ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 2.

Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta.

Kulturális élet

E fejezet alatt elsőként az irodalmi életet mutatnám be, ami Esztergomban igen fejlett volt. Ez elsősorban az egyházatyáknak volt köszönhető, hiszen ők maguk is aktívan részt vettek benne, másrészt az egyházi gimnáziumok is sok értelmiségi pályára lépő embert adtak az országnak.

1868-ban Mayer István püspök alapította az Esztergomi Irodalmi Egyesületet, melynek tagjai egyházi és világi írók egyaránt voltak. Céljuk az volt, hogy olyan vallásos és hazafias hangnemben írt füzeteket adjanak ki, melyeket a köznép szívesen olvasna. Összesen 24 darab ilyen füzetet sikerült kiadni. Azonban támogatások és szponzorok híján az egyesület két év múlva megszűnt.(20)
Esztergomban sok neves ember foglalkozott az irodalommal, és írt értékes és érdekes könyvet. Az alábbiakban a három leginkább kiemelkedő személyiséget mutatnám be.

Ilyen volt Dankó József kanonok, aki a bécsi egyetem teológiai karának dékánjaként működött. Az 1865-ben felavatott új, esztergomi szeminárium ünnepségére írta és adta ki a Constitutiones-eket. 1868-ban nevezték ki az esztergomi papnövelde rektorává. Igen nagy és értékes antik könyvtárat gyűjtött össze. A kötetek Németországból, Belgiumból, Hollandiából, Svájcból, Franciaországból és Olaszországból kerültek Magyarországra. Tanulmányt írt a főszékesegyház kincstáráról, továbbá sok magyar és német nyelvű művét is kiadták.

A másik férfi, kinek nevét meg kell említeni, Ferenczy Jákó, aki 1872-ig, azaz éppen harminc évig igazgatta az esztergomi főgimnáziumot. 1861-től a tanügyi bizottság és a városi iskolaszék tagja. Ez utóbbiról bővebben írok még az oktatás fejezet alatt. Ferenczy főbb művei közé tartozik az „ Adalék hazai nyelvünk és irodalmunk történetéhez „
melyet még 1844-ben, Pozsonyban adtak ki. A másik mű a „Magyar irodalom és tudományosság története”  1855-ből. (21)

A harmadik férfi Rényi Rezső, aki esztergomi születésű volt. Ő Petrarca műveinek fordítására szentelte életét. Foglalkozását tekintve ügyvédként dolgozott a városban, de csak 1870-ig, ekkor befejezte ügyvédi tevékenységét, és csak az irodalommal foglalkozott. Főbb művei: „ Petrarca, mint hazafi, tudós és költő „ (Aigner Könyvesház, 1875), illetve „ Petrarca és Kisfaludy Sándor „ (1880).  (22)

Esztergomban az 1830-as években alakult a Magyar Egyházirodalmi Iskola, a papnevelő intézményének keretei között. Egyébként minden papnevelőben létezett ilyen iskola, melynek fő célja a magyar nyelv művelése volt. Esztergomban Mayer István volt az iskola mecénása. Vasárnaponként gyűléseket tartottak, ahol a szónoklatok szép magyarsággal adattak elő. Ezekről egyéni kiadások is készültek.(23)

 Esztergom, mint érseki székhely, mindig is központja volt az egyházi zenének. Így volt ez a dualizmus korában is. Ráadásul a Bazilika megépülése után remek helyszínt adott a különböző hangversenyeket
 
1897-ben Kersch Ferenc lett a Bazilika karnagya. Az ő munkássága korszak volt az esztergomi egyházi zene történetében, ő ugyanis visszatért a középkori liturgikus zene stílusához. Írt 17 misét és 3 rekviemet. Ezenkívül ő írta meg elsőként az egyházi hangnemek összhangzattanát. A Bazilika kórusát is ő vezette, melyet magas szintre hozott fel. 1911-ben Kersch utóda Bánáti Buchner Antal lett. Ő is a nagyobb alkotók közé tartozott, hiszen 34 misét komponált, megírta a „ 8 boldogság „ oratóriumát, Szent Ferenc Naphimnuszához komponált dallamot és írt egy rekviemet X. Pius pápa halálára.(24)

Az első népzenekart az 1860-as években alapította Klinda Rezső, az Esztergom-belvárosi plébánia templom karnagya. A zenekar tagjai egytől-egyig a földműves osztályból kerültek ki, vonós és fúvós hangszeren játszottak.

Létezett Főszékesegyházi Zenekar is, melyet a hercegprímás és a káptalan tartotta fönn. Első karnagya Seyler József, utóda Seyler Károly volt. Ő alkotott igazán nagyot: 35 nagymisét komponált, ebből a XVI-at Ferencz Józsefnek adományozta, a XVIII-at IX. Pius pápának írta. Mind a király, mind a pápa kitüntetéssel jutalmazta. A kisebb egyházzenei szerzemények száma, melyek az ő nevéhez fűződnek, közel 200 darab.(25)

A XIX. század végére a kaszinó szerves része volt a kulturális életnek, hiszen a társadalom felsőbb rétege itt találkozott egymással, és cseréltek gondolatokat. Az esztergomi
kaszinó a város legrégibb társadalmi intézménye volt, melyet az 1850-es évek végén alapították.(26)

Más egyházak

Bár Esztergom a római katolikus vallás központi városa Magyarországon, a múlt század végén megtalálhatóak voltak más egyházak is.

Az egyik ilyen volt az Izraelita Hitközség, mely 1762-ben jött létre. A hitközösséghez kezdetben 12-15 család tartozott, kiknek lakóhelye egy tömbben, a Szent Tamás negyedben volt. Az 1840-es években már a szabad királyi városrészben is éltek zsidó családok, ők azonban már függetlenek voltak a szent tamásiaktól. Csak az 1850-es évek végén egyesültek. Egy 1887-ből való felmérés alapján a Hitközség akkori lélekszáma elérte a 450-et. Az elnökük ekkor Stern Márk volt. A statisztikából, mely a népesség megoszlását hitfelekezetek szerint mutatja be, azt tudhatjuk meg, hogy Esztergomban 1869-ben 718 izraelita vallású lakos élt, míg például Losoncon, mely Esztergomhoz hasonló méretű, és jogállású város volt, 821 izraelita vallású lakott, szintén a XIX. sz. második felében. Azonban Losonc népsűrűsége másfélszer nagyobb volt Esztergoménál, az 1900-as adatok szerint: Esztergomban 1 négyzet km-re 195 fő jutott, Losoncon 273 fő. A könnyebb összehasonlítás érdekében megemlítem még Érsekújvár és Nagyszombat zsidó lakosainak számát. Mindkét város- akárcsak Esztergom- rendezett tanácsú város volt, népsűrűségük nagyjából Esztergoméhoz volt hasonló: Nagyszombaté 206 fő/ Km2, Érsekújváré 184 fő/ Km2. A zsidó lakosok száma 1869-ben Nagyszombaton 819 fő volt, Érsekújváron 1205 fő. Az adatok figyelembe vételével azt mondhatjuk, hogy Esztergomban viszonylag nagy számban éltek zsidó vallásúak.
 
Az esztergomi görögkeleti egyház története régebbi, még Zsigmond király idejébe nyúlik vissza, az ő uralkodása alatt alakult meg. A török időkben sokan áttértek a görögkeleti hitre, ekkor rendelkezett a legmagasabb lélekszámmal az egyház. A mostani templomuk 1711-ben épült.  Egy 1887-es adat szerint 17 lelket számolt az egyház, míg 1900-ra 27 görögkeleti vallású lakos élt a városban. Ismét összehasonlítva a többi várossal Esztergomot, Losoncon, az Esztergomnál sűrűbben lakott városban egyetlen görögkeleti vallású sem élt, míg Érsekújváron is csak 3, Nagyszombaton pedig 2 fő gyakorolta a görögkeleti vallást.(27)
 
Az evangélikus és református egyházak 1881-ben alakultak. Ekkor 350 református, és 215 evangélikus híve volt a két agyháznak.(28)   / folyt. köv. /