Az esztergomi Szent István gyógyszertár monográfiája

Rövidesen beszélgetést olvashatnak az esztergomi Szent István gyógyszertár, mindenki által tisztelt és megbecsült tulajdonosával. Nemeskéry Edvin gyógyszerész úr nyugdíjba készül. Életének jelentős részét töltötte el az egykori 2/9-es gyógyszertárban, melyet ma már Szent István patika néven tartanak számon az esztergomiak. Ismerkedjünk meg a patika történetével!

A gyógyszertár történetének legfontosabb forrása az a levéltári anyag, amely 1707-től őrzi a városi jegyzőkönyveket, házvételeket, és az adófizetést is. Az esztergomi királyi város, azaz a mai belváros polgárságának történetét az Eperjessy térkép és jegyzék szerint tudjuk nyomon követni.

A mai Kossuth Lajos út 1. sz. (amely 1988-ig volt gyógyszertár) az Eperjessy jegyzékben a 112. számot viselte. A mellette lévő mai Széchenyi tér 23. sz. (amely most a Galéria) a 113-as számot viselte.

A mai Kossuth L. 1. sz., vagyis a „sarokház” patika története mutatja a városiasodás igényét.

1727. december 31-én a Helytartótanács leiratot intéz az akkori városi tanácshoz, hogy tegyen jelentést: „Ki és milyen orvosságokat árusítanak”. Ekkor a tanács egy győri orvost bíz meg a jelentéstétellel, ami azt bizonyítja, hogy ez idő tájt a városnak még nem volt orvosa.

1757-ben Esztergomi városi orvosa Tomacsek Péter jelenti, hogy patika még nincs, csak orvos és bába működik.

1758. december 22-én jelentik először, hogy van már patika az „Arany Griffhez”, de a tulajdonos neve nélkül. Ekkor egy gyógyszerész, egy segéd, egy inas dolgozott a patikában, és az orvossal együtt az iparos céhekhez tartoztak. A patikusok feltehetően azért kerültek az iparos céhekhez, és nem a kereskedő céhekhez, mivel az orvos által felírt alapanyagokból állították össze az akkori medicinákat. Így szakmai tudásuk az orvosokkal egyenlő társadalmi helyzetet jelentett!
1763. január 28-án a város szenátorai eladják a mai Széchenyi tér 23-as (Galéria) számú házat Gformer János patikusnak 7.500 floernusért = 7.500 ezüst Forintért.

Ugyanez év 1763. október 25-én jelentést küld az esztergomi tanács a helytartótanácsnak, a szenátorokkal és a város fizikusával, valamint orvosával Hermann Jánossal, hogy van már patika az „Arany Griffhez”-hez .
Gformer János 1763-ban, amikor a patikát megvette, megkapta a városi polgárjogot. Életéről még annyit tudunk, hogy mivel özvegyember volt, a királyi város plébániáján feleségül veszi 1786-ban a szintén özvegy Krakovitzer Annát. Ekkor még csak a mai Széchenyi tér 23. számú ház volt az övé (Galéria). Itt működött a PATIKA is! Ez a ház ekkor 98 négyszögöl volt, nagy házzal, amely átnyúlt a mai Kossuth L. út 3-as számú házba is. Az egyesített Gformer-Krakovitzer vagyonból 1795-ben megvásárolják a „sarokházat” Bognár Jánostól, amely az Eperjessy térkép szerint a 112-es számot viselte (volt Rochlitz patika).
Gyermekük nem volt, így 1798-ban felesége öccsére, az akkor 28 éves Krakovitzer Ferencre íratja mindkét házát és a Dunára néző kertet. Mindkét ház tulajdonába Krakovitzer Fernecet a város 1802-ben megerősíti.

Erre azért volt szükség, mert Gformer 1800. október 11-én meghalt. 1801. január 11-én Krakovitzer Ferenc kebelbeli patikusi polgárjogot kér, amit 12 Ft illeték lefizetése után meg is kap (5). (1801 után a florenus már váltóforintot jelentett és következetesen ezüst Forinttal jelöltek. Egy ezüst Forint egyenlő volt 2,5 váltóforinttal.) Valószínűleg ekkor tehette át a patikát a mai volt helyére (jelenleg GRANTURS Idegenforgalmi Kirendeltség, Kossuth L. utca 1. sz.), mert később a Széchenyi tér 23-as számú ház tulajdonosa Neszler Ferenc kereskedő lett. A Széchenyi tér 23-as számú ház eladásának az oka valószínűleg a napóleoni háború utáni pénzromlás volt. Krakovitzer Ferenc a város közéletében is fontos szerepet játszott, minthogy 1808-től már polgármesterek álltak a város élén. 1829. április 23-án 55 szavazattal Horváth Imre 3 szavazata ellenébe polgármesternek választották! Krakoviczter Ferenc fiának Józsefnek adta át a patikát, aki szintén tevékenyen vet részt a város közéletében.

Magyar hazafias érzésről tanúskodik az, hogy amikor 1848. március 18-án Esztergomban megalakul a nemzetőrség, a város 180 felfegyverzett polgárt és 600 nemzetőrt állított ki! Esztergomban 5 nemzetőri század volt és a 4. századnak vezetője Krakovitzer József volt. A szabadságharc bukása után 1849. január 15-én Esztergom vármegye és a város is katonai megszállás alá került, és elkezdődött az osztrák elnyomás korszaka. Krakovitzer Józsefet ez annyira elkeserítette, hogy 1853. július 18-án eladta a patikát és 1.200 négyszögöles földjét Holmik Ferenc gyógyszerésznek. (Valószínűleg lehetetlenné tették további gyógyszerészi tevékenységét.) Ő maga a Győr megyei Bönyben vett birtokot.

1806-ban az adóösszeírásban a ház tulajdonosa Poppel Fülöp kereskedő, és már itt lakik Holmik Ferenc gyógyszerész is. Hamarosan, nem tudni pontosan miért, és hogy, Zsiga János vette meg a patikát és a házat is. 1886-ban Zsiga Zsigmond a tulajdonos. A patika a „Szent István” nevet vagy 1865-ben, vagy a milenneumkor kapta, amelyet az államosításig 1950. július 28-ig viselt! Zsiga Zsigmond a belvárosi templom halotti anyakönyve szerint 1938-ban 88 éves korában halt meg, de már korábban 1911-ben eladta a patikát Rochlitz Artúr gyógyszerésznek. Az „Esztergom és vidéke” című helyi lap 1911. július 11-i száma leírja, hogy a közkedvelt Zsiga „bácsink” a napokban eladta patikáját ifjú kollégájának Rochlitz Artúrnak. Rochlitz Artúr korábban már a vízivárosi „SAS” patika tulajdonosa volt, és 1911-ben még egy évig meg is tartotta tulajdonába a „SAS” patikát. Anyagilag azonban nem tudta a két patikát fenntartani, ezrét a „SAS” patikát eladta, sőt még a Kossuth L. u. 1. számú házát is a Takarékpénztárnak, úgyhogy a lakásért lakbért fizetett a Takarékpénztárnak. (Úgy látszik anyagi gondokkal küszködött. Egy szolgáltatás akkor sem volt aranybánya.)

5 gyermeke volt, és 1919. január 7-én 46 éves korában halt meg, amikor is Rochlitz Elemér még csak 16 éves. Ekkor két évig gondnok vezette a patikát Szokorik Ferenc gyógyszerész személyében. Rochlitz Elemér 1925. június 12-én kapott gyógyszerészi diplomát a szegedi egyetemen. Innentől Ő vezeti a Szent István gyógyszertárat, először kifizeti öccsét Rochlitz Tibort, aki szintén gyógyszerész, hogy Tatán vehessen patikát. Egyik nővére korán meghalt, a másik két nővérnek havi járulékot fizetett. Egyik nővére, aki Jedlicska Istvánnak lett a felesége, egész életében segítőként a patikába dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 1995-ben halt meg.

Az államosítás után 1950-51. december 9-ig Mattyasovszky Felicia vezette a gyógyszertárat.

1951. december 9-től 1957. február 8-ig a gyógyszertár vezetését Oláh Józsefné gyógyszerészre bízták. Férje Oláh József szintén gyógyszerész volt, és a „2/9”-es gyógyszertárba dolgozott.

1977. június 1-től a gyógyszertár vezetésével Nemeskéry Edvin gyógyszerészt bízták meg.

Eddig a Szent István, illetve a „2/9”-es gyógyszertár története. 1987. április 30-án a Gyógyszertári központ beruházásaként a „sarok épületből” a volt régi fenti szakmatörténeti patikából a gyógyszertár egy új „saroképületbe” költözött, Bajcsy Zs. út 11. szám alá, és továbbra is „2/9”-es gyógyszertárként működik.

Mivel gyógyszertárunk múltja a Szent István nevéhez kötődik és szakmatörténeti jogfolytonosságunk alapján igényeljük a „2/9”-es gyógyszertár helyett a Szent István név használatát.

Az anyagot összeállította Dr. Prokopp Gyuláné aktív segédletével, amit nagyon szépen köszönünk a gyógyszerészi szakma nevében:

Nemeskéry Edvin, gyógyszerész.

„Történelmében él a nemzet, és történelmében él a szakma!”
Forrás:

Kór-Lap 1996. február