Invitáló beszélgetés egy konferenciára, dr. Ámon György adjunktus úrral

2009. április 17-18-án a Vaszary Kolos Kórház I. Belgyógyászata és a Magyar Kardiológusok Társaságának Echocardiographiás Munkacsoportja tudományos konferenciát tart Esztergomban az Ó-Szeminárium Épülete, Szent Adalbert Központjában. Ennek kapcsán beszélgetek dr. Ámon György adjunktus úrral, a rendezvény titkárával.

Nem minden előzmény nélküli ez a tudományos kongresszus!

2009-ben 3. alkalommal rendezzük meg. Nagy öröm számunkra, hogy a szakma legjelentősebb képviselői jönnek el Esztergomba. Az idei téma főként a szívbillentyű betegségekre koncentrál, a szívbillentyű betegségek diagnosztikájában, és a terápiában alkalmazott képalkotó eljárásokkal foglalkozik a hagyományos röntgennel kezdve, a különböző ultrahangos módszerek részletes tárgyalása, a CT, MR és izotópdiagnosztika kérdései, illetve a diagnosztikus és terápiás katéteres beavatkozások.

A korábbi rendezvényeken milyen téma került előtérbe?

Az első ilyen rendezvényre 2007-ben került sor. Azon a társadalmat leginkább sújtó szívkoszorúér elmeszesedés okozta iszkémiás szívbetegség került megbeszélésre a képalkotó eljárások szemszögéből. A 2008-as konferencia pedig górcső alá vette a képalkotó eljárások és a szívizom betegségek kapcsolatát.

Kiket vártok Esztergomba előadóként és hallgatóként?

Nagy megtiszteltetés a Vaszary Kolos Kórháznak, osztályunknak, de talán a városunknak is, hogy túlzás nélkül mondhatom: az ország legjobb szakemberei lesznek itt. Azt látjuk, hogy valamennyien örömmel jönnek Esztergomba. A helyszín, ahol a rendezvény lebonyolódik nagyon szép, és minden igényt kielégít. Reméljük, hogy idén is, mint eddig mindig, egy jó hangulatú, sikeres konferenciát fogunk tartani. Várjuk az előadásokra elsősorban a szakembereket, specialistákat, de azt hiszem nagyon érdekes a téma belgyógyászoknak és kitekintést jelenthet családorvosok, rezidensek számára is.

Az esztergomi kórház I. Belgyógyászata milyen kardiológiai múlttal büszkélkedhet?

Több évtizedes kardiológiai múltra tekinthetünk vissza. Elsőként egykori vezetőnkre Szontagh Csaba főorvos úrra szeretnék emlékezni. Ő akkor szerzett a kardiológiában jártasságot külföldi tanulmányai során, amikor a belgyógyászat szubspecialitásai még alig különültek el hazánkban. Azóta természetesen óriás mértékben bővült az ismeretanyag, de Szontagh Csaba volt, aki meghonosította a kardiológiát Esztergomban. Koronáriaörzőt alakított ki, és vidéken az elsők között voltunk az ideiglenes pacemaker kezelések bevezetésében is. Ő alapozta meg, az azóta is meglevő, nagyon jó kapcsolatunkat az Ér-és Szívsebészeti Klinikával.

Mi a magyarázata annak, hogy bár az eszközös vizsgálatok fantasztikus módon pontosítják a diagnózist, és a terápiában is olyan gyógyszerek jelentek meg, amikről korábban csak álmodni mertünk, mégis Magyarországon a szí és érrendszeri betegségek előfordulásában és a halálozási mutatókban átütő sikert nem tudunk elérni?

Összességében ez igaz, bár a 90-es évek elejétől valamiféle csökkenés hazánkban is észlelhető, de még nagyon messze vagyunk a fejlett országok mutatóitól. A terápiás fegyvertárunk ugyanaz, mint az említett országoké. A fő problémát a társadalmi okokban, és az eltérő egészségkultúrában látom. Úgy érzem Európa nyugati felében az emberek másként viszonyulnak olyan fogalmakhoz, mint: remény, életcél, életöröm, a jövőbe vetett hit. Mi itt közép-Európában ezeket másként éljük át, és véleményem szerint mindez szoros összefüggést mutat a betegségekkel is. Nem arról van tehát szó, hogy nálunk nincs elég katéter vagy gyógyszer. A fejekben van a különbség. Ennek persze különböző okai vannak. Utalok az elmúlt 40 év szocializációjára, a napjainkban ránkzúduló külső okai is.

A Megyegyűlésen hangzott el nemrégiben egy olyan adat, amiről szeretném kikérni a véleményed. Akut koronária tágítások számában, elérhetőségében Komárom-Esztergom megye a régió többi megyéjéhez viszonyítva rosszabb eredményeket tud felmutatni. Hogyan érinti ez az Esztergomi betegeket?

Esztergom és környékének mintegy 110 ezer lakosa akut kardiológiai ellátásban óriási előnyt élvez a már említett jó kapcsolatunk miatt, melyet a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjával tartunk fenn. A földrajzi közelség sem utolsó szempont, hisz még közepes forgalom esetén is 40-50 perc alatt elérhető a Klinika. Az ellátási területünk összes betege a legmodernebb ellátást kapja, illetve kaphatja, beleértve a szükség szerinti azonnali koszorúér tágítást is. Sokatmondó az az adat, miszerint a 70-es években meglevő 30 százalékos kórházi halálozási szám, napjainkban 6-8 százalékra csökkent a heveny szívizominfarctust elszenvedő betegek körében.

Sikeres és eredményes tudományos tanácskozást kívánok!

Osvai László dr.