

- Elfelejtettétek, mit kellett volna tennetek?

A fölszólított gyermek nem válaszol, csak nézi a padlót.

A tanító a másikat kérdezi, aki elfehéredve, rövid hallgatás után megszólal:

- Édesanyánk délután kiment a temetőbe, hátha találna még halottak napi gyertyacsonkot a sírokon…de nem talált. A sötétben mi nem tudtunk rajzolni.

Talán a következő Országgyűlést ezzel a történettel kellene kezdeni!”

Tudom, hogy a Parlament nem ezzel a történettel kezdte a következő ülését! 
Ülök a fotelben! Töltöm magamnak az otthonról hozott bort, előttem a szállodában kikészített welness csomag, és nincs erőm, és kedvem a jakudziba, vagy a szaunába menni.

Az ablakomból látom, hogy a buszok elindultak a vacsorához! Nem vagyok éhes! Szégyenkezem! De vajon ki miatt?

A gyógyszer tényleg hatásos, az előadásokból számos új, hasznos információhoz jutattam, amit a betegeim gyógyításában hasznosítani tudok.

Erre a helyre soha többé nem tudok majd eljutni. A rendezők mindent elkövettek, hogy emlékezetes legyen ez a 2 nap!

Miért nem éreztem mégsem jól magam?!?

Osvai László dr.